Semmirenemjó post

Megint tanácstalan vagyok egy kicsit. Mert írhatnék egy pár dologról, de mindegyik olyan lenne, amit utálok. Akkor meg, ha mindezeket megírom, még a végén tényleg kiderül rólam, hogy egy hisztis pi..a vagyok, aki semminek nem tud örülni, aminek mások. Úgyhogy ezekről nem fogok írni.
De akkor miről? Annyi mindenen gondolkodtam mostanában, ami ugyan nálam egyáltalán nem megy ritkaságszámba, mert olyan dolgokon is töröm a fejem, amin egyébként nem kéne. Igazából szinte az összes gondolatmenetem félbeszakadt, mert vagy valaki benne turkált a fejemben, és megírta, elmondta a válaszokat az én gondolataimra, vagy pedig azért, mert menet közben derül ki nekem is, hogy értelmetlen energiapazarlás az egész.
Amikor pedig ott tartok, ahol most is, hogy sok minden miatt már a saját agyamra mentem, és lassan a tükörbenézéstől is sikítófrászt kapok, mert csak ugyanaz a hülye nő bámul vissza nap mint nap, na ilyenkor elmenekülök a saját álomvilágomba. Mindig írok fejben. Könyvet, mesét, többszálon mindenfélét. A meséim mostanában egy süket kutya gondolatait tükrözik, tervezem, hogy amikor rám szakad némi idő, akkor billentyűzetet ragadok ezügyben, hátha mást is elszórakoztat majd. A könyvem.. könyveim. Évek óta ugyanaz a téma foglalkoztat, körülbelül a negyvenedik féle verziót írom most magamban. A cselekmény csak apróságokban változik, a szereplők jelleme valahogy évről évre kifinomultabb. Amihez a valóságban nincs türelmem írásban, az ebben az álmodozós állapotban viszont nagyon jól működik. A legapróbb részletekig látok helyszíneket magam előtt, most épp egy napsütéses olasz szőlőskertben nyaraltatom a szereplőimet, csak hogy én is felmelegedjek kicsit.
Ami nem jó ezekben az álmodozásokban, hogy végül mindig csak bedühödök magamra, amiért nem írok többet. Meg mást is a blogon kívül.
Na mindegy.. szóval ez van most. Mondjuk azt, hogy már annyira fázom, hogy az agyamra ment..