2013. febr. 13.

Ami még nem volt

Egészen biztos vagyok benne, hogy erre aztán senki nem gondolt, hogy ennyire banális és egyszerű dolog lesz ez, amit már a múlt héten emlegettem. Na mondjuk én nem célozgattam semmire, csak Ti gondoltatok rögtön valami nagy dologra. :P
De most, ahogy már észrevehettétek is, valóban olyan történt itt, ami még nem... mert itt még sosem volt rózsaszín szívecskés akármi, főleg nem Valentin-nap környékén, de ez a macis sablon már január óta várja a sorát és a sorsát, mert első látásra beleszerettem, annyira, hogy még a három hasábról is lemondtam a kedvéért. :) Tudom, tudom... kéritek vissza az előzőt máris, mert az szép volt, meg minden.. és lehet, hogy vissza is fogjátok kapni, de az is lehet, hogy márciusra már majd virágos jókedvem lesz, és másmilyen sablon lesz. :P
Ma olvastam valamit, amit úgy döntöttem, meg is osztok veletek, amolyan Valentin-napi előzetesként... Amúgy tudtátok, hogy a Valentin-nap a legmegosztóbb "ünnep" mind közül? Mert vettünk át mindenfélét innen-onnan, de ez az, ami olyan, hogy vagy nagyon, vagy sehogy... És rendre jól meg is sérti egymást a két tábor. Én azt az álláspontot képviselem, miszerint minden nap Valentin-nap, mert minden nap szeretem a férjemet, de nincs ellene kifogásom, ha valakik szeretik ezt a minden napos szeretetet, szerelmet az év egy napján (és miért ne épp ezen a napon?) még valamivel megspékelni. Rossz dolog semmiképp nem sülhet ki belőle, hát akkor meg hadd legyen. :)
Na de akkor, amit olvastam:


Megható történet zajlott az elmúlt napokban a Facebookon a szemünk előtt: egy utazási irodai kolléga gyűjtést szervezett, hogy az idős házaspár közösen utazhasson a tengerhez. A férj eredetileg csak feleségét tudta befizetni az útra születésnapi meglepetésként, akinek minden vágya az volt, hogy még egyszer láthassa a tengert. A pénz összegyűlt, a pár közösen utazhat, a szakmának emberségből ötös!


Az utazási irodában dolgozó hölgy nevét, aki megmozgatta a közösséget, ismerősöket, ismeretleneket egyaránt, kérésére nem áruljuk el. A megindító történet múlt csütörtökön ezzel a bejegyzéssel indult:

"Tudjátok, nem szoktam ilyeneket, de ezt most muszáj... Ma egy nagyon megható dolog történt velem az irodában. Bejött egy rendkívül udvarias, idős úr, és befizette a feleségét egy tengerparti utazásra. Csak a feleségét, mert - bár ő is szeretne menni - sajnos annyi pénzük nincs, hogy mindketten elmenjenek. Az egész életüket együtt élték le, és régebben közösen utazgattak, és a feleségnek közeleg a szülinapja, és nagyon vágyik még egyszer a tengerpartra... A feleség nem sejt semmit, az úr március 1-jén adja majd át az utat egy csokor virág kíséretében... Én meg csak ültem itt, hallgattam és két dologra koncentráltam:
1. ne bőgjem el magam, míg itt van (sikerült, de mióta elment sírok, annyira meghatódtam, hogy ez mennyire szép)
2. hogyan is élünk a mai világban, hajtunk, állandóan rohanunk, harácsoljuk a pénzt, veszünk egy csomó felesleges dolgot, az igazán szép és értékes apróságok, dolgok és érzések mellett pedig elrohanunk. Ha lenne fölös 150 ezrem, most azonnal befizetném a bácsit erre az útra. Ilyenkor végigfut az agyamon, hogy van 1296 ismerősöm, ha mindenki adna 115 (!) forintot, meg is lenne az út ára."

Az állapotfrissítés futótűzként terjedt a közösségi oldalon. Közel 250 megosztást, majd' 150 lájkot és 107 kommentárt kapott, apránként elkezdetek érkezni a felajánlások is. Az utazáshoz szerkesztőségünk is igyekezett mind anyagilag hozzájárulni, mind pedig azzal, hogy mi is megosztottuk közel 14 000 lájkolónkkal a kezdeményezést, hogy további felajánlókat találjunk a cél érdekében. Nagyon drukkoltunk, de már hétfőn sejteni lehetett, hogy meglesz az összeg. Végül 230 000 forint gyűlt össze, így a házaspár nem csak közösen utazhat, de egy jobb, közvetlenül tengerparti szállodában lakhat majd és még egy kis költőpénzük is lesz.

A kollegina természetes a továbbiakról is beszámolt, hiszen sokan feszülten várták a történet folytatását: "200 000 Ft! El sem hiszem! Köszönet és nagy-nagy ölelés mindenkinek! Ez már bőven több, mint elég... a költőpénzre is... :) Az imént beszéltem az úrral, hogy elfelejtettünk egy papírt aláírni, és be tud-e ugrani hozzám valamikor. A következő lépést még nem találtam ki, de nagyon izgulok és kicsit remegek is....Lécci szurkoljatok a reakciójához!"



Az utolsó bejegyzésből kiderült, a megajándékozottat legalább annyira meghatották a történtek, mint bennünket: "ITT JÁRT AZ ELŐBB A BÁCSI! Remegve bevallottam neki, hogy nincs semmi elfelejtett papír... és mi lenne ha azt mondanám, hogy ő is elutazhat a feleségével Egyiptomba. A válasz szerényen, de mosolyogva, ahogy korábban is: "de nem tudok menni, értse meg, nincs rá pénzünk...." Erre mondtam neki, hogy engem meghatott amikor itt volt, és elmeséltem sok-sok kedves embernek az interneten, és mindenki felkapta a fejét, és mindenki egy kicsivel hozzájárult, hogy ők együtt utazhassanak el. Odaadtam a hotel képeit kinyomtatva, ekkor már ő is meghatódott, de szerintem nem is fogta fel... Kis aranyosan nézett körbe, nézegette a képeket, gyűrögette a zsepijét, és mondta, hogy "de ezt hogy, és ez komoly?!" Mondtam igen, mert ennyi ember összefogott, és sok kicsi sokra megy, így komoly, és tényleg utazhatnak, és ráadásul egy jobb hotelbe, ami a parton van közvetlenül... Látszott, hogy nem is fogja fel, de tényleg... Azt mondta, ez hihetetlen, és hogy ő ilyet még soha, és sehol... Mondtam - már én is könnyes szemmel - hogy én sem, de muszáj elfogadnia, mert annyi sok jó ember annyira jó szívvel adta! Cserébe képet kérünk, ezt meg is ígérte. Majd elment, de visszajött pár perc múlva, irtó zavarban, és azt kérdezte, hogy tudja ő megköszönni ezt ennek a sok embernek, illetve ha ír egy köszönőlevelet, akkor azt eljuttatom-e a segítőkhöz. Megígértem, hogy eljuttatom Nektek!!! Az Isten áldjon meg mindnyájatokat! KÖSZÖNÖM!"

Mi is köszönjük, hogy segíthettünk!

Az eredeti cikk itt olvasható. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy én bizony elsírtam magam miközben olvastam, és sajnáltam, hogy nem vagyok a hölgy ismerőse, és nem voltam részese a segítségnyújtásnak, mert biztos, hogy nagyon jó érzés volt segíteni.
Az pedig, amilyen szeretet lehet ebben a házaspárban egymás iránt hát leírhatatlan. Ilyet kívánok mindenkinek, mert akkor mindegy, ki hogyan ünnepli, vagy nem ünnepli a Valentin napot. Az a lényeg, hogy van kit szeretni. )

11 megjegyzés:

  1. Nekem tetszik ez a macis is, pedig nem csípem annyira a rózsaszínt. A történetet ismerem és én is sírtam amikor olvastam.:)

    VálaszTörlés
  2. Nos, én is jól elbőgtem magam, és az első gondolatom volt, hogy bár én is segíthettem volna... De olyan jó, hogy vannak még ilyen történetek, hogy vannak még emberek, akiknek fontos a másik, és hogy van még jó példa arra is, hogyan szeressük egymást.

    A macis pedig aranyos. Határozottan. Borinak nem is mutatom majd, mert tuti nekem is ilyet szeretne.:-)

    VálaszTörlés
  3. bájos ez a macis, nincs ezzel semmi baj .... és a lényeg a fehér alap ismét klasszul olvasható :-)

    VálaszTörlés
  4. Hát, heppivalentájn mindenkinek! Én is úgy vagyok vele, mint Te, és ha pont ma akarok túrótortát sütni a szerelmemnek, attól még mindennap szeretem :) A szeretet megünneplésére nincs elég nap :)

    A bácsit, az utazási irodát és a macit külön Isten éltesse :) Feldobtál, köszönöm :)

    VálaszTörlés
  5. Nekem tetszik a macis sablon!:-)
    És ha lesz egy kicsivel több időm, olvasom a történetet is..

    VálaszTörlés
  6. Ezt a Facebook-os felhívást én is olvastam, de csak átfutottam rajta, nem vettem komolyan, (amit most már bánok, hisz legalább megoszthattam volna) a tavaly decemberi saját példából tanulva, hisz előttem is sok ugyan ilyen jó ember vizsgázott le ötösre, mikor ismerősök és ismeretlenek egyaránt, a sok megosztással és like-al egy családomnak nagyon fontos nyereményhez juttattak, amiért én is hálás szívvel gondolok rájuk azóta is! :)
    Nagyon megható történet, szuper, hogy összejött a bácsi utazása is! :)Ez az igaz szerelem, mikor az a legfontosabb, hogy a másiknak örömet okozzunk, még ha magunkat háttérbe is kell szorítani, és nekünk ez jobb érzés bárminél.
    Valentin nap?: én azt vallom, hogy igaz, hogy minden nap szeretni kell egymást (és ez a mi kapcsolatunkban meg is van), de mégis egy kis jelképes "bármivel" emlékezetessé tehetjük, párom nincs oda érte annyira, de tavaly is örült annak kis apróságnak amit kapott tőlem, és ez idén is így lesz szerintem!
    Lehet, hogy ez sokaknak csöpögős, de ez csak az én véleményem, ami egy a millióból! :D

    VálaszTörlés
  7. Van még emberség, csak rá kell (keresni) bukkanni. :))

    VálaszTörlés
  8. Nem rossz ez a macis-szíves:) bár tény, hogy nem az eddig megszokott "diusos" :)
    Nincs ezzel a Valentin-nappal semmi baj. miért ne lehetne a szerelemnek is egy ilyen napja? hiszen van nőnap, anyák napja, gyereknap, stb... ezeket is mind megtartjuk. Gondolom az anyukánkat sem csak azon az egy napon szeretjük, mégis jól esik egy kis extra ölelés, apró ajándék. Nem?

    VálaszTörlés
  9. Na jól van, megnyugodtam, hogy nem szaladtatok világgá a szivecskéktől.. :)

    VálaszTörlés
  10. Bea, dehogynem. Pontosan így van, ahogy mondod.

    VálaszTörlés
  11. Jó ez a sablon, nekem is tetszik. :) És örülök, hogy jól vagy.

    VálaszTörlés