Majdnem el is rontottam itt magamnak rögtön az elkövetkező öt napomat. Na nem kell megijedni, nem történt semmi baj, nem jött közbe semmi, ma délután befejeztem a munkámat (nem hagytam félbe semmit, mert az nem én lennék), hazajöttem, és már el is határoztam, hogy akkor itt most minimum vasárnap estig nem is gondolok semmiféle munkára.
De hogy mivel rontottam el majdnem? Hát.. kezdett elkapni a gépszíj, hogy akkor számoljunk csak, öt nap, csak a délutánok lesznek lefoglalva a farsang miatt, tehát akkor van öt délelőtt, amikor is neki lehet állni függönyt mosni, takarítani, esetleg ablakot pucolni, ha nem esik..
Idáig jutottam gondolatban, amikor a fejemben megszólalt valami, hogy állj! Nem kell ezeket csinálni, mert nincs itt semmi gond. Van egy kis takarítanivaló, de semmi vész, nem kell nagy dolgokat csinálni. Felesleges kimeríteni magam a végletekig, hogy aztán még örülni se tudjak eléggé majd a gyerekemnek.
Szóval, az az elhatározás, hogy nincs elhatározás. Úgy lesz, hogy majd amihez épp kedvem lesz, azt fogom csinálni. A suliba bőven jó lesz mindenkinek egy-két flakon üdítő, meg valami sós, készen kapható rágcsálnivaló. Ha sütni támad kedvem, azt majd magunknak teszem, úgyis van mit pótolni e téren is.
Jajj, csak el ne rontsam.. :D
Így is van!
VálaszTörlésCsak magadra gondolj!