2026. febr. 23.

Hétfő

 Na azt az első prágai éjszakát még fogjuk emlegetni majd sokáig, és jókat fogunk nevetni sok év múlva is azon, hogy éjfél körül, amikor már a sokadik próbálkozásom volt sikertelen azzal kapcsolatban, hogy el tudjak aludni (nagyon puha a matrac, és nagyon kényelmetlen a párna is), egyszercsak "besüppedt" alattam a matrac egy érdekes hang kíséretében. A röhögéstől alig bírtam megszólalni Balázsnak, és biztos tök mókás látványt nyújtottunk, ahogy én tartom a matracot, közben a könnyeim potyognak már a nevetéstől, ő meg az ágyrácsot próbálja visszaigazítani. Második próbálkozásra sikerült csak, de az már kitartott szerencsére. 

Pár órát azért sikerült aludni, de reggel hatkor úgy pattantam ki az ágyból, hogy ó, hála az égnek, végre reggel van. Akkor még esett az eső, kicsit aggódtam is, hogy jajj, ki akar megint esernyővel mászkálni, de szerencsére nyolckor már nyoma sem volt ennek. 

Ma csak gyalogos kiránduláson voltunk, de egészen komoly lépésszámot produkáltunk, kora délután az első kör után 14000 lépés volt, most estére 22000-el zártunk. 

Megnéztük természetesen a Vencel teret (de ez épp felújítás alatt van), az Orlojt, átsétáltunk a Károlyi hídon, megnéztük a Lennon falat, a Kafka mozgó szobrot. Nagyon finom kacsát ettünk ebédre knédlivel és párolt káposztával, voltunk két nagyon régi, és nagyon tradicionális sörözőben. A második helyen még a harmónikás is zenélt nekünk, miután megtudta, hogy magyarok vagyunk, magyarul énekelte, hogy "az a szép, akinek a szeme kék.", illetve az Omegától a Gyöngyhajú lányt. Az Arany tigris nevű sörözőben járt már Hrabal, Clinton és Merkel is, és még rengeteg ismert ember látogatása van megörökítve a falakat díszítő fotókon. 

Az U Fleku pedig egy hatalmas múlttal rendelkező söröző, ahol főzik is a sört, nem csak mérik. 1499 óta foglalkoznak ezzel, egészen elképesztő történelmük van már. 

De igazából az egész város egy élő történelemkönyv. Bámulatos, hogy mennyire szépen megőrizték a történelmüket, milyen gondossággal vigyáznak ezekre, és milyen gond nélkül fér el egymás mellett ez a rengeteg, nagyon régi szobor, műalkotás, és a modern világ. 

Azt gondoltam még tegnap, érkezés után is, hogy hát azért Prága nem feltétlenül lesz a nekem tetsző hely, de abszolút az. És ma sem hagytam ki a sörözést sem. 



















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése