Érzések

Bennem van az érzés, amire olyan sokan panaszkodnak, hogy hiányzik. De valahogy olyan mélyen van, hogy nem tud igazán előjönni, nem bír kiteljesedni, és emiatt van az, hogy itt-ott mindig hibádzik valami. Elmarad, nem sikerül, másképp alakul. Próbálom elengedni azt a részt, amit a "kötelességtudat" diktál, mert azt gondolom, épp ez az, ami hátráltat. Hiába tudom, hogy az a fontos, ami bennem van, azok az érzések adják az egészet, amit érzek odabent, amitől elszorul a torkom, ha arra gondolok, hogy micsoda szerencsém is van, hogy ennyi mindenkinek tudok örömet szerezni. Mégis, a szívem tudja, a lelkem is fel van rá abszolút készülve, de az eszem uralkodik még mindig. Az meg csak diktálja, hogy mi minden nincsen meg, aminek már rég meg kéne lennie, folyton elémtárja (a szomszéd fűjét) a hiányosságaimat, meg hogy a "bezzegazxy" már a negyedik félét süti, és az összes ajándék be van csomagolva. Csitítanám a hangokat, de csak magyarázkodásra futja még magamnak is, hogy nálam is volt.. sütihegyek, és csillogó rend. Akkor, amikor ezt elbírtam. Most másképp van, mert most ezt bírom el. Még nem hallgattak el.
Volt a hétvégén Balázsnak egy álma. Mindegy mi az, nem fogom elmesélni, mert mégis az ő álmáról van szó, hogy jönne az ki, hogy én meg elmesélem. Felébredt belőle, és rögtön el is mesélte. Én meg attól az álomtól megnyugodtam és egy csomó más érzés is keletkezett bennem. :) Néha eszembe jut azóta is, és mosolygok az érzésektől, amiket okoz.