Mindenki

Ma biztos, hogy mindenki arról beszélt legalább egy pár mondat erejéig, hogy megint született egy magyar Oscar díj. Rögtön egy évvel azután, hogy Nemes Jeles László a Saul fia című alkotásával (amihez én vagy nem vagyok elég művelt és intellektuális, vagy nem tudom.. de nekem nem tetszett), most Deák Kristóf rövidfilmje is megkapta a legrangosabb filmes díjat, amit csak kaphatott. A kisfilmet látva azt mondom, hogy több Oscart is érdemelt volna, már csak amiatt is, ahogy ebben a röpke húsz percben sikerült átadnia Mindenkinek azt az érzést, amit el akart mondani. Ütős és elgondolkodtató. Azt kívánom magunknak, hogy egyszer jöjjön el az a világ, amikor Mindenki énekelhet, és senkinek nem kell többé tátikáznia. Neki pedig, és mindenkinek, aki részt vett a film alkotásában kívánom, hogy még legyen részük rengeteg elismerésben. (még akkor is, ha ezt a mostanit elég nehéz lesz túlszárnyalni valaha is)
Arról a hatalmas blamáról pedig, amibe keveredtek ott a legjobb film díjátadása kapcsán, hát jobb szót sem ejteni. :( Azt el sem akarom képzelni, hogy mit érezhettek a Kaliforniai álom munkatársai akkor, amikor kiderült, hogy "vissza az egész, a legjobb film a Holdfény lett". Elképesztő.

Azért még megmutatom, hogy mibe botlottam ma este, amikor megérkezett a szokásos hétfő esti hírlevelem Viától.:
"Az új rutinok kialakítása abban is segít, ha éppen nem találod a helyed az aktuális életszakaszodban. Akár külső, akár belső változás történt (költöztél, új munkahely, elveszítettél valakit), a bizonytalan helyzetben, változásokban remek kapaszkodó lehet, ha körbeveszed magad ismerős, biztonságos szertartásokkal. Ez is az öngondoskodás egy módja!"

Lehet mondani, hogy nem lesz ez egy unalmas tavasz és nyár.. annyi dolgom lesz.. :)