2009. szept. 28.

Ez egy béna hónap

Ez egy ilyen hónap. Hogy rohanok itt magam után, és mégsem értem sehova. Kb. úgy csinálok, mint a macska, mikor kergeti a saját farkát. :D Folyton van valami, amit el kell intézni, amit meg kell venni, amit vissza kell vinni, és persze hogy minden rám vár. Mert én vagyok az, akinek más dolga nincs. Amúgy tényleg nincs. Mert a kaja terem a hűtőben, meg a tűzhelyen, a mosott, hajtogatott ruha a szekrényben, a konyhakő öntisztuló, a gyerekek önellátóak.
Meg még olyan hónap ez, amikor volt részem felhőtlen pillanatokban bőven, mikor csak kettesben lehettünk, és beszélgettünk, meg mászkáltunk, és nem számított, hogy hány órakor ebédelünk, és mit. De volt részem a poklok poklában is, dühösen odavágott félmondatokban, hangosan kimondott gondolatokban. Az elmúlt héten ezért volt itt csend. Nem akartam leírni amit akkor gondoltam, és éreztem, mert tudom, már egy hét múlva megbántam volna. Mert attól, hogy pillanatnyilag bánt, és fáj, és haragszom, nagyon csúnyákat tudtam volna írni, mert nagyon csúnyákat tudtam gondolni. De ha teszem azt kitartó leszek, és sok-sok év múlva a gyerekeim fogják olvasni ezeket a gondolatokat, nem szeretném, hogy azokat a csúnya gondolatokat lássák. Így magamban tartottam. Nem beszéltem róla, nem írtam róla, csak megéltem, mert most az egyszer így volt jó. Illetve jónak nem mondanám, de ennek most valamiért így kellett lennie.
Kismillió téma van, amiről szándékozom írni, van egy (vagy talán kettő?) elkezdett gondolatsor a piszkozatok között is. Csak most valahogy olyan furán szita az agyam. Jönnek a gondolatok, befelé, és képtelen vagyok kifelé leadni. Most megint jól jönne, ha lenne valami gondolatközvetítő kütyü.
És mindennek ellenére nem vagyok ám rosszkedvű, és lehangolt. Néha kissé odavagyok, mert itt fáj, ott fáj, meg hülyén szédülök, de igyekszem nem tudomást venni róla, hátha akkor el is múlik.
Meg különben is, holnap megint remény éled... vagyis a remény már feléledt, de holnap többet is fogok róla tudni. Úgyhogy kéretik az ujjakat keresztbe tenni, és drukkolni.
Aztán majd elárulom... mi volt.. hogy volt..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése