Kicsit most úgy érzem, hogy de kár, hogy holnap már mennem kell dolgozni. Nyilván jó, hogy már jól vagyok, és mehetek, de pont most, amikor annyi dolgom lenne... :D Nem nagyon érek rá dolgozni menni, de most már mindegy. :)
Ma az egész nap ráment arra, hogy bepakoljak a szekrényekbe, majd aztán mosogattam egész délután, hogy a konyhaszekrények is elkezdjenek megtelni. :) Alakul, bár nem vagyok vele elégedett még, azt hiszem, párszor át fogom pakolni, mire meglesz a végleges verzió. :D De az már majd ilyen ráérős dolog, most először megnézem, hogy néz ki első blikkre, majd variálni ráérek még. :) A mosogatás java készen van, egyetlen doboz maradt ki, de majd remélhetőleg holnap délelőtt az is meglesz. :)
Erik megrándította a nyakát, emiatt aztán ő az egész délutánt csendes szenvedéssel töltötte a kanapén. Bekentük, kapott rá magnéziumot, fájdalomcsillapító tapaszt, de meg sem meri mozdítani, így aztán nehéz lesz.. hiába mondtam neki, hogy támassza meg a kezével, ahol fáj, és szép óvatosan próbálja mozgatni, nem nagyon meri. Már elkezdődött az alku is, hogy ő így nem tud menni iskolába. :D Meglátjuk.. de felkészültem rá, hogy reggel micsoda szenvedés lesz itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése