Szombat

 Igazából azt hiszem tegnap este kezdődött ez az egész már. Amiről nem tudom, hogy mi, de soha nem is fog rá fény derülni. 

Nagyon fáradt voltam tegnap, és emiatt nem is olvastam túl sokáig a kádban. Amikor megtörölköztem, már éreztem, hogy nem stimmel valami, mire felvettem a pizsamámat, azt éreztem, hogy el fogok ájulni. Kinyitottam az ajtót, hátha csak meleg van, és mivel jobb is lett, elintéztem ezzel. 

Jó sokáig aludtam, és gondoltam, na, akkor ma gyorsan megcsinálom az ebédet, közben mosok, délután sütök valamit, vagy végre kitakarítom a konyhát. Aha...meg ahogy azt én elképzeltem. Gyors porszívózást tartottam délelőtt, de már az annyira kimerített, hogy csak lestem. De volt mire fogni ezt is, ma cseréltem porzsákot, és ilyenkor sokkal erősebben szív. Még elmentem ez után a szomszéd kisboltba almát venni, addigra eldöntöttem, hogy sütök almás muffint. Ez után már tényleg a gyors elkészítése következett. Csakhogy ahogy lehajoltam a tálakért, már éreztem is, hogy ajjajjaj, itt baj lesz, mindjárt el fogok ájulni. Nem mozdultam, szépen, mélyeket lélegezve koncentráltam arra, hogy be történjen meg. Megúsztam, de azért jobbnak láttam Eriket figyelmeztetni, hogy ne érje váratlanul. Persze ő azért bepánikolt kissé, és rögtön le kellett feküdnöm, meg csokit hozott. 

Szerencsére Balázs és Roli is pont végeztek a kerékcserével, ők is megérkeztek, így végül lett ebéd is, meg én is össze tudtam szedni magam. 

Ebédre megérkezett Patrik is. Délután pedig elkészült azért az almás muffin is. Semmi más, mert ha rosszul nem is vagyok, teljesen jól sem. Úgy, hogy egyébként semmi bajom. 

Gondolom hogy a vérnyomás gyógyszer a ludas, majd hétfőn felhívom a dokit, melyikből szedhetek esetleg kevesebbet.