Ma olyan szombatunk volt, amikor nem történt szinte semmi. Délelőtt vásároltam, aztán megfőztem az ebédet, közben mostam, a törölközőket meg is szárítottam a szárítógépben, mert akármilyen jó idő is van, abból a puhaságból, amit a szárító csinál a törölközőkből, többet nem engedek. :)
Délután is mindenki elvolt a maga dolgaival, kitakarítottam a fürdőszobát (végre!), és nagyjából vége is lett a napnak.
Ez a nyugalom meg pont jó is volt, és kellett is. Bár igaz, ami igaz, azért Balázst aggódva nézegetem napok óta, mert mióta tart ez a kocsi-mizéria, egyáltalán nem önmaga. Látom, hogy folyton agyal, rágódik, de persze nem beszél róla. Meg persze fáradt is, mert neki kevés volt ez a szabadság is ahhoz, hogy eléggé ki tudja pihenni magát. Az majd talán a nyaraláson sikerülni fog neki. Legalábbis nagyon remélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése