Testvérek...

Ha tudnám, hogy ki az illető, akkor ma felhívtam volna, és meginvitáltam volna hozzánk egy napra. Arra az illetőre gondolok, aki D.Tóth Krisztát is felhúzta a héten, és- megmondom őszintén- én sem tudok vele egyetérteni.
Nem nagyon tudtam ma azt érezni, hogy a legjobb dolgot tettük a gyerekeinknek azzal, hogy testvért adtunk nekik, sőt, azt hiszem, ha lett volna bátorságom feltenni nekik a kérdést, mindannyian szemrebbenés nélkül rávágták volna, hogy jobb lenne nekik egykeként. Semmi komoly, csak ma igazán túltengett mindenkiben a tesztoszteron, és én sem voltam épp a legjobb formámban ahhoz, hogy ezt jól tudtam tolerálni, így aztán röpködtek ma a válogatott sértések egymás felé, a különböző vélt és valós sérelmek felhánytorgatása, mindenféle ködös utalgatás, sírás, verekedés, csúnya beszéd, meg amit még el tudtok képzelni. (meg még amit talán nem is tudtok elképzelni Ti, akiknek még elég kicsik a gyerekeik ahhoz, hogy épp csak  óvodások, iskolások legyenek)
Aztán este Rolandnak elég volt annyi, hogy megcsináljam helyette az ágyát, és máris lenyomott két puszit, és a fülembe súgta, hogy "szeretlek".
Eriknek elég volt, hogy bementem hozzá, és kicsit beszélgettünk, és megkérdeztem tőle, hogy tényleg úgy érzi e, hogy Patrik a kiskedvencem, amikor millió helyzetben falaztam/falazok neki, elkérem, beírom, stb. stb. Mire azt mondta, utána már eszébe jutott. Aztán beszélgettünk kicsit arról, hogy ne irigyelje már Patrikot azért, hogy neki már lehet olyan dolgokat, amit neki még nem, mert nem kell, hogy siettesse az időt, neki is lehet majd, csak még van egy pár dolog, amin addig túl kell esnie. Megbeszéltük, hogy próbáljon örülni annak, hogy Patrik tapossa előtte az utat, Roland meg még itt van, hogy elvonja a figyelmünket egy csomószor, így aztán neki akár a legkönnyebb is lehet minden, ha ő is úgy akarja. Tudom, hogy felnőtt szemmel hülye duma, de úgy tűnt, neki tetszik ez. Ennyi elég. Nincsenek illúzióim, holnap is simán közli majd bármelyik testvérével, hogy "egy csicska", ha nem ugyanazt fogja gondolni, amit ő, de azt gondolom, minden ilyen beszélgetéssel egy-egy kis gondolatfoszlányt elültetek a fejében, ami előbb-utóbb majd szépen szárba szökken, és lesz belőle valami. Én kivárom. :)
Aztán jött este ez a beszélgetés Patrikkal, aki elkéredzkedett még délután, hogy elmenjen a barátjával kólázni.

És most, háromnegyed tizenkettőkor megérkezett. :)
Szóval azért jófejek. Csak néha baromira kiakasztanak. :)