Könyves péntek

 

Az nem titok, hogy a Viskó az egyik kedvenc könyvem, amiatt, amilyen hatással volt rám. Így, amikor láttam, hogy megjelenik a folytatása, nem is volt kérdés, hogy megveszem. Amikor megérkezett, még mást olvastam, így kicsit pihentettem a polcon, de minden nap készültem rá, hogy majd mikor kezdem el végre. 

Nem okozott csalódást, sőt. Nagyon szerettem olvasni annak ellenére is, hogy nagyon kemény ez a téma, amit feldolgoz. Ahogy az első rész is, így most is igazából teljesen elvitte a fókuszt az igazi borzalmakról. Az ember tisztában van vele folyamatosan, mégis minden mondatból olyan mélységesen őszinte hit és nyugalom árad, ami egyszerűen át is ragad az emberre. Az a pár este, amíg olvastam egészen felszabadító hatással volt rám, olyan sok mindennel kapcsolatban kerültem más kapcsolatba. Nagyon jól esett a lelkemnek. 

Azoknak, akik semmilyen formában nem tudnak kapcsolódni Istenhez és a valláshoz, semmiképpen sem ajánlom. Mindenki másnak pedig nagyon is. 

Orvosos

 Kilencre volt időpontom ma a reumatológiára. Kicsit előbb értem oda (és mekkora meglepetés ért, amikor út közben rám dudált Balázs, aki ugyan dolgozott, de kijött, hogy apósom kocsiját leadják a szerelőnél, és aztán onnan hazavigye), de már jó sokan voltak a váróban. El is könyveltem magamban, hogy na, itt aztán majd jó sokat kell várnom, de nyílt az ajtó, és az én nevemet mondták. A doktornő kedves volt, szimpatikus, megnézte a leletemet, megvizsgált, de már a vizsgálat előtt leszögezte, hogy ez neki kevés, még kell plusz laborvizsgálat, és röntgen is. A vizsgálat után odaadta a beutalókat, meg életmódi tanácsokkal látott el, és aztán majd vár december elsején újra az újabb leletekkel. 

A röntgent meg is csinálták ma, és délután már láttam az eredményt is az eeszt -ben. Érteni nem értek hozzá, de nem az van rajta, hogy minden szuper, és egy fényes gyöngysorként látható a gerincem. 

Délután beszéltem a háziorvosommal is, aki enyhén szólva kiakadt azon, hogy érdemi információkat nem kaptam, meg kezelési terv szóba sem került, de megbeszéltük, hogy ha december elsején is hasonló lesz, akkor kitaláljuk közösen, hogyan tovább. 

Este megnéztük az AC Milan - Fradi meccset. Bámulatos meccs volt, és a Fradi nyert. Nem mertem volna előzetesen fogadni erre, az biztos, de nagyon jó volt még tévén keresztül is átélni. 

Szerda

 Azon gondolkodtam ma napközben, amikor egyszerre három dolgot csináltam, hogy milyen jó, hogy amúgy ez már nekem péntek. De leginkább milyen jó, hogy képes voltam arra, hogy úgy döntsek, ha már orvoshoz megyek, akkor adok magamnak két napot, ami nem a munkáról fog szólni. Nem is olyan régen még nem döntöttem volna így, hanem mentem volna az orvos után dolgozni, és görcsöltem volna napokig, hogy jajj, ne legyen mínusz órám, jajj, hívjanak már be, ne késsek sokat.  Azt nem mondom, hogy semmi motoszkáló gondolat nincs bennem még most is, hogy igazából akár mehetnék is dolgozni is, tehát még van hova fejlődni. 

A mai nap sokkal jobb volt a tegnapinál, egész egyszerűen csak azért, mert sütött a nap. Nem volt kevésbé hideg, mint tegnap, mégis tök más érzés volt. 

Kedd

 A tegnap esti kedvetlenség csak az előszobája volt annak, ami még utána várt rám. Már egy ideje küzdök megint a nyugtalan láb szindrómával, de tegnap este valamiért még az egyébként csak zavaró, de elviselhető kategória valahogy a négyzetre emelte magát. Nem elég, hogy nem tudtam aludni miatta, mert amikor nem éreztem azt, hogy mindenképpen mozgatni kell a lábamat, vagy épp fel kell állnom, vagy meg kell masszíroznom, és már épp azon a határon voltam, ahonnan alig pár pillanat alatt lehet átcsúszni az ébrenlétből az alvásba, akkor jött az igazi kalimpálós "roham", amitől aztán újra éber lettem. Eltelt így pár óra, és eléggé megviselt az egész. 

Azzal is egyébként is tele van a hócipőm, hogy egyébként tök egészséges vagyok, vagyis lehetnék, de ilyen hülyeségekkel kell mindig foglalkozni, és gondolkodnia, hogy akkor vajon merre induljak, kitől várhatok segítséget. 

A munkanap eltelt elég gyorsan, befejeztem a határidős feladatomat, megcsináltam minden napi és időszakos dolgomat. Nagy kihívást egyik sem jelentett, de annak is megvan a maga szépsége, amikor az ember tud eléggé magabiztos lenni a saját tudását illetően. 

Ez a szürkeség nekem nem a barátom egyáltalán, borzasztóan hiányzik a nyári napsütés. Nem a kánikula, meg a hőkupola, de az a normális fajta, az jó lenne. Ha van még egyáltalán bármi, ami normális ezen a világon. 

A nap jó híre, hogy mától december 24-e is munkaszüneti nap. 

Hú, de nagyon hétfő

Ma reggel nagyjából minden megvolt, ami miatt nem szeretem a hétfőt. Sötét volt, hideg, esett az eső, és menni kellett dolgozni. 

Nem is volt túl jó nap ez a mai, még azt is megtapasztaltam, hogy milyen úgy átélni a hőhullámot, hogy közben amúgy fázol. 

Nem is tudok mást mesélni, meg kedvem sincs hozzá. 

Lusta nap

 Ma igazi lustálkodós napot tartottunk. Na nem olyan egész nap netflixet bámulósat, de nagyjából házimunka menteset. A KFC -ben ebédeltem, aztán elmentünk Partikhoz, Hazafelé még ettünk amerikai palacsintát és churrost a kfc-ben, mert ebéd után nem fért már belénk. 

Aztán megnéztük a Fradi meccset a tévében. És igaz, utána azért gyorsan megcsináltam a szokásos vasárnapi fürdő takarítást, meg felmostam, de az egész megvolt kb negyven perc alatt, és megért nekem annyit, hogy ne legyen hiányérzetem. 

Szombat

 Ez most egy kicsit sem megszokott szombati nap volt. Tegnapra volt időpontom a körmöshöz, de hét közben hívott, hogy van náluk egy nem is olyan kicsi probléma, lehet e arról szó, hogy szombaton 11-re megyek. Természetesen lehetett, még akkor is, ha egy csomó mindent kellett átszerveznem magamban. 

Azt már a telefonban is mondta, hogy a legfiatalabb gyerekét érte baleset, azt is, hogy milyen sérülései vannak. De ma, amikor elmesélte az egészet, azt éreztem, hogy minden szülő legvadabb rémálmát élték át. Nem tervezem ki a magánéletüket, így nem mesélem el, hogy mi is történt pontosan, de múlt hét szombaton a rendőrség hívta őket azzal, hogy életveszélyes állapotban van a gyerek egy borzasztóan buta dolog miatt történt baleset következtében. Kemény és szívfacsaró dolgokat éltek át. Szerencsére úgy tűnik, mostanra túl vannak a legnehezebb napokon, és a gyerek is jól van (már amennyire egy ilyen után lehet jól lenni)

Végighallgatva őt magamban hálát adtam a gyerekeimnek azért, hogy mindig képesek voltak észnél lenni (mondjuk bárki bárhová megy, úgy köszönök el, hogy ésszel ". 

Mire végeztem már Patrik is itthon volt, hárman meg is ebédeltek. Erik még aludt, ő még tegnap éjszaka dolgozott. 

Délután voltunk a temetőben, aztán Erik elment Pestre. Patrik estig itt volt, nyolc körül jöttek érte a barátai, mentek bulizni valahova. (És igen, elhangzott a szokásos intelem is, mielőtt elment) 

Könyves péntek

 

Olyan szép ennek a könyvnek a borítója. Ezért hoztam el a könyvtárból, pedig a novellás kötetek nem annyira állnak közel hozzám. Semmi baj nincs a műfajjal, de könyv formában a regényeket szeretem. A novellákkal kapcsolatban mindig marad bennem valami hiányérzet. 

Ettől függetlenül ez a kötet nem csak kívül szép, hanem a tartalma is. Olyan kis léleksimogató minden kis történet. Azon a pár estén, amit az olvasással töltöttem nagyon jól kikapcsolt, teljesen kívül tudtam kerülni minden hétköznapi problémán. 

Úgyhogy zaklatottabb időszakokra mindenkinek ajánlom. 

Csütörtök

 Ma korábban hazajöttem, mert van plusz órám. Ez a plusz/mínusz óra egy igazi hülyeség amúgy, de nálunk hatalmas érdeklődés kíséri mindig a főnökség részéről. Főleg olyankor, amikor az éppen aktuális munkaidő keret végén járunk. Mindegy, nem bántam egyáltalán, hogy el kellett jönnöm. Igaz, semmi látszata nem volt, mert azon kívül, hogy összepakoltam a konyhában, nem sok hasznos dolgot csináltam. Leginkább azért, mert semmihez semmi kedvet nem éreztem. 

Már most a holnap délutánt várom. 

Mindenféle a fejemből

 Ahol amúgy kegyetlen zűrzavar uralkodik. Egyfelől próbálom felvenni a tempót a projektmunkában, mert ahogy telik az idő, úgy lesz egyre több a feladat, miközben az egyébként a munkám részeként végzett feladatok sem lettek kevesebbek. Kicsit lélekölő, mert a plusz munkáért jelenleg csak még több munkát lehet kapni, és még egyéb módon is nagyon kevés sikerélményt ad. Vannak napok, amikor annyit kell zsonglőrködni és lavírozni a két világ között, hogy már attól kiborulok, ha csak végiggondolom. De nem szokásom semmit sem feladni, így ezt is végigcsinálom. Legfeljebb majd az lesz a legnagyobb tanulsága, hogy először és utoljára. 

A munkában töltött zűrzavar mellett folyamatosan próbálom lecsendesíteni a gondolataimat, kívül tartani a hülyéket, a károgókat, a bezzeg embereket, és azzal foglalkozni, ami ad valamit. Bármit, ami jó érzésekkel tölt el, ami bármennyi boldogságot hoz, amitől mosolyogni lehet. Ez legalább olyan komoly és nehéz feladat, mint a munkahelyi, csak másképp. 

Egyre nagyobb igényem van (lenne) arra, hogy olyan környezet vegyen körül, ahol rend és rendezettség van. Ez is olyan, amivel sokat foglalkozom, gondolkodom, tervezgetek. Addig úgysem nyugszom, amíg nem valósítom meg. 

És mindezek mellett komolyan figyelem magam, hogy mi milyen hatással van rám, hogyan és mitől tudok jól működni. Jövő héten megyek reumatológiára, remélhetőleg végre választ kapok arra, hogy milyen teendőim vannak a csökkent csontsűrűség és a csontritkulás kapcsán. Aztán valamikor novemberben remélhetőleg el tudok menni a nőgyógyászatra is, és ott is válasz kerül arra, hogy hogyan tovább. 

Hát ilyen most az én fejemben lenni. 

Ma is

 Ma is nagyon fáradt és nyűgös vagyok, így ma sem leszek túlságosan bőbeszédű. Mondjuk kb arról tudok beszámolni csak, hogy ma is voltam dolgozni, helyettesítek is a héten, ami most a legkevésbé sem hiányzott a saját munkám és a plusz feladataim mellé. Nem mintha kívánságműsor lenne..

Délután voltam fodrásznál, az azért jó volt. Főleg az a hajmosás, már megint. Ráadásul itt ilyen fekvő fejmosó van. Gond nélkül tudtam volna aludni is egyet. 

És most lassan meg is teszem. 

Hétfő

 Nem aludtam valami jól, de már találtam rá magyarázatot is. Telihold van ugyanis és amíg fiatalabb koromban hülyének néztem, vagy magamban még ki is nevettem azt, akk ilyenre panaszkodott, mostanában már tudom, hogy ha, hát ők sem ők nélkül mondták ezt. 

A kialvatlanság mellé cserébe volt ma jó sok munkám. De ugye van az a mondás, hogy nesze sánta, itt egy púp. 

A fentiek miatt nem írok most arról, amiről eredetileg terveztem. Nincs már türelmem hozzá ma. Lehet, hogy holnapra meg elfelejtem, de akkor már úgyis mindegy lesz. 

Vasárnap

 Ma az óraállitásnak köszönhetően egy ilyen végtelen hosszúságúnak tűnő nap volt. Nem volt ezzel baj, mert amúgy a vasárnapok mindig túl gyorsan telnek el. Délelőtt még a nap is sütött, én kis naiv azt hittem, ki is tart majd egész nap. 

Balázs dolgozott ma. Szegény, felébredt a régi idő szerinti szokásos időben, de ugye akkor már egy órával korábban volt. Visszaaludni már nem mert, úgyhogy a nappaliban videózva találtam rá, amikor háromnegyed négykor mentem inni. 

Délelőtt takarítottam, végre egy csomó mindent megcsináltam, amit már régóta halogattam, a kárpittisztítóval rendbe raktam a lábtörlőt, a kanapé karfáját, mindenhol porszívóztam, felmostam. Ebéd után még folytattam a takarítást egészen a Fradi meccs kezdetéig. 

Megnéztük a meccset is, végre láttunk egy olcsó bajnoki találkozót, amit érdemes volt nézni. 

A meccs után még Balázs elment Erikért az állomásra, én meg előkészítettem mindent a holnapi munkába menéshez. 

Szombat

 Kicsit időzavarban vagyok a hosszú hétvége miatt. Nem mintha nem lenne jó, hogy vasárnap érzésem van, de még csak szombat van. 

Tegnap váratlanul felhívott kora délután a favágó ember, hogy gond lenne e, ha mégis inkább jönnének egy órán belül a szombat helyett. Természetesen nem volt gond. Ők tegnap végeztek, utána a család férfi szakasza el is pakolta a helyére az összeset (én meg addig sütöttem nekik kakaós csigát, mert elég hamar beláttam, hogy ez nem igazán nekem való tevékenység, és felesleges hősködnöm). Ma reggel nyert igazán értelmet a tegnapi nap, mert esőre ébredtünk. Gondolom ők már tegnap képben voltak a várható időjárásról, úgyhogy külön hálás vagyok érte, hogy előrébb hozták, és nem úgy voltak vele, hogy akkor majd egyszer meglesz. 

Ma volt itthon Patrik is, és szerencsére még Erik is, úgyhogy ma megint öten ebédeltünk együtt. Egészen más érzés így, nekem ez a normális, amikor ennyi emberre főzök, és ennyi teríték kerül az asztalra. A több sosem olyan furcsa, mint a kevesebb. Délután sütöttem goffrit is. Jó régen volt már ilyen, hogy egy héten belül ennyiszer van valami nasi. 

Holnap kezdődik a sötétség időszaka, ami sohasem tartozott a kedvenceim közé. 

Könyves péntek

 Felemás érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert olvasni egyáltalán nem volt olyan jó, és olyan elsöprő élmény, mint az előző könyvei. Viszont sokkal tovább velem maradt a gondolataim között olvasás után. 

Sokkal kifinomultabb egyébként az általam olvasott könyveinél, és elképesztő módon van felépítve. Arról nem is beszélve, hogy a legkevésbé sem számítottam arra, ami végül történt a végén. 

Ami viszont nagyon sokat rontott az olvasási élményen, hogy esett szét a könyv lapjaira. Olvastam régebben emiatt a nagy felháborodásokat, de akkor nem tűnt nagy dolognak. De valóban rossz így olvasni, hogy már szinte lapozni sem mertem. 

Hála istennek

 Hogy ma volt a hét utolsó munkanapja. Bőven elég is volt erre a hétre. Reggel komoly őszi időjárásra ébredtünk. Szakadt az eső, fújt a szél, pont olyan idő volt, amiben én a lábam sem szeretem kitenni. Ilyen opció nem volt, de nem voltam túl lelkes. Még az eső csak hagyján, azért azt átértékeltem ez után a nyár után...de hogy ez a szél minek kellett. .

Délután volt itt a nem is tudom már hanyadik favágó. De az első, aki betartotta az ígéretét. Kicsit későn értek ide,így nem végeztek, de ígéretet tett arra a hogy szombat délután befejezik. Remélem nem kell csalódnom. 

Ma is workshop

 Ma megvolt a workshop második napja is. Kevésbé volt szórakoztató, mint tegnap, pedig rövidebb is volt, és interaktívabb is. Mégis sokkal nagyobb volt benne a káosz, mint amiben én komfortosan érzem magam. A végére több volt a kérdés bennem, mint amire az eredeti kérdéseim közül választ kaptam, de jön a tesztidőszak, és majd akkor biztosan más lesz az egész. 

Ma szerencsére hamarabb hazaértünk, pedig volt ma is olyan szakasz az M0-áson, ahol épp csak lépésben tudtunk araszolni. 

Nem tudom mi van a szemeimmel, de mindkettő olyan fura. Kicsit olyan érzés, mintha ki lenne száradva, de amúgy meg elég sokat könnyezik. A sarka fáj is egy kicsit, meg az alsó szemhéjam olyan, mintha égne. Szerencsére nincs tapasztalatom az ilyesmivel, úgyhogy fogalmam sincs mi lehet ez. 

Workshop

 Ma megint egy új dolog történt az életünkben. Másoknak ez mindennapos esemény, nekem nagy dolognak számít. Egy kétnapos workshop első napja volt ma, a jövő áprilisban esedékes új raktárkezelő rendszerrel ismerkedünk. Jó nap volt, nagyon intenzív, nagyon odafigyelős, de élveztem minden percét. Tok jó volt mást csinálni munkaidőben, úgy, hogy egyébként ez is munka, csak másmilyen. 

Az kevésbé volt kellemes része a napnak, hogy a hazaút ötven perc helyett több, mint két óra volt, de ezzel nem lehet mit csinálni. 

Itthon még gyorsan csináltam egy pár pirított csirkemelles wrapet, meg megettük a tegnapról maradt palacsintát, és már este is lett. 

Holnap hasonló nap lesz. 

Hétfő

 Volt ma valami biztos a levegőben, mert ma extrán sok volt a hülye a munkahelyen. Igyekeztem kimaradni a hülyék által generált hülyeségekből, és sikerült is szerencsére. Mondjuk hétfőnként könnyen elfoglalom magam, ilyenkor van egy jó pepecselős munkám. Elég unalmas, az előző heti adatok kiértékelése, meg feltöltése, de erre a célra tökéletes. 

Balázs ma még itthon volt, megcsinálták apósommal a bojler vízkőtelenítését. Hát mit ne mondjak, még szerencse, hogy még működött. De most rendben van már végre. És nem csak kitakarította a fürdőt a művelet után, de még palacsintát is sütött nekünk. Meg lehetne szokni a kényeztetést. 

Megint napok óta elég rosszul alszom, így mostanra eléggé kivagyok. Remélhetőleg ma már vagyok annyira fáradt, hogy menni fog, és nem ébredek fel óránként. 

Vasárnap

 Tegnap a meglepetés látogatással véget ért a mindenféle meglepetések sorozata, ami nagyjából szeptember eleje óta nagyon sok szabad percemet lefoglalta. Életemben nem titkolóztam még ennyit Balázs előtt,  mint a múlt hónapban. Megérte minden perce, látni az örömét. Mindig azt mondta, hogy ő nem szereti a meglepetéseket, de azért azt most nagy magabiztossággal állítom, hogy talán mert sosem volt még igazi meglepetésben része. Kisebbek voltak régebben is részemről, de ez az idei azért nagyobb volt minden eddiginél. 

Ezzel egyidőben az (elvileg) idei utolsó utazásunk is megvolt, és most úgy találtam magam, hogy gyakorlatilag nincsen semmi, amire készülni kell, amit várni lehet. Jó, persze, a karácsonyra akár már lehet készülni, de ezen kívül gondolom. Már eleve ilyen tök ritkán van, de az, hogy ez az érzés most nem töltött el szorongással, vagy ilyen fomo érzéssel, az is tök fura. 

Mondjuk az nem én vagyok, aki csak úgy van, és közben nincs ezer terve mindenre, mert hogyne lenne. Nincs nálam olyan perce a napnak, amikor ne gondolkodnék valamin, vagy ne csinálnék valamit. Elég ritka az is, hogy egyszerre csak egy dolgot csinálok, , vagy csak egyfélére koncentrálok. Nehezen is tudom megérteni azt, hogy hogyan képesek emberek egész nap filmet nézni. Nem, nem ítélem el, de halálra unnám magam egész nap a kanapén ülni,. Amikor tavalyelőtt a lábammal volt az a probléma, akkor is komoly büntetésként éltem meg, hogy nem tudtam járni. 

Úgyhogy most van egy kis szabad kapacitásom, valószínűleg ki fogok találni valamit, amitől hasznosnak érzem majd az eltöltött időt ezen a világon. És ezek közben majd gondolkodom ki mit kapjon karácsonyra.