Továbbra is tart ez a borzasztó sötétség és szürkeség. Amit egyébként remekül ellensúlyoz(na) a lakás szinte minden szegletében elhelyezett fényforrások, csak az a baj, hogy kevés ideig látom. Az adventi időszak az elcsendesedés ideje lenne, amikor az ember befelé figyel, és készül arra az elképesztő és katartikus örömre, és boldogságra, amit a karácsony jelent. Ehhez képest szinte mindenhol ez az év legmegterhelőbb időszaka, mert még mindenki hajt, hogy meglegyen az ünnep előtt, aminek a saját céljai érdekében meg kell lennie.
Emlékszem, amikor kicsik voltak a gyerekek, szanaszét idegeskedtem magam mindig, hogy még nincs ajándék, még nem jutottunk el vásárolni, közben most már rég nosztalgiával gondolok arra az időszakra, és csodálkozom, hogyhogy nem tudtam akkor, hogy micsoda jó dolgom van. Egyébként tudtam, csak nem sejtettem.
Minden nap akad valami plusz hátráltató tényező is, ma például a nokedli éves utáni borzasztó gyomorfájás volt ez. Annyiszor megfogadtam már, hogy nem eszek többet, de aztán mindig elfelejtem, hogy nem kéne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése