Amúgy ez a hétfőn emlegetett szeles szerda bejött...De már mindegy is, nem akarok ilyen időjárás figyelővé alakulni.
Ma eszembe jutott, hogy vajon ha majd egyszer lesz unokám, hogyan fogom neki elmesélni azt, hogy réges régen telefonfülkéből telefonáltam. Emlékszem, itt volt a szomszéd ház előtt egy fülke, és volt olyan időszak, amikor bedobtam egy huszast, és gyakorlatilag addig beszéltem, amíg kedvem volt (vagy amíg nem jött valaki, aki telefonálni akart). Valami nem jól működött akkor, amikor ezt így lehetett csinálni, de természetesen senki nem jelezte ezt a matáv felé. És tök érdekes, de még mindig tudok egy csomó telefonszámot fejből. Ez egyébként már a gyerekeimnek is elég misztikus dolog, pedig ők még azért láttak telefonfülkét.
Az meg külön érdekes, hogy a mi generációnk mekkora technikai fejlődést élt meg. Mintha több életet is élnénk egyszerre.
Elképesztő valóban. Van egy kis eszköz a kezedben (a mobiltelefonod), abban van fényképezőgép, aztán videót is tudsz csinálni, meg abban van a pénzed, meg a térképed is, el tud navigálni Miamiba is akár, meg tudsz telefonálni, meg rádió is, meg tv is, meg reggel fel tud ébreszteni is, meg be tudod fizetni rajta keresztül a villanyszámlát, gondolom sok nem is jutott eszembe. Régen még lexikonok voltak a polcokon, a motorháztetőn meg a térképet bambultuk
VálaszTörlésElképesztő
Száguldunk, itt az AI, mi lesz még?
Az én generációm is csak nézi, milyen iramban változik minden. Tantusszal telefonáltunk az utcai fülkékből, a tévékészülék maga volt a csoda, és 49 éves koromban sikerült a lakásba beköttetnem - 16 év várakozás után - a vezetékes telefont. Mondjuk, én nagyon örülök ennek a rengeteg változásnak, bár az AI jövöbeni következményeit szerintem még egyáltalán nem vagyunk képesek felmérni, és ahogy most fejlődik (fejleszti magát!), abból még bármivé fajulhat.
VálaszTörlés