Szombat

 Én nem tudom, hogy mindenki megőrült e, vagy csak ennyire unatkoznak a férfiak, de most már a hócipőm tele van azzal, hogy időről időre arra ébredünk, hogy valaki éppen háborúzik a másikkal. Messze van, de nem olyan nagy már ez a világ, hogy számítson a távolság. Mondjuk tenni nem tudok ellene semmit, csak az erősödik bennem, amihez már egy ideje tartom magam. Nem görcsölök azon, hogy mindenfélére spóroljak, hogy legyen még több minden, amit birtokolhatok. Azon vagyok, hogy a mindennapok jók legyenek, hogy minél több élményem legyen az itt és mostban, mert amíg ennyi őrült vezető van ezen a világon, addig bármikor megtörténhet, hogy egyik napról a másikra senkinek nem lesz semmije. Az emlékeimet meg nem tudja elvenni senki. 

Ma itthon volt Patrik is, és itt is alszik ma éjjel, a barátaival ment egy bálba ma este. 

És ma végre felszámoltam a szennyes tartó tartalmát. Öt adag ruhát mostam, szárítottam. Mondjuk ha nagyon megtömném a mosógépet, akkor lehet, hogy csak négy lett volna, de nem teszek ilyet, mert nem is mossa ki szépen, meg gyűrött is lesz minden. Nem ér annyit.