Számolok

Mint a megváltást, úgy várom most már azt a mindjárt csak tizenhat napot, ami még hátravan addig, amíg majd elindulunk nyaralni. Minden évben nagyon-nagyon várom, az idén meg még arra az érzésre is sikerült ráhatványoznom valahogy.
Idézhetném a Tanú c. filmből azt a jelenetet is, amiben elhangzik, hogy "Hát én már szart érek?", mert most kb. azt érzem sok mindennel kapcsolatban. És lehet hozzátenni, hogy szerénység, Bástya elvtárs szerénység.. nem kell az öntömjénezés.. stb stb..
Nem írhatom le az okát, amiért így érzem most magam, bár nagy részét magamnak köszönhetem, belátom. Az egyik része, hogy ha én valamit csinálok, akkor azt úgy csinálom, hogy benne van szívem-lelkem, odateszem magam teljes emberként (szerénység, Bástya elvtárs..), mert ahogy Keresztes Ildikó is megénekelte már "Egészen, mert félig semmit nem tudok". Az pedig, hogy én ilyen vagyok, és így csinálom, az nekem azt jelenti, hogy mások is így vannak ezzel. A másik baj, hogy igen félelmetes intuícióim vannak, és mellé még rendelkezem némi logikával is. A kettő együtt nem mindig jó párosítás, mert képes vagyok egy pillanat alatt összerakni olyan információkat, amiket jobb lett volna, ha nem sikerül összerakni. Nekem lett volna jobb, mert szépen el lehettem volna a boldog tudatlanság állapotában a magam kis világában, ahol igyekszem mindent olyan jól, és teljes emberként csinálni.
Most meg kicsit azt érzem, hogy egyrészt sz.rt sem érek, másrészt meg egy csomó mindent kár volt így, ahogy. Vannak döntések, amiket ma másképp hoznék meg, de már ugye ez is mindegy.
A kétségbeejtő az egészben, hogy azt érzem, képtelen vagyok ennél kevésbé egész emberként tenni a dolgomat, mert az akkor nem én vagyok. Magamat meg hogy is adhatnám fel? Akkor még ennél is ramatyabbul érezném magam, mint most.
Az biztos, hogy a céljaimat mindenképpen át kell fogalmaznom magamban. Nem most, hanem majd akkor, amikor már képes leszek ennél sokkal kevésbé zaklatottan gondolni rá.
Addig meg arra koncentrálok, hogy ebben az egész zavaros sztoriban van azért jó dolog is, mert van, amire nagyon büszke lehetek ezzel kapcsolatban, és természetesen az is vagyok, és legszívesebben világgá is kürtölném, hogy az, amire én nagyon büszke vagyok, az az egyetlen igaz, és őszinte dolog ebben az egészben. Minden más meg nem ér sz.rt sem.
Számolok vissza. Már csak tizenhat nap. :)