Vannak olyan napok, amiken jobb túlesni, aztán kiheverni. Valami ilyesmi volt ez a mai is (meg a tegnapi is, meg a holnapi is ilyenre várható), sok munkával, sok megoldandó problémával, kibogozni való dolgokkal, ezerfelé figyeléssel, és százfelé levelezéssel. Nincs ezzel gond, jól állom a sarat szerintem, bár nagyon fárasztó az egész.
A bajom azzal van, hogy hiába szeretnék még ezt-azt itthon is, arra nincs már energiám. Fejben még megy a tervezgetés, aztán a megvalósítás nem megy. Nyűgös vagyok ahhoz, hogy vásároljak, hogy kitaláljam, mit együnk. Nem erőlködöm mondjuk túl az egészet, mert felesleges is lenne. Túlesünk a bevásárláson, a leglényegesebb dolgok mindig vannak itthon, és aztán, mint ma is, lefekszem a kanapéra, és kiütve alszom vagy másfél órát. Ami tök jó, mert valamikor pihenni kell. :)
Próbálok nem kétségbe esni az egészen, és azt gondolni, hogy na, basszus, ebből megint az lesz, mint tavaly, hanem keresgélni majd azokat a jobb napokat, amikor marad energia erre is.
Mindez nem panasz, mert továbbra is szeretem a munkámat, végtelenül büszke vagyok arra, hogy én, a saját munkámmal keresek annyi pénzt, amennyit. Végtelenül büszke vagyok arra is, hogy nap mint nap képes vagyok helytállni akármilyen helyzetben. Végtelenül büszke vagyok arra is, hogy az idén egyetlen napot sem voltam táppénzen, mert ez azt jelenti, hogy nem is voltam annyira beteg egyszer sem, hogy erre szükség legyen. Mondjuk egy-két megfázáson kívül tényleg nem is volt komolyabb bajom.
Amikor ilyesmiket leírok, leginkább magamban erősítem meg azt, hogy nincsen ezzel semmi baj, és valószínűleg rajtam kívül még nagyon sokan vannak így, akik hajnalban kelnek, ötkor már munkába állnak, és fél háromig egyfolytában oda kell tenni magukat szellemileg is, fizikailag is. Nem biztos, hogy mindenki bevallja, hogy van, ami nem megy. Én nem szégyellem ezt. Hétvégente mindent, ami nagyon fontos, pótolni szoktam, ami itthon hét közben elmarad. Az sem zavar, ha az egész hétvége arra megy rá, hogy megy a mosógép, a szárítógép, meg hajtogatom a ruhákat. De az sem zavar, ha csak egy napom van erre, mert az egyik nap a kettőből másképp telik. Szóval igazából bajom is, meg nem is, ha kimerült vagyok. :) Jó lenne, ha nem lennék, de akkor lehet, hogy valami robot lenne belőlem. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése