És még hétfő is. Ez így együtt már majdnem a világvége nálam. Reggel majdnem sírva is fakadtam, amikor indulni kellett dolgozni. Még sötét volt háromnegyed hétkor, esett az eső. Tudtam, hogy nem elég, hogy Balázs itthon lesz ma, még az egyetlen olyan kollégám nem S szabadságon lesz, akivel lehet normálisan pár szót váltani.
Ehhez képest azért túlélhető volt a nap, de semmiképp sem olyan, amit visszasírnék.
Itthon már üzembe is volt helyezve a 3d nyomtató, amit a fiúk tegnap rendeltek. Na mondjuk tényleg csoda masina, elképesztő hogy így nyomtat. Ahogy az is elképesztő nekem, hogy nekik meg ez milyen egyértelmű, hogy ilyesmit otthon is lehet már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése