Larnaca

 Ma reggel itt ébredtünk. Azt nem mondhatom, hogy nagyon jól aludtunk, de a tegnapi nap olyan hosszú és tartalmas volt, hogy a szokatlan és nem teljesen tökéletes ágy ellenére is sikerült gyorsan elaludni. Itt éppen valami nagyszabású vízelvezetési munkálatok folynak az utcán, reggel hétkor már javában dolgoztak, ami jár némi zajjal, de ugye valamikor meg kell csinálni, mi meg egyébként sem azért jöttünk, hogy az ágyban töltsük a napot. 

Rengeteget sétáltunk ma, megnéztük a kikötőt, megnéztük a strandot, ahonnan nagyon jól látni a repülőket leszállni és felszállni. Ettünk suvlakit, gyrost, pitát pirokafterivel és joghurttal. Kávéztunk, sütiztünk, és mindeközben milliószor csodálkoztunk rá arra, hogy itt a helyi emberek milyen vendégszerető emberek, milyen elfogadók, milyen jól beszélnek angolul. Itt senki nem siet sehova, senkinek nem fordul meg a fejében hozzányúlni valamihez, ami nem az övé. Láttunk autót járó motorral állni az út szélén, amit senkinek eszébe sem jutott elvinni, illetve úgy tűnt, csak nekünk, turistáknak furcsa ez..

Minden fordítva működik, nem csak a közlekedés furcsa, de például a lámpakapcsolók is pont fordítva vannak. 

A tenger végtelen es csodaszép,a homokos part nekem fura (van hiányérzetem amiatt, hogy nincs fű). A pálmafák törzse egészen lenyűgöző, ennyire közelről még soha nem láttam. 

Ciprus

 Ez a fél háromkor ébredés nem volt a barátom, de mégsem esett olyan nehezemre, mert azért csak izgatott voltam attól, ami rám várt. 

A repülőtéren az igencsak korai időpont ellenére hihetetlen embertömeg volt, egy olyan vidéki kisvárosból érkezve, ahol nagyjából reggel hét és délután öt óra között van időnként egy kis élet, már ez is kisebb csodaszámba ment. Viszonylag gyorsan eltelt az idő, amit várakozással kellett tölteni, mert minden újdonság volt, és minden élmény volt. Egész életemben emlékezni fogok erre az első alkalomra, 

A repülés egyáltalán nem olyan volt, mint amit az előzetesen hallottak alapján elképzeltem. Nem is tudom igazán szavakkal visszaadni, de jó élmény maradt. A felszállásnál az a hihetetlen gyorsulás elég elképesztő volt, de nem volt egyáltalán rossz. A két és fél óra első fele gyorsan eltelt, aztán volt egy kis mélypont, amikor jó lett volna felállni, vagy mozogni kicsit, de aztán sikerült ezen is túllépni. A leszállás kevésbé esett jól, mint a felszállás, ahogy süllyedt a gép, az nagyon "vitte a fejemet", de semmi más bajom nem volt. Azt hiszem a hazautazás után nem fogok újabb 47 évet várni a következő repülőútig majd. 

Ciprus nagyon érdekes hely, a közlekedés valami elképesztően káoszos, és egyébként is úgy tűnik, hogy mindenkinek minden jó, és mindenki csinálja szépen a maga dolgát, nem foglalkozva a többiekkel. Nem zavaró ez egyáltalán, érdekes és jópofa, és jó itt lenni. 

Én most láttam először tengert. Lenyűgöző, és csodálatos. Meg úgy egyébként is jelenleg nem is biztos, hogy teljesen képes vagyok a saját jelenemben lenni ennyi csodától, ami egy nap alatt történt. 

Lehull a lepel

 Jókat mosolyogtam a tippeken, tök jókat írtatok, de senki nem találta el. Gneke állt a legközelebb a megfejtéshez, de nem telitalálat. (Mindenesetre ha esetleg egyszerre leszünk valamikor a Balatonon, meghívlak egy kávéra, Gneke) 

Szóval..az van, hogy holnap hajnalban fogunk kelni (vagy inkább éjszaka az még), és most úgy megyünk a repülőtérre, hogy nem csak taxist játszunk, hanem ott leparkolunk a kocsival, és utána bemegyünk, megkeressük hol is kell várakoznunk...és aztán valamikor háromnegyed hét körül életünkben először egy repülővel fogunk utazni. Egészen Ciprusig megyünk majd, és ott töltjük a hét még hátralévő napjait. 

Akik régóta ismernek, tudják, hogy nem volt vágyam repülni. Aztán amikor a fiúk januárban ugyanígy elutaztak, annyira vágytunk látni azt, amit csak képeken, hogy egymást biztatva meghoztuk a döntést, lefoglaltuk a repülőjegyeket, a szállást. 

Kicsit persze már para az egész, de bízom benne, hogy holnap ilyenkor nem azt fogom írni, hogy borzasztó élmény volt, hanem azt, hogy miért vártam eddig..

Kedd

 Jól elszöszmötöltem az időt, és már negyed tizenegy van, már a fürdőben kéne lennem, hogy tizenegykor ágyba kerüljek. Körülbelül az az időpont az, amikor le kell ahhoz feküdjek, hogy másnap reggel vállalható állapotban ébredjek. Ez ma valószínűleg nem jön össze. Pedig amúgy semmi fontos dolgom nem volt, tényleg csak a saját hülyeségem tartott itt a nappaliban. 

Egyébként ide is csak megszokásból érkeztem ma este, mert nem nagyon van kedvem most semmiről sem írni. Jó sok szemétséggel és irigységgel találkoztam ma, ami azért sosem kellemes élmény. Még akkor sem, ha nem az számít mit mondanak, hanem hogy ki mondja. 

Azt biztosan tudom, hogy holnap sokkal jobb kedvem lesz, és holnap este elárulom azt is, amire még lehet tippelni addig. 

Hétfő

 Több dolgon is gondolkodtam mostanában. Az egyik ilyen, hogy vajon azok a nagyon fiatal lányok, akik a tiktokon ilyen influencer félék (tiktokkerek, talán), és készítenek mindenféle vlogokat, honnan és hogyan indultak? Nincs bennem semmi hátsó gondolat, de érdekes, hogy a nagyon nagy többségük extra jómódban él, és olyan természetes nekik ez, mint bárki másnak az, hogy van fürdőszoba a lakásában. És tényleg olyan fiatalok, hogy akaratlanul is felmerült bennem a kérdés, vajon hogyan teremtették ezt elő, és hogyan tartják fent? 

A másik pedig, ami megtörtént eseményeken alapul. Történt ugye az a hétvégi váratlan unokatestvér látogatás. Ott a családban van egy lány, az egyikük lánya, aki most 17 éves. Vele jött a barátnője is. Aki nem ilyen barát barátnő, hanem amúgy barátnő. Mindamellett, hogy a kislány egészen kicsi kora óta nyilvánvaló mindenkinek, hogy ő saját magát nem lánynak gondolja, azért ez egy furcsa helyzet volt. A húgoméknál elég nyilvánvalóvá is tették a kapcsolatuk mivoltát, aki ezt utólag nekem úgy mesélte, hogy nagyon kényelmetlenül érezték magukat miatta, leginkább a saját gyerekük miatt, aki nyolc évesen nem mindig úgy kezeli a helyzeteket, hogy az ne legyen kínos, vagy bármi. Én mondtam a húgomnak, hogy a saját házában nem kellett volna így érezni, simán megkérhette volna őket, hogy a gyerek előtt ezt ne csinálják. Szerintem ezt meg lehet mondani, és ez nem kirekesztő, hanem csak a határok kijelölése, amihez a saját házában egyébként is minden joga megvan. Részemről egyébként teljesen közömbös volt, amikor az első  felismerést megtettem. Ti hogy kezelnétek egy ilyen furcsa helyzetet?

Várom még a tippeket is. 

Vasárnap

Tegnap este még volt olyan terv, hogy ma elmegyünk a Balatonhoz. Aztán reggel ezt felülbíráltuk, mert nem tűnt úgy, hogy jó idő lesz (végül az lett, de mindegy már). Helyette a nap nagy része a pihenésé volt. Ma nem is főztem, csak egy almás kalácsot sütöttem, az ebéd meg a Burger Kingből jött. 

A Fradi meccset ma itthonról néztük, végre nem is nagyon kellett bánni, hogy leültünk a tévé elé, sikerült nyerni Fehérváron. 

Jövő héten érkezik az a valami, amivel kapcsolatban azt ígértem, hogy nagyon meg fogok lepni vele mindenkit. Kíváncsi vagyok rá, mit gondoltok, mi lesz az?

Szombat

 Ma olyan különleges nap volt, amikor minden gyerekem itthon ébredt. Patrik már tegnap délután szólt, hogy este találkozik az itthoni barátaival, és utána ide jön haza, úgyhogy nem volt meglepetés. Megvárni nem tudtam már, mert olyan hulla fáradt voltam, hogy fél 11-kor muszáj volt lefeküdnöm. 

Ebéd után volt egy kicsit kellemetlen (de nem teljesen váratlan) látogatás az unokatestvéreim részéről. Majd egyszer lehet, hogy elmesélem. 

Megnéztük az évértékelőt, ahol hangzott el az én szempontomhól pozitív dolog, de amíg nem érkezik el az ideje, szkeptikus vagyok.

 Az nagyon tetszett, amit a kábítószer terjesztéssel kapcsolatban mondott, remélem, hogy nagyon komolyan veszi mindenki. Itt nálunk helyi szinten is komoly problémák vannak ebből. Személyesen szerencsére még nem találkoztam velük, de látom a helyi csoportban azok írásait, akik igen, meg hogy mik történtek. Azért az több a soknál. 

Könyves péntek

 Ez az a könyv, amiről azt mondom, mindenkinek olvasnia kell. Az első pillanattól az utolsóig fantasztikus élmény volt olvasni, olyan, hogy majdnem csak próbáltam spórolni az oldalakkal, hogy tovább tartson. 

Nagyon sok helyen azt láttam, hogy a gyászfeldolgozás könyve, és nagyon sokan ajánlották olyan embereknek, akik épp ilyen időszakot élnek meg. Ez természetesen abszolút meg is állja a helyét, hiszen erről szól az elejétől a végéig. Én szerencsére most nem veszítettem el senkit, így biztosan kicsit más lelkülettel olvastam végig, de belőlem is rengeteg érzelmet váltott ki. Én magamban most az újrakezdés könyvének soroltam be, de el tudom képzelni, hogy másokban más húrokat pendit meg. 

Nekem végig szárnyalt a lelkem tőle, elképesztő érzelmeket éltem meg közben. 

Mindenképpen olvassátok el. 

Szerintem én is fogom még majd máskor is. 

Csütörtök

 Nem az én hetem ez, mert nem történik semmi, csak telnek a napok. Illetve de, az a történés van, hogy anyukám már tegnap sem tudott nagyon mozogni. Beállt a dereka, ahogy szokták ezt mondani. Kapott ma injekciót, de még nem nagyon érezteti a hatását. A helyzetet súlyosbítja, hogy itt van a nagyapám is, aki december óta ágyban fekvő beteg. Én bevallom, bármire hajlandó vagyok segítségnyújtásként, de bármennyire is sajnálom anyukámat, az ilyen pelenkacsere dologban képtelen vagyok. A jó isten mentsen meg mindannyiunkat attól, hogy ilyen téren rám legyen utalva, mert sajnos meg kell majd várnia, amíg találok egy erre alkalmas embert. Az ilyenek miatt mindig nagyon tiszteltem az egészségügyi dolgozókat, akik mindenféle vadidegen embert ápolnak, fürdetnek, stb. 

Szerda

 Az van, hogy már nem csak a hideg miatt vagyok nyűgös, hanem azért is, mert "beállt" a nyakam, és azon túl, hogy fáj, idegesít, hogy nem tudok vele mit kezdeni.

A fentiek miatt ma nem voltam sem kedves, sem szórakoztató, és nem voltam nagyon aktív sem. 

Szerencsére jelentkezett a fodrász is, pénteken mehetek hozzá háromra. Addig még a nyakam is sokkal jobb lesz, különben a hajmosás nem lesz jó élmény. 

Kedd

 Ma is bőven el lehetett még viselni mindenféle meleg ruhát, és több réteget. Az egyetlen jó, hogy olyan hideg van, hogy még csapadék sem akar esni. Mert amúgy kb csak az lenne ennél rosszabb, ha még esne is valami. 

Balázs ma itthonról dolgozott, és olyan jó dolgom volt, hogy ebéddel várt haza. Egyébként is nagyon szeretem a főztjét, pillanatok alatt olyan finomságokat tud rittyenteni, hogy öröm enni. Így meg még jobban esik, amikor nincs előre megbeszélve. 

Várom, hogy visszajelezzen a fodrászom, hogy mehetek e hozzá csütörtökön vagy pénteken. Nagyon jó lenne, ha valamelyik nap jó lenne neki, mert most nem elég egy festés, legalább még ritkítani is kellene. Na majd meglátjuk. 

Hétkezdés

 Remélhetőleg most már ez az utolsó igazán téli hét. Az nagyon is érezhető, hogy nem adja könnyen magát, sőt, a következő napokban még rá is tesz egy lapáttal. Tényleg csak az vigasztal, hogy most már vége a februárnak mindjárt, így menthetetlenül közeledik a tavasz. 

Furcsán unalmas és csendes napok vannak mostanában. Csak nyomokban panasz ez, mert félő, hogy ha ennek vége van, akkor valami még furcsább időszak következik. Olyanok dobják fel mostanában a napomat, hogy megoldok egy -egy rejtélyt, amire előttem már páran nem jöttek rá l. Ma is volt ilyen sikerélményem, büszke is voltam  magamra. 

Vasárnap

 Legalább háromszor ébredtem fel ma reggel, először fel hétkor. Még gondolták is rá, hogy na, hát akkor akár kezdődhetne is a nap, de aztán inkább mégis jól betakaróztam még, és Balázs kispárnáján jó kényelmesen elhelyezkedtem. Így volt ez negyed nyolckor is, és nyolckor is, végül fel kilenckor azért már ezt nem játszottam el többször. 

Délelőtt megcsináltam az ebédet, nagyon nagyon kevés kedvem volt hozzá, de minden nap nem lehet ellógni ezt. Ebéd után elpakoltam, hajat mostam, felmostam, aztán lassan készülődni kellett a meccsre. Ebben a hidegben nem sok kedvünk volt hozzá, és végülis jobban is jártunk volna, ha nem fagyoskodunk ott. De van ilyen, ma sem ment be semmi, csak az ellenfél tudott gólt szerezni. Dühítő és lelombozó tud ez lenni, mert az ember azért megy elsősorban, hogy jól érezze magát, és nem azért, hogy csalódjon. Most egy ilyen időszak van sajnos. 

Szombat

 Nem is tudom mikor volt utoljára ilyen semmilyen napom. Még főzni sem főztem, helyette pizzát rendeltünk. És azon kívül, hogy kimostam a heti szennyest, semmi érdemi dolgot nem csináltam, mert nem volt kedvem semmihez sem. 

Délután megnéztük a Fekete pont című magyar filmet. Érdekes volt, de én azért annyira nem ájultam el tőle, mint sokan. Valami olyasmi volt nekem, mint a Véletlenül irtam egy könyvet. Egyszer érdemes volt megnézni, de több nincs benne. 

Most pedig elmegyek a könyvemmel a fürdőkádba. 

Könyves péntek

 Erre a hétre kettő is jutott, de szorosan összetartoznak. 

Nem olvastam még az írónőtől, de a két könyv tetszett annyira, hogy szerintem a másik sorozatát is el fogom olvasni valamikor. 

A Zserbó egy elbűvölő és kedves kis történet, nagyon kellemes hangulatú, nagyon szép helyen játszódik. Egy-egy olvasós estén úgy el tudott varázsolni, hogy szinte éreztem a napsütést, és  hallottam a tenger morajlását is. Igazából lehet, hogy vagyok annyira elfogult a tengerpart, napsütés, hajó és szerelem témában, hogy lehetett volna bármilyen is, akkor is szerettem volna. 

Tetszett a főszereplők kettős személyisége, és az is, hogy van benne valóságnak megfelelő szál is. Érdekesek voltak a hajós részek, egy csomó olyan dolgot tudtam meg, amiről eddig fogalmam sem volt..

A korszak, amikor a történet kibontakozik szintén nagyon érdekes, az is érződik, hogy van mögötte kutatómunka bőven. 

Mindkét könyv abszolút abba a kategóriába sorolható, amit érdemes elolvasni, és a maga könnyed kis semmiségével tökéletes kikapcsolódást tud nyújtani. 

Meccsnap

 Ez a hét is olyan, hogy kettő meccsnap is van. Az egyik pont ma volt, így ma egy kicsit zsúfolt napunk volt. Mi már ötre mentünk dolgozni, nagyon rossz volt mindössze négy óra alvás után felkelni. Erik is reggelre jött ma, csak ő kicsit később, mert amúgy délutános a héten, és a pihenőidőnek meg kell lenni. Fél kettőkor jöttünk haza, még be kellett mennem a boltba, hogy a holnapi szendvicsekhez vegyek zsemlét. Az eredeti tervem szerint mára rendeltem volna az online shopból, de addig tököltem a rendeléssel, amíg buktam az idősávot. Mindegy, megoldottuk..

Itthon ebédeltünk, elpakoltam, hajat mostam, aztán már kellett is öltözni, készülődni, hogy induljunk. 

Nem nagy lelkesedéssel mentünk, de szerencsére azért jobb meccs volt, mint gondoltuk, még a győzelem is megvan. Több volt benne, mint amit az eredmény mutat (1:0), de majd meglátjuk jövő héten a visszavágón, hogy mire lesz ez elég. 

Csak négyen voltunk, mert Patrik éppen Észak -Macedóniában van. 

Szerda

 Szerintem ennek a télnek sosem lesz vége. Most sem volt az a borzasztóan kemény hideg, de én mégis úgy érzem, egy örökkévalóság óta tart már ez a hol hideg, hol nyirkos, hol szürke, hol jeges szeles idő. Ezt a mai időjárást már nem csak én viseltem nehezen, hanem a kollégák többsége is. Már azok is fáztak ma, akik egyébként sosem szoktak. 

Nem volt a mai napban semmi különleges, de volt a munkanapnak egy olyan órája, amikor egy másik területen dolgozó kollégával közösen próbáltunk rájönni egy probléma megoldására, illetve inkább arra, hogy mi okozza. Már egy ideje keressük, Balázs ötlete áll a legközelebb ahhoz, hogy meglegyen a forrás. De tök jó volt kicsit másképp dolgoztatni az agyamat, és érezni, hogy nem is olyan reménytelen még a helyzet, mint ahogy néha gondolom. 

Kedd

 Ma reggel még egészen vidáman indultam dolgozni. Már legalábbis önmagamhoz képest, mert a vidámság és én reggelente nem feltétlenül vagyunk egyek. De maradjunk annyiban, hogy nem volt világvége hangulatom legalább. 

Egészen fél 12-ig ki is tartott ez az állapot, amikor egyik pillanatról a másikra olyan furán éreztem magam, mint akit egy pillanat választ csak el az ájulástól. Nem történt ilyen, de a nap további részében már ilyen fura állapotban maradtam. 

Este itthon Rolival a felvi.hu-s jelentkezést bonyolítottuk. Egyszer lefagyott az oldal, aztán meg félbe kellett hagyni, mert kell a suliból a bizonyítványok másolata, meg egy igazolás a szakmai tárgyról, úgyhogy holnap folytatjuk. Még szerencse, hogy azért végül mégsem hagyta a legutolsó pillanatra. 

Holnap meló

 Ma voltam a háziorvosnál. Nagyjából egy szavamba került volna még akár egész héten is itthon maradni, de mondtam, hogy jól vagyok, írjon csak ki holnaptól dolgozni. Még meg is jegyezte, hogy ilyen talán még sosem volt, hogy ilyen gyorsan helyrejöttem volna egy ilyen felső légúti kórságból. És tényleg nem. Remélem, hogy ez nem csak ilyen átmeneti állapot, és nem is fogom megbánni ezt a döntést. Mondjuk ha így lesz, majd megyek hozzá megint. De nem lesz rá szükség. 

Az egyébként egészen elképesztő tapasztalás volt (megint), hogy felnőtt emberek képtelenek rá, hogy érkezési sorrendet tartsanak, hogy kommunikáljanak egymással, és ha valaki kérdez, akkor arra a bárgyú bámuláson kívül is képesek legyenek válaszolni. Ilyen alap dolgokra nem vagyunk képesek, hogy is lehetne itt bármiféle pozitív változás? És ebben aztán semmiféle anyagi érdek, vagy politikai hovatartozás nincs. Pusztán egymás tisztelete. 

Ma is volt a nagyon sietős fajtából kettő is, aki természetesen érkezés után kettő perccel már ott állt az ajtóban, és a soron következő beteg mögött szélárnyékban szorosan tapadva már ment is be, mert "neki csak egy papír kell". 

Volt a mindig ott levős, aki mindenkivel szóba elegyedik, és egyfolytában hintáztatja a padot, mert minden irányba folyamatosan cirkál a fejével újabb potenciális beszélgető partnert keresve. 

Volt a türelmetlenül ciccegő és sóhajtozó fajta is, és természetesen akadt jó hangosan telefonáló is. 

Ma még azért itthon megcsináltam mindent, amit gondoltam, illetve volt hozzá kedvem, délután voltam masszázson is. 

Holnap indulhat tovább a verkli. 

Vasárnap

 Ma megint olyan nap volt, amikor mindannyian együtt ebédeltünk itthon. Szeretem napok ezek, még akkor is, ha három perc is elég hozzá, hogy egymásnak essenek valami hülyeség miatt, mint ovis korukban. De ez is hozzátartozik. 

Délután palacsintáztunk, Balázs sütötte nekünk, voltunk a húgomék gyerekeit megköszönteni, és este még a meccset is együtt néztük itthon. Mondjuk ez utóbbit akár ki is hagyhattuk volna, ma sem volt semmi okunk sem örömre, sem büszkeségre. 

Holnap reggel megyek az orvoshoz, szerencsére már jól vagyok, úgyhogy csak a táppénzes papiromat fogom elhozni, és kedden már megyek dolgozni. 

Szombat

 Ma már azért voltam olyan jól, hogy a szokásos mosós napon túl takarítottam is egy kicsit a nappaliban, meg a mi hálónkban. Mióta nincs padlószőnyeg, sokkal jobb a helyzet por terén, de azért van bőven most is, mindig van mit törölgetni, porszívózni. Most pár napig megint szép tisztaság van. Igazából akkor lenne jó, ha úgy csinálnám, ahogy Via "tanítja" az Urban Éve blogon, és szépen be lenne táblázva minden napra valami. De ilyen csak a nagyon utópisztikus gondolataimban vagyok, a valóságban ez távol áll tőlem. Vannak olyan napjaim, amikor gond nélkül átlépek a legnagyobb kuplerájon is. Csak a mosogatást nem szoktam halogatni túl sokáig, az borzasztóan zavar, ha mindenhol edény, tányér és pohár van a konyhában. Az meg teljességgel elképzelhetetlen, hogy úgy feküdjek le, hogy ott marad a mosatlan edény. 

Lesz a jövő héten ez a ne vásárolj semmit nap, vagy napok. Most már nem is nagyon tudom követni, hogy akkor egy nap, vagy három, bár nagy jelentősége nincs. Azt nem mondom, hogy nem jó kezdeményezés, de csak amiket én láttam már a szervezők oldaláról is, és a más véleményen lévők oldaláról megnyilvánulni...azt hiszem ez is olyan jó magyarosan nesze semmi, fogd meg jól akció lesz. Pedig az alapkoncepció jó lenne, még ha egyébként a bevételkiesést nyilvánvalóan pótolni kell majd valahogyan, és a valahogy mindig úgy csapódik le, hogy végül majd valaminek az árába lesz beépítve. 

Én már egy ideje úgy vásárolok, hogy aminek véleményem szerint pofátlanul magas ára van, azt nem veszem meg. Mint ahogy nem veszek ilyenkor epret, málnát, szőlőt sem. És nem vettem Dubai csokit, nem veszek sóskaramellás kávét, meg tököm tudja milyen agyonhájpolt, túlárazott marhaságot. Részemről a Milka csoki is túl van már árazva. Szóval én azt gondolom, inkább valami ilyen irányba kéne elmenni, hogy ezekre nemet mondjunk, ne vegyük meg, mert olyan mértékben generálja mindennek a túlárazását, aminek azért valóban ott és most kéne véget vetni. 

Nyilván tisztában vagyok a termékek mindenféle adótartalmával, azzal, hogy az üzemanyag ára ugyanúgy benne van, mint az emelt minimálbér, a drága euró. És az is igaz, hogy ahogy mi magunk is szeretünk tartani egy bizonyos színvonalat, úgy a kisbolt is, a pékség is, és a multi is. 

Végülis mindenkinek igaza van, és senkinek sem jó ez az egész. Csak épp mindenki a másikat okolja. 

Könyves péntek

 

Megint egy világháborús történet, megint egy teljesen másféle aspektusból feldolgozva. Ez is egy olyan, aminek az alapja igaz történet, és azért olvasás közben párszor eszembe jutott, hogy vajon hogy lehetett az ilyen dolgokat végigcsinálni. (És milyen jó, hogy fogalmam sincs róla) 

Az írónőtől régebben is olvastam már, tetszik a stílus, ahogy ír. Nincs semmi túlspilázva, de minden mondatban, minden szóban pont annyi érzelem és jelentés van, amennyi kell. Magamban mindig csodáltam az ilyen tehetségű embereket, ilyen szerettem volna lenni én is. 

A könyv maga elég borzasztó dolgokkal foglalkozik, valahogy elképzelhetetlen számomra, hogy képes legyek önszántamból elküldeni a gyerekemet a biztos halálba, mint ahogy itt megtörténik. 

Itt is vannak a rendszerben feltétel nélkül hívők, és vannak, akik megtesznek mindent, hogy a rendszert kijátszva mentsék, akit lehet. 

Nem egészen az lett a végkifejlet, amit szerettem volna, vagy amit magamban elképzeltem. 

Az elejétől a végéig ugyanolyan izgalmas volt, ajánlom nektek is. 

Csütörtök

 Igazából kicsit összezavarodott bennem az idő fogalma, mert szinte mindegy, milyen nap van. Tök jó vagyok, mert simán képes vagyok arra koncentrálni, hogy gyógyulni vagyok itthon, és nem álltam neki takarítani, vagy ilyesmi. Igaz, délután fel kellett mosnom, mert leejtettem egy doboz joghurtot a hűtő elé, de ezen kívül csak megsütöttem egy csirkét meg csináltam egy kis krumplipürét. 

Egyébként jobban vagyok, mint tegnap, már nem dugul úgy az orrom, és egy fokkal jobb a közérzetem is. Amiatt is megdicsértem magam még ma is, hogy nem próbálkoztam, hogy á, nem olyan vészes, be tudok menni dolgozni. Amúgy is úgy gondolom, hogy részemről ott, amikor a lábam miatt hetekig itthon kellett lennem meghúztam a határt. Nem lesz többet olyan, hogy nem én leszek ilyen esetekben az első. 

Szerda

 Reggel telefonáltam a háziorvosnak. Még csak bemutatkoztam, már mondta is, hogy ó, maga is elkapta? Hát nagyon nem volt mit magyarázni jobban, valóban, igencsak kifejező a hangom. Megbeszéltük, hogy egyelőre semmi más nem kell, mint köptető, azt küldi a felhőbe. Hétfőn menjek be, addigra ha szerencsém van már jól leszek, és csak a táppénzes papír kell, ha meg nem, akkor meg majd meglátjuk. Roli is maradt itthon ma, ugyanúgy van, mint én. Erik eddig megúszta, és talán neki szerencséje is lesz, mert a héten éjszakás, így eléggé el vagyunk szeparálva egymástól. Nálunk a covid óta ott van a bejárat mellett egy automata adagoló, amiben kézfertőtlenítő van. Szoktuk használni egyébként is, de most elég intenzív használatban van. Én nem nyúlok úgy a konyhában semmihez, hogy ne fertőtlenítsem előtte a kezem, és orrfújás utam is használom. A bőröm nem annyira örül ennek, de most nem ez a fontosabb. 

Egyébként rosszabbul érzem magam, mint tegnap, leginkább csak úgy, hogy náthásabb vagyok, illetve sokkal erőtlenebb. De reménykedem, hogy úgy lesz, mint Balázsnál, aki még hétfőn nagyon nem volt jól, kedden meg már sokkal jobban. 

És akkor leterített

 Ma reggel még úgy keltem, hogy jó, hát továbbra is itt van ez a fura érzés a torkommal, de semmi több, hátha nem is lesz ebből semmi. Nem éreztem azt, hogy akár beteg is lehetnék. Igaz, szokatlanul jól esett a meleg kávé, de még ezt is sokkal inkább annak tudtam be, hogy amúgy nagyon hideg volt. Elmentem dolgozni, és ott is minden a szokásos mederben zajlott. Nagyjából tizenegyig. Amikor egyik pillanatról a másikra már nem volt ott a furcsa érzés a torkommal, de helyette alig volt hangom, és dugult az orrom. Alig másfél óra múlva már biztos voltam benne, hogy ez a hét utolsó munkanapja, mert percről percre ramatyabbul voltam, és eddigre már leginkább ágyban fekve lett volna jó. Kitartottam azért majdnem fél négyig, de alig vártam, hogy már indulhassak kifelé. 

Amúgy "csak" egy megfázás szerű valami, de most erre nem számítottam, így jól le két vállra is fektetett. Pár nap, és újra a régi leszek. 

Nehezen indul

 Ez a hét sem úgy kezdődik, hogy minden csupa mosoly és napsütés. Eleve alig aludtam, még hajnali kettőkor megnéztem az órát, addigra úgy nagyjából tizenháromezer fordulatot tettem meg az ágyambam. Ez után a következő emlékem az, hogy újra megnézem az órát, és már négy óra volt, így megállapítottam, hogy de jó, végre aludtam. 

Balázs ma itthonról dolgozott, ami pont jól is jött, mert nincs túl jól. Szerencsére nincs láza, egy olyan klasszikus megfázásnak tűnik most. Holnap és holnapután is itthon lesz, csak akkor már nem kell dolgoznia. Ha minden jól megy, túl is lesz a nehezén. 

Délutánra az én torkom is igen furcsa lett. Nem mondanám azt, hogy fáj, de nem is olyan, mint aminek semmi baja. Na majd meglátjuk. 

Meccsnap

 Ami ezúttal nem érte meg sem az időt, amit rászántunk, sem a fagyoskodást. Főleg úgy nem, hogy Balázs nincs is teljesen jól, ma reggelre náthásan ébredt. Igazából az ő megétzésére kellett volna hallgatni, és itthon maradni. 

Az egyetlen pozitívum, hogy ma is készült egy ilyen meccsnapi családi szelfi.

Semmi extra

 Ma csak olyan szokásos szombat volt. Szerencsére mind az öten együtt ebédeltünk. Mindig örülök, amikor így van, és minden ilyen napért hálás vagyok. 

Ebéd után összepakoltam a konyhában, hogy aztán alig pár perccel később még nagyobb kupit csináljak a gofri sütéssel. Már egy ideje adós vagyok Rolinak ezzel, nagyon régen kérte már..

Patrik fél hatkor hazament, illetve még nem haza, hanem hoki meccsre, utána én még elpakoltam az összes mosott ruhát, és nagyjából ennyi is volt a mai nap.