2018. dec. 20.

Az idén már nem

dolgozom. :) És ez most olyan jólesik, mintha legalábbis nem épp csak egy hét telt volna el a munkás hétköznapokból, miután egy hónapot itthon voltam. Igaz, szerintem pont ezért vágytam ennyire az érzésre újra. Merthogy annyira jó volt, és annyira éles kontraszt van a két világ között, és annyira nem tudtam most oda visszahangolódni. Mindenáron hazavágytam.
Nagyjából sehogy sem állunk a bevásárlással sem kajafronton, sem még a hiányzó pár dologgal, de most épp nincs bennem semmi aggodalom. Szerintem úgyis sínen leszünk pont addigra, amikorra kell, és nem lesz itt semmi gond.
Holnap Balázs is az év utolsó munkanapját tölti. Neki szerintem legalább egy évtizede nem adatott meg, hogy karácsony és újév között ne kelljen dolgoznia, úgyhogy annak, hogy ő itthon lehet, még a sajátomnál is jobban örülök.
Azt remélem, hogy sikerül ezekben a napokban a jó dolgokra koncentrálni, örülni, kikapcsolódni, pihenni, és végül majd ezzel az évvel együtt búcsút inteni mindennek, ami az idén csalódást okozott, dühített, fájt, vagy nem sikerült.

1 megjegyzés: