Összefoglalva a szeptembert.. nem az én hónapom volt. Még csak nem is a családunk hónapja volt. Pedig jól indult. Szabadsággal, festéssel, ami ugye együtt járt egy csomó munkával, de tisztasággal, beszélgetésekkel, nevetésekkel is. Aztán valahogy minden elromlott. Nem kicsit, hanem nagyon. Pedig látszólag minden maradt úgy, mint előtte, csak mégsem.
Egyrészt, mert nem vagyok képes levetkőzni magam, és kicsit a túlzások embereként, túlaggódtam, vagy épp túlörültem mindent. Túlaggódtam Erik iskolába menetelét, a grafomotoros problémáit, az anyagi helyzetünket, a fizetnivalókat, meg egy csomó apróságot még. Túlörültem azokat a felhőtlen, nevetős beszélgetéseket, mert tényleg azt gondoltam, minden a legnagyobb rendben van. Másrészt nem tudom, mire fogjam. Mert sok oka van nem az én oldalamról, de én egyiket sem nevezném egetrengetőnek. Mert ja, hát nem tudok tökéletesen főzni, de ez így van minimum 10 éve. Na igen, fejlődőképesnek kéne lennem e téren, és lennék is, ha érdekelne úgy, ahogy nem. Ha legalább kicsit szerenék enni. De nagyon nem. Meg hát igen, nem sok önuralmam van a téren, hogy letegyem a cigit. Ez tény. De ez sem újdonság. Szóval isten igazából nem értem. De mélységében nem boncolgatom. Azért, hogy ne maradjon meg az utókornak, és azért, hogy ne döbbenjek rá semmire. Struccpolitika.
De holnap már október, és az egy jó hónap. Akkor majd megoldódik. Vagy rendeződik. És felejtünk, vagyis inkább besöprünk a szőnyeg alá mindent. Fér még oda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése