Amúgy ez a hétfőn emlegetett szeles szerda bejött...De már mindegy is, nem akarok ilyen időjárás figyelővé alakulni.
Ma eszembe jutott, hogy vajon ha majd egyszer lesz unokám, hogyan fogom neki elmesélni azt, hogy réges régen telefonfülkéből telefonáltam. Emlékszem, itt volt a szomszéd ház előtt egy fülke, és volt olyan időszak, amikor bedobtam egy huszast, és gyakorlatilag addig beszéltem, amíg kedvem volt (vagy amíg nem jött valaki, aki telefonálni akart). Valami nem jól működött akkor, amikor ezt így lehetett csinálni, de természetesen senki nem jelezte ezt a matáv felé. És tök érdekes, de még mindig tudok egy csomó telefonszámot fejből. Ez egyébként már a gyerekeimnek is elég misztikus dolog, pedig ők még azért láttak telefonfülkét.
Az meg külön érdekes, hogy a mi generációnk mekkora technikai fejlődést élt meg. Mintha több életet is élnénk egyszerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése