Vannak dolgok, amiken akkor sem változtatok, ha amúgy nem is olyan egyszerű megvalósítani ezeket. Ilyen pl. a minden esti kádban olvasás, ami azóta, mióta már nem a saját (régi) kádunkban fürdök már újra szeretem-tevékenységgé vált. Az első pár alkalom amikor meg kellett szoknom ezt az itteni kádat nagyon fura volt, és ennek megfelelően az akkori könyvemet hetekig olvastam. De azóta már jól megy itt is, most majd nemsokára újra hozzá kell szoknom egy másik kádhoz. :)
A másik ilyen az x-faktor. Hajlandó voltam arra, hogy ne nézzem az összes válogatót, de az élő show-kat azért már látni akarom. Most épp a tv go-n keresztül, fülhallgatóval, mert Balázs meg épp abból nem enged, hogy ő bizony nem nézi, mert csak idegesíti.
Természetesen van már kedvencem is, Természetesen az a Mata Ricsi, aki annak idején még az Ének iskolájában tűnt fel, és ott is imádtam azt a kis szemüveges fejét. :) Nagyon haragudtam Puskás Petire, amikor a mentor házból nem vitte tovább, és nagyon hálás voltam a sorsnak, hogy végül mégis úgy alakította, hogy bekerülhetett.
Nem tudom egyébként, hogy mi az, ami miatt mindig nézni akarom. De amúgy sejtem.. az érzés miatt, amit a mögé gondolok, akik jelentkeztek és bejutottak a műsorba. Mert csodás lehet, hogy egy álom válik valóra. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése