Purple Day

Nem a napján írok róla, mert késő este, amikor én jövök, és írok, addigra pont vége lesz. Így aztán én ma este mesélek erről, hogy holnap, amikor Ti felébredtek, és éppen azon gondolkodtok, mit is vegyetek fel, amiben fázni sem fogtok, de mégsem lesz már olyan komor télies. Valamit, amitől lesz egy kis plusz töltete a napnak. Amiről, ha máson is látni fogod, tudod majd, hogy egy cél vezérel vele még akkor is, ha sosem váltottak és nem is fogtok egy szót sem.
Szóval, ma keressetek valamit a szekrényben, gardróbban, (vagy ahogy hívják nálatok) valamit, ami lila. Lehet ez garbó, vagy felső,kardigán, blúz, de akár nadrág vagy harisnya is,  de ha nincs semmi, hát egy szalag is megteszi. A lényeg a lilán van. Viseld ma egész nap a levendula színét, és ezzel fejezd ki a világon élő mintegy 50 millió embernek, hogy nem félsz tőlük, és a betegségüktől, hogy elfogadod őket olyannak, amilyennek, és elhiszed, hogy nem mások, mint Te.
Olyan embereknek fogsz boldog perceket szerezni, akikről nem tudod, hogy betegek, és gyógyszert szednek. Fogalmad sincs róla, hogy hány és hány napot töltöttek rettegésben a rohamtól, a következményeitől, és attól, hogy mi lesz, ha megtudják róla, hogy ez a baja. Valószínűleg ezek az emberek most sem fognak odaállni eléd, és megköszönni, hogy szimpatizálsz velük, de ettől még Te legyél büszke rá, ha a lila színt azért viseled, mert tényleg együtt érzel.
Az árnyékban élők közül egyként én előre is megköszönöm a gesztust mindannyiótoknak, akik majd holnap valami lilát fognak viselni, ahogy én is. Ha megkérdezik, mondd el. Ha rád mosolyognak miatta cinkosan, kicsit könnyes-riadt szemekkel, mosolyogj vissza bátorítóan.
A világ holnap egy kislánynak köszönhetően lilába öltözik. A világ holnap tudni fogja, hogy mit jelent egy neurológiai kórképpel együtt élni, ami a világ minden tudománya és fejlettsége ellenére gyógyíthatatlan betegség. De a világ holnap azt is tudni fogja, hogy ezek az emberek lehetnek akárkik. Orvosok, tanítók, politikusok, színészek, egyszerű raktári munkások. És lehetnek gyerekek is. Értük, miattuk különösen fontos, hogy mindenki elfogadja ezt. Azért, hogy ők már ne az árnyékban éljenek. Merjék vállalni, és tudják, hogy nem bélyegzik meg őket.
Itt pedig.. a bejegyzés végén tegyétek meg, hogy megint felvállaljátok, hogy Ti is velünk voltatok. :)

Ugyan nem akarom elkiabálni, mert még messze van tőlem, de mégsem bírom ki... Van egy hihetetlenül kedves és figyelmes olvasóm, Adri, aki a múltkori képes bejegyzés után írt nekem, és már meg is vette nekem a lila epilepszia karkötőt. Április elején érkezik hozzám minden remény szerint, és onnantól mindig a kezemen lesz. Ezúton is köszönöm Neked, Adri, holnap rád még egy kis külön hálával is gondolni fogok.