2024. nov. 7.

Csütörtök

 A héten olyan érdekes szokást vettem fel, amiről magamra sem ismerek. Magamtól ébredek fel általában, nagyjából egy órával korábban, mint ahogy egyébként szoktam hosszas könyörgés után. Vagy Balázst kérem meg, vagy én kijövök a vérnyomásmérőért, és az ágyban történik meg az első mérés. Ez után pedig még jól bevackolom magam a takaró alá, és csak így élvezem a fekvést. Még percekre vissza is alszom, de ezekből is magamtól ébredek. És aztán egyszer csak ráveszem magam, hogy keljek fel, és öltözzek. 

A nap eseményei közül az egyik legkiemelkedőbb, hogy hárman voltunk ma a munkahelyre szervezett véradáson. Eriknek első alkalom volt. Eddig szerintem kicsit tartott ettől, most megtapasztalta, hogy nincs mitől, reméljük máskor is részt vesz majd. 

A másik esemény a Fradi meccs, ami még tart, de szerencsére most csak örülni van okunk, jelenleg négy góllal vezetünk a Dinamo Kijev ellen. Most épp kellemes, hogy és még van hátra legalább tíz perc. 

2024. nov. 6.

Szerda

 Nekem nem szokásom egy-egy új év kapcsán új életet kezdeni. Már csak azért sem, mert ezt az egy meglévőt próbálom élni hol több, hol kevesebb sikerrel. Így most sem készülök erre, de mindenképpen van pár dolog, amit felül kell vizsgálnom olyan értelemben, hogy kevésbé tekintsem fontosnak. Annyi mindennel kapcsolatban vontam le idén már mindenféle tanulságot, és húztam egy komolyabb határt ezeknek. Sokan vannak, akikre más szemmel tekintek, sok mindenkiben csalódtam, ami azzal jár, hogy egyre csak szűkül az a kör, akiknek még elhiszem, ha azt próbálják velem elhitetni, hogy fontos vagyok nekik. 

A buta kis játszmákhoz már öreg vagyok, ahogy ahhoz is, hogy megtehessem azt, hogy csak úgy hátat fordítok mindennek és mindenkinek, akitől nem azt kapom, amit érdemelnék. 

Az egészen biztos, hogy jövőre kevesebb energiát kapnak tőlem ezek az emberek és ezek a helyzetek. Másra fogom fordítani, olyan dolgokra, amiktől jobb hely nekem ez a világ, és amiktől jobb nekem magam lenni. 


2024. nov. 5.

Kedd

 Nem tudom miről írhatnék. Hideg van, de legalább süt a nap, és ez némileg ellensúlyozza a hűvös idő miatti rossz érzést. Nem, továbbra sem a barátom az ilyen időjárás. 

Ezen a héten Erik délelőttös, így jó sokat találkozunk munka közben. Még mindig furcsa őt ott látni, de jó is. Tetszik neki, amit csinál, tök jól beilleszkedett. Örülök neki, hogy így alakul, izgultam miatta azért. 


2024. nov. 4.

Hétfő

 Hű, milyen hideg volt reggel. Nem kellett volna, hogy váratlanul érjen, mert mégiscsak november van már, de azért nem esett jól. 

Jó sok dolgom volt ma, a kolléganőm szabadságon volt, így minden rám maradt egyedül. Legalább nem kellett azon gondolkodni, hogy mivel üssem el az időt. A tapasztalok alapján azért nemsokára már lesz ilyen is. Aztán ki tudja, annyi furcsaság történik mostanában mindenhol.

A mai nap jó híre, hogy végre engedélyezték a saját munkavédelmi cipőt. Nem mondom, hogy elkapkodták, de mindegy is. Egyszer kellett csak ezt a hercehurcát végigcsinálni szerencsére. 

2024. nov. 3.

Meccsnap

Kapkodva főzős nap volt ez ma, mert korán kezdődött a meccs, már 14:45- kor. Megállapítottam, hogy nem megy már nekem igazán jól a fejben tervezés és a megvalósítás összehangolása, mert hiába gondoltam ki mindent nagyon jól, nem így sikerült, ahogy gondoltam. Mindegy, már túl vagyunk rajta, de legközelebb másképp csinálom, az biztos. 
Ráadásul ez megint egy olyan meccs volt, amin nem érte meg ott lenni, több volt miatta a bosszúság, mint az öröm. De remélem azért most már nemsokára véget ér ez mostani sorozat, és visszatér az az időszak, amikor az ember alig várja, hogy hétvége legyen, es induljunk. 

Egyébként van valami furcsa érzésem továbbra is magamról, de magam sem tudom, hogy mi is az. Elég fura. 

2024. nov. 2.

Wtf

 Ezen a hétvégén nem sok mindent csináltam, igazság szerint kicsit azért berezeltem attól a százkilencves vérnyomástól, és gondoltam, akkor most megint húzok a féken minden tekintetben. Fizikai értelemben nem vagyok mostanában nagyon aktív, a lábam azért még nem lájkolja a komolyabban igénybevételt, én meg szenvedtem már vele eleget, ami nem megy, azt nem erőltetem. Cserébe igen komolyan tudok agyalni, aggódni teljesen felesleges dolgokon is. 

De most akkor legyen, gondoltam, nincs agyalás, nincs semmi extra takarítás, csak nyugi. 

Nem épp a legjobb módja, de pörgettem a tiktokot is eleget. És ott jó pár videót láttam a Dubai csoki néven futó slágertermékről. Ez nem is érdekes, minden évben van valami most már, a fehér csokis shaken eszpresszó csak valami kispályás találmány volt, azóta már végigette/itta a világ a sós karamellás mindenfélét, meg a oumkin spice, és pisztáciás ízesítésű élelmiszeripari remekeket is. Na és akkor most ez az új őrület. Láttam már csoki kóstolást , Dubai csokis palacsintát, valami golyó formájú sütit, vagy mit. Addig tátottam a számat ezeken, hogy az algoritmus csak úgy tolta elém ezeket, mígnem elem került egy olyan tiktok, ahol a srác egy vidéki cukrászdában most már ipari mennyiségben állítja elő a táblás csokikat a fent említett különleges ízvilágban. Na és most kapaszkodjatok meg...egy tábla csoki 4500 Ft+ szállítás. 

Hát na..én nem vagyok az a demagóg fajta, tőlem mindenki arra költi a pénzét, amire akarja, és nem jövök azzal, hogy bezzeg mások éheznek, na de azért ne vicceljünk már..ennyi pénzt egy tábla csokiért...? 


2024. nov. 1.

Könyves péntek

 


Megtetszett a borító, és azt gondoltam, hogy akár jó lehet ez, kicsit hangolódok majd a télre, meg a karácsonyra. 

Az elején még unalmas is volt, gondoltam is, hogy na, hát ez egy ilyen kis semmi nyálas sztori lesz, egy a sok közül. Hát aztán jó nagyot koppantam ezzel a véleménnyel, mert menet közben valahogy úgy alakult, hogy nem csak a két főszereplő karaktere lett sokkal jobb, de velük együtt alakult ez az egész történet is. Egy idő után már nagyon drukkoltam nekik, és amikor a vége előtt kicsivel már úgy tűnt, étkezik a happy end, már tök jó érzés volt nekem is. És még itt azért volt egy hatalmas csavar a történetben..nem fogom elmesélni, hogy mi, hátha valaki olvasni szeretné. Rég volt már, hogy sírtam egy könyvön, de ez úgy szíven ütött, hogy alig tudtam abbahagyni a sírást. 

Nem azt kaptam, amit gondoltam, de kar lett volna, ha nem olvasom el.