Mit ér egy hang?

Hát ma este óta tudjuk, hogy sokat is érhet. De mindenképpen egy álom vált ma valóra. Kocsis Tiboré, akinek kezdettől fogva drukkoltam a varázslatos hangja miatt.
A ma esti x faktor adást konkrétan végigbőgtem. Két érzelmekben gazdag döntősünk volt, akik nem is fukarkodtak az érzéseiket megosztani velünk. Enikőnek is gyönyörű hangja van, de nekem kicsit "sok" benne a színésznő, sokkal inkább éreztem Tibót mindig őszintén éneklőnek. Ráadásul olyan ember, aki, ha elkezd énekelni, elfelejtem, hogy egyébként nagy fülei vannak, és nem is a szépfiúk közé tartozik a szó hagyományos és szigorú értelmében. A hangja varázsol, és ugyan közhely, de hihetetlen szüksége van mostanában mindenkinek az ilyen varázslatokra. Amikor egy-egy dal közben nincs is más, csak az, amiről énekel. Amikor a Bayer Friderika dalát énekelte, akkor is sírtam, mint a záporeső, mert olyan gondolatokat indított el bennem, hogy le sem tudom őket írni.
Miközben néztem ma őket, és sűrűn orrot fújtam, azon gondolkodtam, milyen jó is lenne, ha így "nyakon merném csípni" az én álmaimat. Egy megfelelő mentorral még menne is talán. Kár, hogy nincs ilyen írós x faktor. Jelentkeznék.
Ma pedig miközben szó szerint kiganéztam a gyerekszobát (nem akarom leírni mi volt ott, mert roppant kínos lenne) azon gondolkodtam, vajon miért van az, hogy a férfiak az ő sérelmeiket azonnal lerendezik azzal, hogy átpakolják a nők vállára? Nehezen emésztem a mai napot, és nem is akarok róla írni (megbánnám, tudom). De azért fáj. Egy újabb apró tüske, ami mélyre fúródott.
De ez is egy vasárnap volt. Ami után megint a hétfő következik. Túlórával, tiszta lappal, és egy várhatóan beteg lesz iskolással (Erik). Fél lábon is...