A nap fénypontja, nem is...ennek a hétnek a fénypontja volt, amikor ma kora délután egyszer csak utat tört magának a felhők között a nap. Hát komolyan mondom, hogy abban a pillanatban egészen más lett a hangulatom is. Ráadásul az egész olyan volt, mint egy giccses filmjelenet, mert szinte pillanatok alatt történt az meg, hogy az addig mindent uraló szürkeségből varázsolt egy ragyogó napsütésben fürdő valamit. Igaz, esetünkben egy raktár udvarát, ami ugye csupa beton, de ettől el tudok vonatkoztatni. És egyébként is utána megnéztem az időkép webkameráján keresztül, hogy milyen volt ez a Balatonnál.
Ma jutott eszembe, hogy addig halogattam anyukámnak a névnapi ajándék beszerzését, hogy most már biztosan csak a személyes beszerzés jön szóba, mert mindjárt itt lesz. Van mondjuk erre is tervem, aztán majd meglátjuk hogyan alakul.
Aztán az is eszembe jutott ma, hogy ha úgy adódna egyszer, hogy mindenkit, aki valaha fontos volt nekem, meghívnék egy adott időpontban sütizni, vajon mennyien jönnének el közülük.
Leltár időszak van nálunk, ilyenkor, hogy kicsit pihentessem az agyamat, mindenféle hülyeség eszembe jut. És ha már eszembe jut, én bizony tovább is szoktam gondolni, mert miért is ne. És hát valljuk be, mostanság egyébként is jobb a valósággal nem foglalkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése