Mondhatom, hogy így az utolsó pillanatban valóban ráfordultunk a célegyenesre. Most, vasárnap este már a bejglik is csak a holnap reggelt várják a spájzban, hogy mehessenek a sütőbe. Minden nagyképűség nélkül mondom, hogy az idén is világbajnoknak tűnik, amit alkottam. Mondjuk ehhez biztosan hozzájárul az, hogy én az vagyok, akit ez a bejgli készítés először felspannol, és alig várom, hogy a hozzávalókból összegyúrjam a tésztát. Olyan pontosan mérek ki mindent, mint egy patikus, és olyan élvezettel gyúrom össze, hogy szerintem a tészta is tudja ezt, mert még sosem okozott csalódást. A hűtőben pihenés után gyönyörűen hagyja magát nyújtani, nem szakad, nem ragad, csak szépen alakul olyanra, amilyenre én akarom. És amikor a végén minden rúd bekerül a tepsibe, és várják, hogy lekenjem előbb a tojás sárgájával, aztán a fehérjével is majd, simán össze is kacsintunk.
Amikor gyerekként megfogadtam, hogy bármi történik is, én sohasem fogok sem veszekedni senkivel semmiért karácsonykor, sem sóhajtozni, vagy épp hisztizni, hogy mennyi mindent csináltam. Igaz, mindig annyit csinálok, amiről úgy érzem, hogy belefér. Nem mindig sikerül minden tökéletesen, de ettől sem borulok ki..Eddig sikerült ezt betartanom, és remélem ez így is marad már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése