Tanév vége

Most azt hagyjuk, hogy nálunk a történtek hatására előbb kezdődött egy kicsit a nyári szünet, mint ahogy hivatalosan lett volna.
Erik igazából erre a hétre már egyébként is úgy tervezte, hogy a kisérettségi után már jöhet a teljes lazulás, akár be sem kell menni. Patriknak a tanév már rég véget ért, neki még vizsgája volt a héten.
Aztán ma Erik még elment az osztályával a CyberJump parkba, hogy kiugrálják magukból a tanév minden feszültségét.
Ezzel a programmal ért véget ez a tanév. Volt itt minden megint, jók is, rosszak is. Nem számít egyébként semmi, csak az, hogy alapvetően mindenki jól érezte magát a hétköznapokon is. Egyszer sem néztem meg az e-naplót, mert továbbra sem érdekel, hogy milyen jegyet kapnak. Amit elmondtak, azt tudom, olyan, amilyen, de nem lényeges. Semmi nem múlik egyik jegyükön sem.
Remélem, hogy a nyár elég hosszú lesz ahhoz, hogy jusson idejük mindenre, amire szeretnék.

:(

Az élet kegyetlen, és könyörtelen, mert életünk során minden és bármi megtörténhet velünk. Lehetünk az egyik pillanatban még felhőtlenül boldogok, a következőben meg már teljesen összetörve, romokban heverünk.
És kegyetlen, mert nem áll meg egy percre sem, minden megy tovább...akkor is előre halad, amikor nem csak megállítani szeretnénk, de még inkább visszafelé pörgetni egy kicsit.
Kegyetlen, mert a múlt úgy marad, ahogy van. Nincs lehetőség arra, hogy másképp csinàljuk, mást mondjunk, tegyünk.
Elképesztő érzelmi csatákat vívunk együtt is, külön is. Könyörtelenül törnek elő emlékek, idéződnek fel helyzetek, mondatok.
Nagyon nehéz, nagyon kegyetlen rész ez az életünkben.

Az éjjel mégis véget ért

Életünk legkeményebb, legnehezebb, legfájdalmasabb napja van mögöttünk. Ma hajnalban a sógorom, aki Balázs egyszem testvére végleg feladta a küzdelmet, és elaludt örökre. Nem tudom még elmondani a többit, és nem is tudom, képes leszek e rá. Azt sem tudom még most, hogy akkor most hogyan tovább? 

Az éjjel soha nem érhet véget

Vannak meccsek, amiért érdemes akkor is útnak indulni, ha egyébként hajnali négykor keltünk, ötkor már dolgoztunk, és mindketten komoly stressznek voltunk kitéve egész nap.
Mindemellett Erik kisérettségire ment ma...matek szóbeli, magyar szóbeli. Izgult, mert a matek tanár még pénteken is úgy búcsúzott, hogy "semmi baj, Erik, legfeljebb majd integetünk egymásnak a pótvizsgán" A hétvégén minden este ki kellett kérdeznem a beugró kérdésekből. Tegnap estére mindent tudott, biztattam, hogy meglesz, de nagyon izgultam érte is egész nap.
Szóval ilyen előzmények után indultunk a kánikulában, dugóban ülve...kicsit kedvetlenül, mert ma is eggyel kevesebben voltunk, a sógorom sajnos továbbra sincs jól.
De aztán a teltházas meccs hangulata legyőzte a fáradtságot, kiűzte a stresszt belőlünk, és szó szerint a győzelembe hajtottuk a válogatottunkat. Mert együtt minden sikerülhet. Még a végén újra valóra válik egy álom...

Pünkösdhétfői Balaton

Azt hiszem, a múlt héten volt, hogy azt mondtam itthon, hogy nekem tulajdonképpen mindegy, hogy mikor, mindegy, hogy hova, de ezen a hétvégén szeretnék legalább pár órát a Balatonon lenni.
Nem volt vita belőle, gondolom azért titkon mások is vágytak már erre. Ma pedig útnak indultunk. Csak menet közben döntöttük el, hogy Füreden állunk meg először, majd aztán komppal átmegyünk a déli partra, és valahol ott megebédelünk.
Az egész nap maga volt a csoda. Pont olyan meleg volt, mint amikor nyaralni szoktunk, de még nincsenek mindenhol hihetetlen embertömegek. Igaz, meglepően sokan voltak mindenhol. Minden olyan, mint volt, mégis valahogy minden szebb is lett. Egész nap azt éreztem, hogy nem akarok soha többé visszamenni, ezt az érzést akarom magamnak minden napra, mert pont ez az, amire mindig vágytam. De tudom ám, hogy a hétköznapok ott sem lennének mindig felhőtlenek (csak mondjuk kiülhetnék a Balaton partjára, és attól, hogy nézném, máris nyugodtabb lennék)
Bogláron ebédeltünk, ott, ahol nyáron is szoktunk. Ebéd után körülnézünk a strandon, még a kikötőben is. Minden rendben, a vizet is teszteltem...bátrabbak már strandolhatnak is.
Még megálltunk Siófokon is, ott is sétáltunk egyet mielőtt hazaindultunk.
Elfáradtunk, de kellemes fáradtság ez..és imádtam a nap minden percét.

Vasárnap

Milyen jó, hogy még holnap sem kell menni dolgozni. És milyen jó volt, hogy ma nem kellett sehova sem rohanni, nem kellett nagy dolgokat csinálni, és bevallom, ma még az is jól esett, hogy nem volt nyitva semmi. Igaz, tegnap délelőtt bevásárlás után majdnem kiborultam, de ezt már el is felejtettem, most is csak erről jutott eszembe, hogy leírtam, ma nem volt nyitva semmi.
Nem csináltunk semmi különöset, mosni kellett ma is, ebédre rántott hús volt petrezselymes krumplival. Ebéd után felmostam végre az egész lakást. Nem is annyira koszos volt a padló, mint poros, úgyhogy ráfért...
Voltam Erikkel és Patrikkal a helyi focicsapat osztályozó meccsén. A tét az nb3-ba való feljutás. Ma nem dőlt el semmi, 0:0 lett az eredmény. Érdekes élmény volt egyébként, furcsa volt ez a "semmilyen" hangulat, pedig a fiúk azt mondták, hogy ennyien talán még sosem voltak, és volt némi szurkolás is.
Az időjárás meg végre olyan, amilyennek én szeretem.

Ilyen ez

Azt olvastam valahol még régebben, hogy egy nő kora abból is hamar kiderül, hogy mi van a piperepolcán. Vagy kosarában, az én esetemben.. És tényleg így van, mert amíg húsz évvel ezelőtt néha volt szükség arra, hogy bekenjem magam testápolóval, addig ma már ez nem maradhat el egyetlen este sem. Tíz évvel ezelőtt még mindegy volt milyen, leginkább az alapján választottam magamnak, hogy milyen flakonban volt, és milyen illata van...ma már szükség van arra, hogy extra száraz bőrre való legyen, és az a tapasztalatom, hogy ebben meg kell fizetni a márkásabb verziókat, mert azok tényleg olyanok, amit ígérnek. Még mindig fontos az illat is, de már előbb veszem meg azt, ami feszesítést is ígér, mint azt, ami nem.
Aztán ott van az arckrém, ami húsz évvel ezelőtt nem volt téma. Tíz évvel ezelőtt hetente párszor kellett, de leginkább az érzés miatt. Ma ebből is olyan van, ami kevesebb ráncot, feszesebb arcbőrt ígér.
Van még szemránckrém, ami mostanra elengedhetetlen, és csak remélni merem, hogy azzal a zselés szemnyugtató valamivel együtt varázsol még kevésbé mély és látványos ráncokat a szemem alá.
Eddig nem sminkeltem rendszeresen, de lassan arra is szükség lesz, hogy minden nap legyen valami, amitől kicsit fiatalosabb leszek még.
A hajfesték ugye nem is kérdés, de már ott lapul az instant megoldás is, és néha be is vetem azt a bizonyos hajtőlenövést eltüntető festék sprayt.
Lehet, hogy tíz év múlva még ennél is több mindenre lesz szükség ahhoz, hogy valami még látszódjon a valaha volt fiatalságomból.