Az ének iskolája

Nem sokáig maradtam a szombat estékre énekelős műsor nélkül. Ami nekem szerencse. Másoknak nem feltétlenül, de hát nyilván ők nem is nézik ezeket. Egy pár hete láttam a műsor beharangozóját, és már akkor tetszett.. Aztán tegnap este a kellően zombi hangulatomban lefeküdtem a tévé elé, hogy megnézzem.
Miután tudok valakiről (akit nem ismerek), akinek "köze van" az egészhez, jó sokszor jutott eszembe, miközben néztem. Az egész koncepció úgy, ahogy van, tetszik. Friderikusz Sándorból végre visszajött valami, amit én régen olyan nagyon szerettem benne, még akkor, amikor voltak azok a beszélgetős műsorai péntek késő esténként (ott volt pl. nála az a fiatal srác, aki meggazdagodott abból, hogy behozott mindenfélét, és eladta.. emlékeztek?), meg a Friderikusz show-k elején. Mint osztályfőnök, abszolút a helyzet magaslatán áll, és mivel gyerekekről van szó, abszolút jól áll hozzájuk.
A gyerekek pedig.. hát.. mit mondjak, lenyűgöztek. Mindenki a maga módján azonnal a kedvencem lett, és amikor a negyedik olyan gyerek jelent meg, aki azonnal szimpatikus volt, akkor máris azon kezdtem el aggódni, hogy jajj, ennyi kis helyes közül hogy lehet majd egyet kiválasztani?
Nagyon-nagyon tetszett, hogy semmivel sem volt több annál, amit bármelyik gyerek el nem bír, viszont pont annyival volt több, amitől mégis különlegesek lesznek.
Miközben néztem, és hallgattam őket, jó sokszor gondoltam a saját gyerekeimre. Most épp abból a szemszögből, hogy milyen büszkék is lehetnek ezek a szülők most. Néha felnőtteket megszégyenítő módon énekeltek ők tegnap este, még az én botfülem is érzékelte, hogy bizony, vannak itt egészen különleges hangi adottságokkal rendelkező gyerekek is.
És még eszembe jutott, hogy milyen üdítő változatosság is lesz szombat esténként belecsöppenni ebbe a világba, ahol ennyi kedves és tehetséges gyerek van, akik őszinték, és szívből, érzéssel énekelnek. Pont jó kikapcsolódás ebből a szörnyen romlott világból, ahol mindenki a szomszéd nője a zöldebb. :)
Ja, és most szólok.. hogy a Fölszállott a páva is lesz megint.. azoknak, akik a másik stílustól hidegrázást kapnak. :)
De azért, ha lesz egy szabad fél órátok jövő szombat este, nézzetek be ebbe az iskolába Ti is. Nem fogjátok megbánni.

Magyarország Hangja

Aki gondolta ma, hogy erről fogok írni, az most nyugtázhatja, hogy igaza lett. :) Mert ki nem hagytam volna ma este a döntőt, és milyen jól tettem, hogy nem hagytam ki. Az összes adás közül a legjobb volt. :) Pedig két hete még dohogtam rajta egy kicsit, hogy micsoda hülyeség ez, hogy négyesével esnek ki, és sitty-sutty vége is lesz az egésznek. De lehet, hogy jobb volt ez a koncepció, mert nem lett unalmas a végére senki. Igaz, ebben az is benne van, hogy volt, akit nem volt idő megismerni sem igazán. De mindegy már, mert ma eldőlt.
Nagyon biztos voltam benne már vagy három hete, hogy itt egyetlen nyertes lehet csak, az pedig Dénes. Minden adott volt hozzá kezdettől fogva. Sármos fiatalember, szerény és alázatos viselkedéssel. Nem mellesleg valami nagyon kellemesen simogató mély hangon is tud énekelni, ahogy kevesen. Szóval nagy összegben fogadtam volna bárkivel, hogy itt ma este a nyertes Pál Dénes lesz.
Aztán a műsor közben néha elbizonytalanodtam, mert ma este valahogy Bálint is nagyon-nagyon jól énekelt, meg Viktor is, meg Dávid is. Még mindig ott volt Dénesben az a plusz valami, amit talán Mező Misi fogalmazott meg a legjobban. "Mire van szükségük az embereknek ebben a kegyetlen világban? Valakire, aki törődik velük. És Ő törődik velük." A szeméből sugárzik ez a törődés, mert amellett, hogy nagyon különleges színe is van a szemének, még van valami nagyon érdekes a pillantásában is, amitől, miközben énekel tényleg elfelejti az ember arra az időre mindent gondját-baját.
Aztán amikor láttam a százalékos végeredményeket, már a fantomképekkel, akkor újra nagyon biztos voltam benne, hogy az, aki a szavazatok 55 %-át kapta, az egészen biztosan Dénes. És igazam lett.
Ma este pedig el is döntöttem, hogy azért jók ezek a tehetségkutatók, mert különben ezek a fiatalemberek sosem kerülnének elő. És mondhat akárki akármit, tényleg nagy szükség van most rájuk. Hogy énekeljenek, szórakoztassanak, feledtessenek mindent, amit néha muszáj egy kicsit elfelejteni.
Kívánom nekik és magunknak, hogy sokáig maradjanak ilyenek, mint most.

És akkor hajrá az Eurovíziós Dalfesztiválra... ott is a top 3-ban van nálam a duettük Szilvivel. :)