Nèha azèrt belèmbújik a kisördög, főleg, amikor a húgom megkèrdezi, hogy láttad, a Blanka milyen kèpett rakott fel a M...án mamáèkról? Rákerestem, de nem volt nyilvános a kèp, így nem láthattam. Csak egy percig vacilláltam, ès aztán ismerősnek jelöltem. Jött is a kèrdès, hogy èn Ma...án Dia voltam? (Ezek szerint tènyleg nagyon megváltoztam) Biztos gondolkodott mèg egy ideig azon, hogy visszaigazoljon e, mert eltelt kèt nap is, mire megtette.
De ma láttam a kèpet, amit mèg sosem, ès úgy gondolom, megèrte bevállalnom az esetleges elutasítást is. Maskèpp sosem láthattam volna a nagyszüleim esküvői fotóját.
 |
| 1948… |
Egy kis múlt...
VálaszTörlésHát, képzeld, pár éve egy családi temetésen a húgom mondta, hogy "ott van apád" (egyébként az övé is, de ő így szokott beszélni róla, már ha egyáltalán szóba került úgy kétévente), és ha nem mondja, nem mutat arra, én nem ismertem volna meg. Ő sem ismert meg bennünket, csak akkor, amikor anyu odajött hozzánk és rájött, hogy a lányai állnak mellette.
Kicsit szomorkásnak éreztem a soraidat, volt benne? Engem ez már nem érdekel. Volt egy pár év, amikor találkoztam volna vele (talán a gyerekeim miatt), de a húgom olyan döbbenten kérdezett vissza, hogy "de miért akarsz?", nem tudtam megmondani.
Egy kis szomorúság van bennem, a helyzet miatt valóban.
VálaszTörlésÈn adtam neki lehetőséget arra, hogy ha már velem nem is,a gyerekeimmel megismerkedjen, ès tartsa velük a kapcsolatot. Egy-kèt kènyszeredett alkalom után ki is derült, hogy neki erre nincs igènye. Furcsa ez az egész, mert szülőkènt felfoghatatlan, hogy valaha is előfordulhat ez, hogy semmit nem tudok valamelyik gyerekemről.