Elkapott ma a lustaság. De úgy rendesen. Pedig tegnap még azt gondoltam, hogy na majd ma mennyi mindent megcsinálok azok közül, amiket a héten tervezgettem magamban. Szigorúan a nyaralásig tervezek... de már látom, hogy a terveim közül jó sokat el kell engednem, mert vagy időm nem lesz rá, vagy kedvem nem lesz hozzá.
Balázs somlóit sütött ma, olyan igazi, autentikus változatot, ahogy még annak idején tanulta. Még Patriknak ígérte meg a ballagása környékén, de valahogy azóta is mindig volt valami, ami miatt nem készült el. De ma igen. Ettől, hogy ő nekiállt a konyhában tevékenykedni, én már nem fértem oda főzni. Egy fél órát szerencsétlenkedtem ott, aztán fogtam a telefonomat, és rendeltem pizzát inkább. :) Na, nem esett olyan nehezemre lemondani a főzésről, sőt..
Aztán, ha már így esett, akkor szépen hagytam is magam a semmittevésben ellenni, és megnéztem a vb meccseket a tévében. Az esti meccsen halálra izgultam már magam, mert tartottam tőle, hogy még a végén mégis úgy járnak a németek, ahogy nem szeretném.. de hála istennek (meg egy csomó minden másnak), végül nem így történt, még maradt esély. :)
Azért egy adag ruhát kimostam, megszárítottam, de elpakolni már nem volt kedvem.
Azt nem mondom, hogy lubickoltam ebben az érzésben, hogy nem csinálok semmit, mert amúgy meg tiszta nyűgös voltam. Nem való nekem ez a lehűlés nyáron, nincs rám jó hatással egyáltalán.
De legalább a somlói nagyon finom lett. :)
Nálunk pont elment a kép a második német gólnál,de a gólörömre visszatért. Remélem fokozatosan lesznek egyre jobbak....
VálaszTörlésSemmittevés kell,jó az! :)