És hogy mitől vagyok ilyen feldobott? Most mondhatnám, hogy attól, hogy már tudjuk, az a matek, amiben olyan nagyon bizonytalan volt ez a gyerek, az bizony dehogy lett hármas, hanem négyes. :) Ez is egy olyan hír volt ma délelőtt, ami nagy örömet szerzett, de nem ez volt az igazi boldogság okozója. Igen, ilyen kis önző is vagyok, hogy nem feltétlenül a gyerekem öröme az elsődleges.
Ma reggel Balatonfüreden voltunk. Apósomat vittük le a szokásos rehabilitációs időszakra (kb. kétévente jut neki három hét az infarktusa óta), és ugye, a Balatonhoz menni mindig nagy öröm. Most meg még jó idő is volt, úgyhogy naná, hogy ha már ott voltunk, akkor egy rövid sétára még leugrottunk a kikötőbe.
Kitaláljátok, hogy melyik hajó várakozott ott? El sem hiszitek, ha azt mondom, hogy ott állt a Szigliget. Hogy micsoda boldogság volt látni. Az én hajóm... és rögtön az első nyári kikötői sétán ott vár.. :) Legszívesebben azonnal felszálltam volna rá, és akárhova indult is (feltehetően Siófokra ment), én mentem volna vele. Aztán vissza, és megint.. amíg csak este nem lesz. :) De hát felnőtt vagyok már, úgyhogy legyőztem magamban ezt a gyerekes vágyat, és csak jól megbámultam, meg lefényképeztem. Megállapítottam, hogy a kapitány személye nem változott.
Sétáltunk még egy kicsit, majd indulni kellett haza, mert mennem kellett délután dolgozni. Egészen felemelő érzés volt szinte egyenesen a Balaton partról érkezni munkába.
Óóóó Balatonfüred! Mi is nagyon várjuk már, hogy ott lehessünk!
VálaszTörlés