Volt az a múlt heti hétfő, amiből ugye rögtön csütörtök lett, és ezzel azt hiszem, ki is vívta az év legjobb hétfője díjat. A mai hétfőnek nem volt semmi nevezetessége, simán csak az maradt, aminek indult. Azt azért nem mondom, hogy szörnyű, hogy mennem kellett dolgozni, mert nincs ezzel baj, egyáltalán. Nem felejtettem el, hogy volt idő, mikor kifejezetten sz.r munkahelyem volt még annál is sz.rabb fizetéssel. Meg azt sem felejtettem el, hogy hány év telt el úgy, hogy azért epedeztem, hogy ezen a munkahelyen dolgozzak. Szóval, így nézve, minden a legnagyobb rendben.
Úgy nézve azonban, hogy az embernek sosem jó az, ami éppen van, azért még kibírtam volna itthon egy pár hétig. Teljesen jól érezném most magam kicsit bezárkózva a saját világunkba, nem is nagyon kilépve onnan, és csak azokat a dolgokat megosztva, amit én szeretnék, és csak azokat a dolgokat beengedve, amiket én szeretnék beengedni. De miután ilyen nem lehetséges, így meg kell barátkoznom azzal a gondolattal, hogy abból kell kihozni a lehető legtöbbet, ami jut. :) Ebből a hétből például azt, hogy legalább a hét nagy részében egy műszakban dolgozunk, és mindketten itthon leszünk egész hétvégén. Erre például jó várni, hogy péntek este majd együtt hazajövünk, és aztán egyikünknek sem kell menni egész hétvégén sehova sem, csak ahova kedvünk tartja. :)
Rolandnak viszont úgy tűnik, ez a hétfő rögtön péntek is lett. Nem nagyon vészesen beteg, de talán jobb lesz, ha itthon marad. Még csak meg van fázva, nem komoly, de jobb lesz neki, ha marad itthon, és sem ő nem fertőz meg senkit a suliban, se nem szerez be további bacikat, vagy akármiket a meglévőkhöz. (na mondjuk ahhoz semmi kedvem, hogy ott üljünk a gyerekorvosnál az igazolás miatt órákat, de mindegy, mert fogunk.. kedv nélkül)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése