2015. aug. 31.

Itt a vége, mert kezdődik..

Hát akkor ennyi volt a gondtalanság, mert a mai nappal véget is ért. Elcsépelt frázis (de igaz), hogy mintha csak tegnap lett volna, amikor az évzáróra mentünk. Jó kis nyár volt, és biztos, hogy ezért is esik annyira nehezemre búcsút venni tőle. Minden megvolt, aminek lennie kellett, de azért hagytunk a következőre is még olyat, amire az idén nem került sor. :)
A gyerekeknek igazi nyaruk volt, mert az idő nagyon nagy részében azt csináltak, amit csak akartak. Néha besegítettek ezt-azt, de nem volt kötelező program, hogy mosogassanak, vagy porszívózzanak, vagy takarítsanak. Szerintem ez így jó. Lehet, hogy amúgy nincs igazam, de nekünk bejött. :)
A holnapi iskolakezdés úgy ül a nyakamon, mint valami mumus. Egyetlen porcikám sem vágyik rá, és tökéletesen meg tudom érteni Eriket, aki megkérdezte, hogy nem lehetne e, hogy rögtön a három nap szülői igazolással kezdjen? Aztán még ezek után bepróbálkozott egy hasfájással is, hátha bedőlök, de sajnos ennél már én is rutinosabb vagyok. Azért sajnálom, persze, és ha tehetném, háromszáznégy napot is igazolnék, de ez nem így működik.
Majd belerázódunk, és majd ha már nem lesz ilyen nyár-feeling az időjárás miatt kicsit másképp fogom viselni én is. :)
Mindenkinek sikeres tanévet kívánok, teljen gyorsan az idő, és legyen hamar nyári szünet újra. Azoknak pedig, akik holnap mennek először iskolába, kívánom, hogy a most érzett lelkesedésük maradjon meg mindig, és legyenek nagyon jó iskolás éveik. :)
Nektek pedig kedves Anyukák kitartást kívánok az öntapadós tankönyvborítókhoz, a temérdek papírhoz, amit ki kell tölteni, a folyamatos "résen levéshez", ami majd ahhoz kell, hogy mindig minden időben ott legyen az iskolában. Alig pár hónap, és túl leszünk ezen is. :)

2015. aug. 30.

Fogjuk a teliholdra

Már csak azért is, mert másra nem tudom fogni. Főleg nem a tegnapi nap után.
Ma reggel szörnyű álmom volt. Ennyire szörnyű még sosem. Ennyire szörnyen valóságos meg főleg nem.
Álmomban láttam, ahogy Balázs meghal bent a munkahelyén. Még most, ahogy leírtam is rögtön végigszaladt a hideg rajtam, és gombóc van a torkomban, de muszáj leírnom, hogy megszabaduljak tőle. (most mondom, senkit nem akarok felzaklatni, inkább ne is olvassátok el) Láttam, ahogy szaladgál az egyik diszpécser lány a telefonnal a kezében. Láttam az arcán a rémületet, és láttam, ahogy Balázs ott fekszik az iroda ajtó mellett. A következő pillanatban szaladtak a defibrillátorral, az egyik biztonsági őr, és Balázs főnöke. Láttam, ahogy mindent elkövetnek érte, hallottam őket beszélni, és folyton szólítgatták őt is. Fogalmam sincs hol lehettem én, és miért csak kívülről "láthatatlanul" láttam az egészet, de hiába akartam segíteni, nem tudtam ebből a láthatatlanságból kilépni. Láttam a csalódást az arcokon, és láttam, ahogy a férjem főnöke a zsebébe nyúl a telefonért. Az már egy egészen másik fajta érzés volt, ahogy tudatosult bennem, hogy engem hív. Teljesen valóságosan hallottam a hangját, és ettől riadtam fel.
Az első pillanatban megkönnyebbültem, hogy most ébredtem, biztos csak álmodtam. A második pillanatban pánikba estem, mert Balázs dolgozni volt, így habozás nélkül fogtam a telefonomat, és hívtam a benti számot. Csak amikor vidám hangon beleszólt, hogy "Hallo, hallo, ég a ház?" akkor könnyebbültem meg annyira, hogy rögtön elsírtam magam.
Annyira szörnyű és sokkoló álom volt, hogy az egész napomra rányomta a bélyegét. Majdnem félek lefeküdni is, nehogy megint álmodjak valamit.

Valami jó

A legelső jó a mai napban az volt, hogy fél tízig aludtam. Annyira jól esett, bár az első pillanatban amikor megláttam az órát, majdnem szívbajt is kaptam, hogy már ennyi az idő. :D Volt mit pótolnom, szó se róla.
Aztán még követte a mai napon sok-sok jó. Például, hogy Eszter felhívott, és megtudhattam tőle, hogy tetszik neki az ajándék, amit a szülinapjára küldtem neki. Jó sokat vacilláltam rajta, és még akkor is nagyon bizonytalan voltam, amikor végül megvettem, de most már nyugodt vagyok, mert jól választottam. :)
És.. ma még úgy is alakult a nap, hogy nem csak kirándultunk egy nagyot (cipővásárlás helyett, de ez mindegy is) olyan helyre, ahol még sosem jártunk, de lett egy új telefonom is. A régi már igen leharcolt állapotban van, szegény folyton csak gondolkodik, hogy biztosan meg akarja e nyitni azt az alkalmazást, amit én, és jó sokszor közli velem azt is, hogy "az xy alkalmazás leállt", így be kellett látni, hogy "kinőttem". Nem bírja már azt a rengeteg fotót, meg játékot, meg ilyen-olyan akármit, amit én szeretnék, hogy bírjon. Balázs volt az, aki nézelődött ezügyben, mert ő az, aki ért is ehhez, meg kedve is van hozzá, meg még szeret is engem, így aztán úgy gondoltam, rosszat biztosan nem választ. :) A kiszemelt készülék egészen ma délutánig egy nagyon szimpatikus kiskőrösi fiatalemberé volt.
Ma délután pedig útra keltünk, és meg sem álltunk Petőfi szülővárosáig, hogy innentől kezdve majd az enyém lehessen a telefon. Az út ugyan nagyon szép tájakon ment keresztül, mégis végtelenül unalmas volt azzal a nagy "semmivel" ami az M6-os mellett van. Gyönyörű tájak, tényleg, de sehol semmi.. még a forgalom is olyan gyér volt, mintha nem is ebben az országban lennénk. :) Átkeltünk a Pentele hídon is, ami azért mindenféle unalmas útért kárpótolt, mert páratlan szépségű és impozáns látvány. Saját képem nincs róla, de hogy ne kelljen a google-ben keresgélnetek, mutatok egyet róla:


Azt bánom egy kicsit, hogy nem kaptam elő a telefonomat, amikor Kiskőrösre értünk, mert nagyon tetszett a város elején a tábla "Üdvözöljük Petőfi szülővárosában". :)
A telefon-businesst viszonylag hamar lerendeztük, a készülék pont olyan tökéletes állapotban van, ahogy a fiú hirdette, nagyon korrekt és nagyon szimpatikus volt Ő is, meg a párja is. Megnéztük, kifizettük, megírtuk az adásvételit, és már az enyém is lett. Ő az:



Ha pedig Kiskőrös, akkor nyilván nem jöttünk el úgy, hogy ne néztük volna meg Petőfi szülőházát. Hol is lehetne máshol, mint a Petőfi téren? :) Szépen felújított, rendezett téren van, a házon is látszik, hogy figyelnek rá, karban tartják, és egyáltalán.. büszkék rá, hogy az ő városuké. :)



Mindezek után hazaautóztunk ugyanazon az útvonalon. :) Itthon meg még megnéztük a Fradi-meccset, ami csak újabb örömre adott okot, mert hát megint egy győztes meccs van a tarsolyunkban. Lassan azt beszéli az egész város, hogy bajnok lesz a Ferencváros. :) ;)

2015. aug. 28.

Ennek is vége

Nehéz, tanulságos és megterhelő hét van mögöttem. Egészen más szempontok miatt volt nehéz és megterhelő, mint eddig bármikor. Igyekszem csak a tanulságokat levonni belőle, és nem túlagyalni az egészet, ami jelen pillanatban -épp a fáradtságomnak köszönhetően- jól is megy. Annyira jól, hogy még a tanulságok sem annyira érdekelnek. Csak az, hogy vége van végre.
A hétvége remélhetőleg lazulósra sikerül, még akkor is, ha az iskolakezdés miatt nemigen lehet már lazulni. A tornacipők és a cipők még mindig nincsenek meg. Márpedig lyukas cipőben mégsem mehet iskolába senki sem. :) Ciki lenne, na. :)
A nyári szünetnek is vége lassan. A gyerekeink közül természetesen Erik az egyetlen, aki egyáltalán nem várja az iskolát, a többiek azért már mondták, hogy jó lesz suliba menni. :) Én részemről még mindig Erikkel értek egyet, már csak azért is, mert mindig az van bennem, hogy ez az iskolarendszer most sokkal többet vesz el a gyerekektől, mint amennyit ad cserébe, és sajnálom őket, hogy oda kell "áldozzák" az életük nagy részét. :) De erről a véleményemről azért a fiúk előtt bölcsen hallgatok, még csak az hiányozna, hogy Erik "vérszemet" kapjon. :D :D
A nyári meleg, ami a hétvégére visszatért azért bevallom, sok mindenben megvigasztal. :) Azzal most nem foglalkozom, hogy ez most már az utolsó ilyen lesz egy darabig. :)

2015. aug. 27.

Ez nem a blogolás hete

Ma sem leszek bőbeszédű. Minden idők legkevesebb éjszakai alvása van mögöttem. Azóta már azért szundikáltam egyet a kanapén délután, meg az előbb a kádban, de egyik sem sokat ért.
Szó szerint fizikai kínjaim vannak az álmosságtól, és sosem vártam még annyira a péntek délutánt, mint most.
Aztán még az is lehet, hogy a hétvégén megjön a "beszélőkém" is.


2015. aug. 26.

Mai

Úgy látszik, ez a hét a folytonos mászkálás hete. De ma is pipa került a képzeletbeli listán egy csomó dolog mellé. :) És még jutott egy kevés pihenés is délután. Úgyhogy nincs panaszra semmi okom.
Az mondjuk csak most jutott eszembe, és jó nagy sóhajjal nyugtáztam magamban, hogy egyik gyerekünknek sincs még se tornacipője, se tornagatyája. Ezeknek a beszerzése meg nem olyan egyszerű, hogy beszaladok a kínaiba, és veszek nekik. Tornagatyát már tavaly sem kaptam ott rájuk, a tornacipő még csak-csak esélyes. Patriknak mondjuk ebből sem a hagyományos kell, hanem teremcipő. Na mindegy, biztos megoldjuk ezt is.. ha másképp nem, akkor majd szombat délután.
Apropó Patrik... nap mint nap meglep a változásaival, és csak kapkodom a fejem, hogy ez tényleg az a gyerek, aki kicsinek olyan hihetetlenül szégyellős volt, hogy az óvodában egy fél évig meg sem szólalt? Ma épp bulizni van.. egy barátja sikeres matek pótvizsgáját ünnepelik. Elkéredzkedett azért, mert tudta, hogy úgy illik, de eléggé ki lehetett hallani a hangjából, hogy nem díjazná, ha nemet mondanék. Először azt mondta, kettő körül jön. De megegyeztünk, hogy addig azért mégsem kéne.. mert akárhogy is, szerda este van, és én hajnalban dolgozni megyek. Ugyan szerinte nyugodtan aludhatok, mert megbízhatok benne, és ebben igaza is van, de nyugodtan aludni biztos nem fogok. :)
Azért magamban mégis azt mondom, bár ne nőtt volna meg ennyire. :)

2015. aug. 25.

Nagyon röviden

Ma reggel is komoly nehézséget okozott hajnalban kelni, nem is tudom mi lesz velem a hét hátralévő részében. Úgyhogy már az ébredés utáni ötödik percben elhatároztam, hogy majd délután hazajövök, és jól lefekszem legalább egy fél órára.
Na.. ebből nem lett semmi. Így aztán mostanra teljesen paff vagyok, egy kósza gondolat sincs a fejemben már. Pedig jó lesz ha összeszedem a gondolataimat, mert még a héten sok mindenben kell helytállni. :)

2015. aug. 24.

Hatékony hétfő

Ahhoz képest, hogy mennyire nehezemre esett kimászni az ágyból hajnalban, egészen hatékonynak mondhatom mégis a mai napot.
Dolgoztam is, igyekezve kihozni a maximumot a mai napból. Azért az sem jó, amikor úgy kell vadászni a munkát, meg majd az sem lesz jó, amikor úgy tűnik majd, hogy sosincs vége. :)
Aztán itthon felhívtam az e-ont, és újra bejelentettem, hogy továbbra sem működik jól a bojleróránk. Meglepően kedves és segítőkész úriemberrel beszéltem, aki felvette a hibát, és mondta, hogy jönnek a kollégák, és megnézik. A kollégák is meglepően gyorsak voltak, mert talán ha negyed óra telt el, amikor már itt is voltak, kezükben egy másik óra, és már szerelték is. Csak tátottam a számat, hogy ilyen van... a hibabejelentés után egy órával már kész is volt minden. :)
Ezek után megjártam a postát, fénymásoltattam egy iratot, bevásároltam.
Két fejfájás-roham és hasgörcsölés között megfőztem holnapra.
Fél nyolckor már ettem is. :D
Kilencre pedig mindenki vacsorázott, hazaért a focizásból, konyha is rendbe rakva.

És most, negyed tizenkettőkor már csak a reggeli kávét kell lefőznöm, és fogat mosnom. Aztán öt óra múlva kezdem majd az egészet elölről. Lehet, hogy a hatékony hétfő után egy kellemes kedd következik. :) De ezt majd holnap fogom csak elmesélni.

2015. aug. 23.

Ember tervez

Nagy gondosan betervezgettem én mindenfélét mára. Volt legalább háromféle tervem az ország háromféle pontjára, hogy hova is menjünk, és mit is csináljunk.
Aztán végül úgy esett, hogy Maradra mentünk, hajóval. :D De nincs ezzel semmi baj, mert olyan rengeteg apróság lett készen emiatt ma, ami mindig azért maradt el, mert nem volt kedvem ezekkel bíbelődni, hogy végül is megvan a pozitív élmény is mára. Több is, mert amíg én ezeket legyőztem, meg kisikáltam a wc-t, a fürdőt, kimostam, kiteregettem, stb. stb., addig a telefonom új életet kapott, és nekem elég volt annyit tennem ehhez, hogy elárultam, melyik pályán járok a candy frenzy-ben, és melyik pályán a pixwords-ben. :) Pontosan ugyanúgy kaptam vissza, mármint a pályákat. Minden más sokkal jobb, és szebb, abszolút elégedett lehetek. :)

A jövő hétvége meg majd minden bizonnyal másképp alakul. Vagy nem. :) Ki tudhatja azt előre? Most azt tervezem, hogy szombaton a Groupama Arénába megyünk. :D

2015. aug. 22.

A téma, amiről fogalmam sincs

A menekülthelyzet. Látom őket nap mint nap, hiszen olyan városban élek, ahol befogadóállomás is van. Így élünk már sok-sok éve, és gyakorlatilag nem is annyira furcsa, hogy itt vannak, mert ezt szoktuk meg. Igaz, régen az erdélyi menekültek éltek itt, aztán szerbek, meg ki tudja kik, aztán volt egy időszak, amikor jó sok színes bőrű ember is érkezett. Aztán őket is megszoktuk. Meg azokat a nőket, akiknek el van takarva a fejük. Az arcuk látszik, de a hajuk és a nyakuk sosem. Nem tudom kik ők, nem tudom honnan és miért jöttek el.
Most látom, hogy sokkal többen vannak itt, mint eddig. Egész komoly tömegként mennek vásárolni, vagy sétálnak az utcán.
De nem tudom mit gondoljak róluk. Vagyok annyira ember, hogy az embert nézem bennük, akik valamiért elhagyták az otthonukat, és akár a családjukat is. Lehet, hogy naiv vagyok, amikor azt gondolom, nem lehet könnyű nekiindulni az ismeretlennek, még akkor is, ha nyilván valami jobb dolog miatt indul el.
Nem tudok rájuk haragudni, mert nem tudom mit tennék, ha az ő életüket kéne élnem. Az isten mentsen meg attól, hogy valaha is ilyesmire kényszerüljek.
De ugyanakkor persze hallom én is a mindenféle kiabálást, hogy nem önszántukból jönnek, hanem küldik őket. Meg hogy terrorizmus, meg mindenféle csoport.. meg hogy megszállják Európát, és majd mi leszünk a kisebbség. Meg minden mást is, amit biztos Ti is. (bár.. egyre kevesebb hír jut el hozzám, mert nem olvasom el)
Egyelőre még erősebb bennem az ember. Aki azt gondolja, nehéz nekik.
És azt gondolom, hogy azok, akiknek ezzel a dologgal érdemben kell, hogy foglalkozzanak nem feltétlenül jól kezelik a helyzetet. Nem csak nálunk, hanem Európa-szerte. Mondjuk már késő mindenhez, mert eleve el van rontva minden.
Azt meg tényleg meg sem akarom hallani, akik arról suttognak, hogy mesterségesen gerjesztenek egy háborút, mert épp itt van már az ideje egy "tisztogatásnak", hogy a túlnépesedett Földünk kicsit megkönnyebbüljön.
Jobb az, hogy fogalmam sincs semmiről, nem?

2015. aug. 21.

Kell valami pozitív

Délelőtt üzenetváltás közben jött ez a mondat a férjemtől, és a fejemben rögtön megszólalt a vészcsengő, és az "újratervezés" egyszerre. Gondoltam, ha ő ilyet mond, akkor azt nagyon komolyan kell venni, mert nagyon ritkán "panaszkodik", és még ennél is ritkábban ismeri el, ha kimerült és le van eresztve.
Így aztán félretettem minden önzőségemet, és még a délutánra betervezett vásárlást is igyekeztem valahogy "élménydússá" tenni. Mert amúgy a vásárlás mindig nyűg mindkettőnknek, most meg a három gyerekkel az iskolára egy plusz tortúrának ígérkezett, de gondoltam, miért is ne lehetne pozitív? Ha arra van szükség, akkor az lesz. :)
Első körben azzal indítottuk, hogy egy eddig tök ismeretlen helyre mentünk vásárolni. Már az odaút is emlékezetes marad, mert Budán olyan szép helyeken jártunk, hogy még most is elmosolyodok, ha rágondolok. Patrik gondoskodott az elmés beszólásaival arról, hogy jókat vigyorogjunk.
A vásárlás sikeres volt, és gördülékeny. Beadtuk a derekunkat, és lett Barca-s tolltartó és barca-s tornazsák is, meg Real-os tornazsák is a két kisebbnek, majd még körülnéztünk, de már leginkább csak a kassza felé igyekeztünk.
A hazaút is ugyanolyan szép volt, és ugyanolyan hangulatban telt, mint az odaút. Jókat nevettünk, szépeket láttunk, és azt hiszem, minden szempontból pozitív volt ez a délután.
Holnap meccsre megyünk.
Vasárnapra meg majd megint kitalálunk valamit, ami lesz annyira jó, hogy kitart a pozitív energiája akár egy hétig is. (a jövő héten sem találkozunk valami sokat majd)


2015. aug. 20.

Tulajdonképpen jó

Nem mondhatok semmi rosszat a mai napra, mert dolgozni sem kellett menni, meg még együtt is főztünk, meg az ország tortáját is megkóstoltuk (nagyon finom). És végül is az eső sem szakadt egész nap, csak az egyik felében.
Az, hogy sikerült a nap végére saját magamat elkedvetleníteni, az az én bajom. Nem azzal, hogy holnap hajnalban dolgozni kell menni, azt már megszoktam. :D
De bennem ma este tudatosult, hogy tulajdonképpen már csak egy olyan igazi gondtalan nyári hét lesz, és aztán visszakúszik az életünkbe az iskola. Vásárlásilag sehogy sem állunk, sőt.. még végig sem gondoltam, hogy akkor kinek mi is kell. Jó, iskolacuccokat mondjuk ennyi év után csukott szemmel is bármikor bevásárolok. Csak idő kell hozzá, meg türelem. Egyikből sincs túl sok. Ráadásul nehezített pályán mozgunk, mert épp váltva dolgozunk Balázzsal, így aztán vásárolni menni sem túl egyszerű.
Ezen kívül biztosan kell még mindenkinek egy-egy pár cipő, és egy-egy pár tornacipő is. Meg még majd ami menet közben kiderül.
És akkor még azt mondják, hogy Patriknak lehetne kismotorra jogsija is akár.. nos.. lehetne, tényleg. Ennél őszebb már úgysem lehetek. :)

2015. aug. 19.

Csontváz a szekrényből

Biztos mindenki volt már úgy, hogy valamit megpróbált szépen elfelejteni, jól, gondosan elrejteni a virtuális szekrénye mélyére. Valamiért persze ezek a dolgok időről időre mégis előkerülnek, és pár gondolat erejéig ott motoszkálnak. Aztán olyan is van, hogy a csontváz hirtelen testet ölt, és úgy terem előttünk, mintha csak valami hülye groteszk jelenet kellős közepén lennénk, ahol gyakorlatilag a mi, mélyen eltemetett és feledni akart gondolataink, tetteink vagy bármink a cselekmény.
Na.. mi történik ilyenkor? Elmondjam? Merthogy épp benne vagyok a saját groteszk jelenetemben szőröstől-bőröstől. Először fel sem ismered. Gondolom ez az elme varázsa, merthogy annyira mélyre van temetve, hogy nem is engedi felismerni a nyilvánvalót.
Aztán amikor mégis felismered, akkor jön a tagadás. Hogy nem lehet semmi azonosság, nem létezik, hogy ilyen van, és ilyet nem játszik a sors, hogy ideállítja elém.
És végül.. miután mindent megpróbáltál tagadásilag, rá kell nyíljon a szemed, a tudatod, és minden, hogy igenis van ilyen, hogy szemben állsz mindennel. Megoldás nincs még. Csak épp most tudatosult bennem.
Gondolkodóba estem tőle, az biztos. Át fogom gondolni, és el fogom mesélni, ha itt lesz az ideje.

Nektek van e csontvázatok a szekrényben?

2015. aug. 18.

Mea culpa

Azoktól is, akik nemtetszésüknek hangot is adtak, és azoktól is, akik csak gondolták a tegnapi posztom kapcsán, ezúton is elnézést kérek. Nem volt bennem sem gúny, sem bántani akarás, de valószínűleg csak azok tudják ezt, akik ismernek, és hallottak már élőszóban is. A véleményem ugyan ettől nem változik, de sajnálom, ha úgy tűnt, hogy gúnyos vagyok.
Fura dolog ez a blogolás, mert azt gondolja az ember, hogy ennyi idő után már átlátszó, mint az üveg. De arról megfeledkezem én elég sokszor, hogy vannak azért még, akik épp az adott blogposztot olvassák először.
Meg arról is meg szoktam feledkezni, hogy minden olvasó a maga szájíze szerint hangsúlyoz, és vannak olyan mondatok, amik így aztán egészen félreérthetőek.
Így aztán most, hogy a tegnap miatt megkövettem magam, ma már inkább nem is mondok semmit. (a tizennyolc fokra főleg nem) :D

2015. aug. 17.

Legyen nektek...

..eső, meg lehűlés, meg zápor-zivatar. Majd még bánni fogjátok szeptemberben, hogy már augusztus elején elegetek volt a nyárból. Én már ma bántam, de ígérem, nem fogom majd a fejetekhez vágni, hogy bezzeg én megmondtam. Pedig igazam lesz, sőt.. el tudom azért képzelni, hogy azoknak, akiket elöntött ma a víz, már kedvük lenne inkább lógó nyelvvel izzadni még akármeddig. Veszélyes dolog ez, amikor tömegek kívánják ugyanazt. Mert az is előfordul, hogy egy-egy ember kívánsága is célba ér az univerzumban, de amikor sokan akarják, sőt.. minden gondolatukkal csak azt mantrázzák, hogy "add már uram az esőt", akkor abból ilyenek lesznek, mint ezek a mai felhőszakadások. Lehet azt mondani, hogy ez nem igaz, sőt, vitába is szállhatunk miatta, de még ha meg is hallgatom majd az ellenvéleményeket, akkor sem hiszem, hogy meggyőztök.
De mindegy.. legyen nektek, tömegeknek lehűlés. Én- a magam kisebbségében- arra szavaznék, hogy augusztus utolsó két hetében is legyen még nyár. Igazi nyár. Nem csak magam miatt, hanem mert vannak, akik még csak most jutottak el nyaralni. Micsoda kitolás már velük, hogy végigdolgozták az egész nyarat, és mire végre elmennek nyaralni, szakad az eső, és lehűlés jön.

2015. aug. 16.

Gyerekekről

Most, hogy vészesen közeledik az iskola, kicsit más szemmel is nézem a gyerekeimet. Meg mondjuk egyébként is, mert olyan nagyon sokat változtak, hogy néha azon gondolkodom, hogy vajon mi történhetett? Persze, tudom én, hogy mi történik... csak mégis fura ezt megélni.
Patrik változása a legszembetűnőbb. Ő több síkon is változott, amit szájtátva bámulok csak. A leginkább azt, hogy elkezdett egy kicsit "hiú" lenni. A nyaralás alatt tűnt fel először, hogy soha, sehova nem indult el úgy, hogy ne ment volna megfésülködni. Régebben (még talán egy fél éve is) rá kellett kérdezni nála, hogy "azért a fésűvel találkoztál"? De minden másban is.. az arctisztításra gondosan ügyel, a fogait roppant körültekintően sikálja, és bizony.. még a súlyát is figyeli. Sok minden jutott már eszembe vele kapcsolatban, de ez sosem. Bevallom, azt gondoltam, az a fajta lesz, akinek majd mindig mondani kell, hogy ezeket a dolgokat csinálja meg, mert különben elfelejti. Na és a vásárlás.. azelőtt be nem jött velem soha, sehova. Közölte, hogy vegyek valamit, és az jó lesz. Vagy eljött, és az elsőt megvettük, ami jó volt rá. Na most már másképp van. Válogat, próbál, akármeddig (volt már rá példa, hogy én előbb meguntam, mint ő). De változott abban is, ahogy kommunikál. Mármint másokkal is. Ami szintén nem volt jellemző rá sosem. Erre tegnap is csak azért ott maradt velem a fodrásznál (az ő haja már le volt vágva), mert miközben az én hajamat festették, vágták tök jót beszélgetett a fodrászommal. :D Ki érti ezt? Amúgy továbbra is korát meghazudtoló meglátásai vannak, viszont abszolút korának megfelelően úgy gondolja, hogy az ő véleménye a helyes.
Erik most nyár végére kezd egy kicsit kinyílni, és miatta sajnálom nagyon, hogy elkezdődik az iskola. Mert nyíltabb lett, és a bátyja hatása abszolút érezhető rajta, de még mindig nagyon önbizalomhiányos. Magamat látom benne, ahogy hiába akarja, nem megy neki. Kicsit suta is, bármihez fog, valahogy olyan nyakatekerten csinálja. Cserében hatalmas szíve van (mondom, hogy olyan, mint én), és nem tudunk olyat kérni, amit ne csinálna meg. Legyen az a kutyakaka összeszedés, vagy fürdővíz engedés, mindegy. Látszik rajta, hogy bármeddig ellenne így itthon, és talán jót is tenne neki. Az nem változott, hogy az iskoláról hallani sem akar, de a tanulás-rész egy kicsit talán kezd a helyére billenni benne. Azon izgulok, hogy el ne rontsák majd neki. Hatalmasat nőtt, és továbbra is nagyon jóképű. :)
Roli is változott. Szeleburdibb és szabadabb, mint valaha. Kiütköznek rajta a "testvéri elnyomás" tünetei, így aztán ő egy kicsit várja az iskolát. És persze, ő is sokat nőtt. De róla nem is olyan régen írtam már, hogy milyen. :) Azóta azért nincs változás.

2015. aug. 15.

Képek

Még kérnem sem kellett, és mégis "levarázsolódtak" a telefonomról a képek ma reggel, úgyhogy tudok mutatni belőlük.













Közben sunyi módon érkezik a vihar a kertek alatt... azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki ennek nem örül. Nekem nem kell a lehűlés, én imádtam ezeket a heteket. :) De úgyis Ti vagytok többségben, akik esőtáncot jártok... :P

2015. aug. 14.

Csodás nap

A mai napra is sokáig fogok emlékezni, az biztos. Egyrészt, mert ugyan ezer éve háromgyerekes anyuka vagyok, de most fordult elő először, hogy csak velem strandoltak. :D Másrészt, amellett, hogy ebből azért nem gondolom, hogy rendszert kellene csinálnunk, még egy nagyon jó napot töltöttünk el itt. Azért itt, mert Balázsnak egy szomszédos városban kellett vizsgát tennie ma, így aztán, összekötve a kellemest a hasznossal, mi is elkísértük. És itt még úgysem jártunk sosem. De lehet, hogy még fogunk, mert a hely mindenkinek elnyerte a tetszését.
Kinek a csúszdák, kinek a masszírozós medence, és kinek pedig minden, amit csak itt talált. :) A mindennapos szekálások és veszekedések mintha itthon maradtak volna, csak a nap végére találták meg egymást egy-két enyhébbnek minősíthető beszólással.
Ha Balázs is velünk lehetett volna, azt mondanám, maga volt a tökély. :) Így csak a majdnem tökéletest érdemli ki, de ez tényleg csak az ő hiányának tudható be.
Majd holnap kérek segítséget képeket varázsolni a telefonomról (még mindig van hova fejlődnöm), és akkor képekben is mesélek. :)
Ja, és a vizsga jeles lett. :) Természetesen. :)

2015. aug. 13.

Pillanatok

Néha azért sikerül jó pillanatokat lopnunk a hétköznapok szürkeségébe, és ez olyan jó. :) Jó, hogy már merünk annyira "önzők" lenni, hogy meg is tesszük. :)
Tegnap például megkívántam valami csípős dolgot (ó, nem, nem azért), így aztán munka után fogtuk magunkat, és kettesben elmentünk kajálni. Csípőset is.
Igaz, hogy hullafáradtak vagyunk, Balázs még nálam is sokkal jobban, de kellenek ezek a pillanatok, hogy ne fásuljunk bele a munka-itthon körökbe.
Holnap pedig.. míg Balázs kötelességből megy valahova, addig mi a fiúkkal élményfürdőbe megyünk. Csak úgy a jó pillanatok miatt... :) (meg mert nem megyek dolgozni)


2015. aug. 12.

Mi lenne, ha?

Eljátszottam egy kicsit a gondolattal, hogy mi lenne, ha minden a terveim szerint alakulna, és most szombaton megnyerném az ötöslottón a főnyereményt?
Első pillanatban biztos nem hinném el. Sok-sok újraellenőrzés után már biztosan elhinném, és szívem szerint azonnal világgá is kürtölném, de hallgatnék, mint a sír...
Lennének azonban bőséggel árulkodó jelek.
Mert egészen biztos, hogy amint tehetném, bizonytalan ideig tartó fizetés nélküli szabadságot vennék ki a munkahelyemen. Nem mondanék fel rögtön, mert hátha ki akarnám próbálni majd, hogy milyen érzés úgy dolgozni, hogy nem vagyok rászorulva. :D
Az is egészen biztos, hogy vennék legalább öt házat. Egyet a Balatonon. Meg még négyet, lakni. :) Lenne a fiúknak is rögtön, biztos, ami biztos.
Aztán árulkodó jel lenne, hogy feltűnően sokat utazgatnék. Mindig épp oda, ahova kedvem tartja. :) Megnézném végre New Yorkot, sétálnék a Central Parkban. Elmennék Kaliforniába, és végigjárnám Európát is.
Igyekeznék azért ésszel költekezni, és valamennyit befektetni is, hogy soha többé ne legyen gondom. :)
Kiélvezném minden forintját, az biztos. :)

Váljon valóra ez az álom. :)

2015. aug. 11.

Ha nem volt még elég..

.... akkor holnap még várható egy kis felmelegedés. :D Van egy-egy olyan pontja a napnak, amikor még én is azt mondom, hogy húúúú, de meleg van, de azért- bevallom- én nagyon élvezem, hogy nem csak papíron van augusztus, hanem szó szerint is nyár van. De még milyen nyár. :) Azt nem mondom, hogy hosszú nadrágban és munkavédelmi cipőben tök felemelő élmény ilyenkor, de cserében zokszó nélkül fogy nálam is a védőital. Valahogy pillanatok alatt kiürül a hét és fél decis vizes flakon. :) Szóval van ennek jó oldala is.
Igaz, ami igaz, az alvás nem a legkönnyebb a teljesen átforrósodott lakásban, és az idén már tök komolyan szóba került a klímavásárlás is. Olyannyira, hogy ki is választottuk a típust. És már meg is rendeltük volna, ha lenne szerelő a környéken, aki megcsinálja. És nem arról van szó, hogy a jövő hétre nem vállalja el, mert tisztában vagyunk vele, hogy már csak szeptember környékéről lehet szó, hanem egyszerűen szóba sem állnak velünk. Egyetlen embert sikerült felhajtani ismerősön keresztül, aki kapásból és csípőből közölte, hogy bármit szerel, kivéve azt a fajtát, amit mi kinéztünk. :D :D Úgyhogy most megtorpantunk, mert nem tudjuk eldönteni, hogy csak mindenáron az általa favorizált márkát akarja ránktukmálni, vagy az általunk kinézett tényleg nem annyira jó?
Nem titok egyébként, már csak azért sem, mert kíváncsi lennék a klímahasználó blogolvasók véleményére, hogy Samsung vagy Whirlpool? Mindegyik a legmodernebb "mindent tudó" dupla A-kategóriás kütyü.
Az biztos, hogy ezt a nyarat már így vészeljük át. De sebaj, lehet még belőle klíma télre is. :) Úgyis tud fűteni is. :D (és a meleget ugye köztudottan szeretem)

2015. aug. 10.

Roli

Nem is olyan régen volt, hogy magamban azt fogadtam, nem fogok rosszkedvűen leülni írni, mert abból semmi jó nem szokott kisülni. Így aztán most egy kicsit meg kell "ráznom" magam, és ahelyett, hogy a nagy kérdőjelekről írnék, amik vannak bennem, kitalálok valami mást.
Például mesélek egy kicsit Roliról. Aki le sem nagyon tagadhatná, hogy lánynak készült titokban. A család egyetlen nagyon kreatív tagja. Annyira, hogy már-már fárasztó. De rendre azon kapom, hogy alkot valamit. Hol egy üres tusfürdős flakont szabdal bicskával mobiltelefontartónak (ez majd érdemel egy fotót is), hol wc papír gurigákat gyűjt, hogy majd tolltartó legyen belőle. Órákon át képes tanulmányozni mindenféle youtube videót, amiből lelesi, hogy mások hogyan csinálták, és azonnal nekilát. Amerre jár, biztos, hogy van a közelében egy kis ragasztó, egy olló, vagy bicska. Aztán ezt még lehet cifrázni is, mert olykor levideózza, ahogy készülnek a remekművek, szakkomentálva az egészet. :) De a legváratlanabb pillanatokban elém pattan egy pakli kártyát tartva, hogy "húzz egy lapot, Anya!" És húzok, persze, aztán csak lesek, hogy mindig kitalálja, hogy melyik volt az.
De ő az is, aki a két bátyjának szendvicset gyárt, meg persze saját magának is, amikor nem vagyunk itthon. Ilyesmit:


Ő az, akinek könyörögni kell fél tizenegykor, hogy ugyan keljen már fel, és kezdjen el öltözködni, mosakodni, ilyesmi, de azonnal ott terem, ha arról van szó, hogy valakinek el kéne mosogatni.
Egy nagy bohóc, szerteágazó érdeklődéssel, és hatalmas lélekkel. Szívem szerint azt kívánnám neki, mindig maradjon ilyen, amilyen most, de nem ez az élet rendje.
Az biztos, hogy mindannyiunk közül Ő az, aki a leginkább tud élni, és élvezni az élet minden pillanatát. :) Lehet, hogy ahelyett, hogy "komolyítani" próbálnánk, inkább tanulhatnánk tőle. :)

2015. aug. 9.

Proust kérdőív

Megtetszett, elhoztam, kitöltöttem. :)

1. Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot?
Azokkal lenni, akiket a legjobban szeretek.
2. Mi a legnagyobb félelmed?
Hogy elhagynak.
3. Mi az a tulajdonságod, amit nem szeretsz magadban?
Mindenbe belelocsogok.
4. Mi az a tulajdonság, amit nem szeretsz másokban?
Ha mártírkodnak.
5. Melyik élő embert csodálod leginkább?
A férjemet.
6. Mi a legnagyobb extravagancia az életedben?
Hogy még mindig képes vagyok akár kilencig is aludni hétvégén.
7. Milyen a lelkiállapotod most?
Melankolikus.
8. Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk?
Az erő.
9. Mikor fordul elő, hogy hazudsz?
Ha a gyerekeim érdeke nagyon megkívánja.
10. Mi az, amit a legkevésbé szeretsz a külsődben?
A hasamat.
11. Melyik élő embert tartod a legkevesebbre?
Ez titok.
12. Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy férfiban?
Hogy férfi legyen.
13. Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy nőben?
Hogy nő legyen.
14. Melyik az a szó vagy kifejezés, amelyet túl gyakran használsz?
Szerintem.
15. Mi vagy ki életed legnagyobb szerelme?
A férjem, ez egyértelmű.
16. Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb?
Az esküvőnkön, a szülőszobán, a nyaralásokon...
17. Ha választhatnál, melyik emberi képességet, tehetséget birtokolnád legszívesebben?
Nagyon jó író szeretnék lenni.
18. Ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál önmagadon, mi lenne az?
Nem lenne ősz a hajam.
19. Mi eddigi életed legnagyobb teljesítménye?
A három fiam.
20. Ha létezik halál utáni élet, te miként vagy kiként térnél vissza legszívesebben?
Ugyanilyen nő lennék... remélhetőleg ugyanezzel az emberrel együtt. :)
21. Hol élnél legszívesebben a világon?
Kaliforniában.
22. Mi a számodra legértékesebb tulajdonod?
A számomra legértékesebbeket nem lehet birtokolni.
23. Mit tartasz a legmélyebb gyötrelemnek?
A félelmet.
24. Mi a legkedvesebb elfoglaltságod?
Blogírás.
25. Mit tartasz a legszembetűnőbb tulajdonságodnak?
Mindenkire rámosolygok.
26. Mi az, amit a legnagyobbra értékelsz egy barátodban?
Hogy a barátom annak ellenére is, hogy ismer.
27. Kik a kedvenc íróid?
Nora Roberts, Paulo Coelho, és még sokan mások
28. Ki a kedvenc irodalmi vagy film-béli hősöd?
Forrest Gump.
29. Melyik történelmi alak áll hozzád a legközelebb?
Valaki az első világháborúból.
30. Kik a te valódi, hétköznapi hőseid?
A rákbeteg gyerekek, és szüleik.
31. Melyek a kedvenc neveid?
Balázs, Patrik, Martin, Erik, Márk, Roland, Milán...
32. Mi az, amitől a legjobban irtózol?
Megkóstolni a félig főtt ételt.
33. Mi az, amit a legjobban sajnálsz a múltadban?
Sok mindent sajnálok, hogy megtörténhetett.
34. Hogyan szeretnél meghalni?
Egy pillanat alatt...
35. Mi a mottód?
Egy mosoly semmibe sem kerül. :)

2015. aug. 8.

Az idő engem igazolt

Legalábbis rövidgatya fronton. Mert ugye dilemmáztam rajta eleget, és végül nem vettem sem a nyaralás előtt, sem közben. Aztán mostanra lett három is nagyhirtelen. Egyet kaptam ajándékba, pont jó lett. :) Egyet vettem végül a kínaiban. És aztán vettem egy harmadikat is, amit a facebook-os adok-veszek csoportban láttam meg. :)
Na.. hát ezért nem vettem meg akkor azt az egyet, ami nem volt tökéletes, hogy most három is legyen helyette. Várni tudni kell. ;)

És.. jelentem a saját egyéni rekordomat is sikerült megdöntenem már. Tizenegyedik napja fáj a fejem. Lassan fel sem tűnik. Vagy mazochista lettem menet közben.

2015. aug. 7.

Csordultig

Annyi minden munkálkodik mostanában bennem, hogy úgy érzem, csordultig vagyok érzelmekkel, hangulatokkal, tervekkel, vágyakkal, tennivalókkal. Nem is jut idő igazán semmibe belemélyedni, nem tudom végiggondolni, és rangsorolni, csak hagyom magam sodródni az árral.
Néha nagyon fárasztó vagyok saját magamnak is, máskor meg szárnyalok a gondolattól, hogy mennyi minden vár még rám.
Ugyanakkor a sok minden ellenére is úgy érzem, sosem voltam még ennyire a "helyemen", mint most. Sosem voltam még ennyire tudatában a saját sorsom feletti felelősségnek.
És sosem volt még, hogy ennyire komolyan így is éreztem, mint ahogy itt is le van írva:

1. Ha nincs jó érzésed valamivel kapcsolatban, ne csináld!
2. Azt mondd, amire komolyan gondolsz!
3. Ne könyörögj senkinek!
4. Higgy a megérzéseidben!
5. Soha ne nyilatkozz magadról negatívan!
6. Ne add fel az álmaidat!
7. Ne félj nemet mondani!
8. Ne félj igent mondani!
9. Légy kedves önmagadhoz!
10. Ami az irányításodon kívül esik, engedd el!
11. Maradj távol a drámázásoktól és a negatív dolgoktól!
12. Szeress!

Azt hiszem, tényleg megértem valamire, amit már olyan régóta halogatok. :)

2015. aug. 6.

Visszarázódtunk

Az elmúlt majdnem két hétben úgy istenigazából visszarázódtunk a normális kerékvágásba. Mostanra olyan, mintha legalábbis nem is lett volna az a nyaralás, mert nemhogy semmi nem változott, de leginkább minden pont ugyanolyan is, mint volt. :) Ez néha nagyon elkeserítő, néha roppant mulattató, de leginkább eléggé megszokott. A megszokás meg olyan, hogy annyira mélyen beleépül az emberbe, hogy valóban olyan természetes is egy idő után, mint a levegővétel.
Az, hogy van pár dolog, amivel kapcsolatban kezdek túlzásba esni, az nem vitás. Leginkább megint előléptem sztahanovistává... mert ma este azon kaptam magam, amikor leültem itthon, hogy akkor most blogolok, hogy akartam belépni a benti rendszerbe, és igencsak meglepődtem, amikor nem találtam hozzá a megfelelő ikont az asztalon. Aztán leesett, hogy már nem dolgozom, egészen hajnali négyig kikapcsolhatom a dolgozós agyamat, és majd csak korán reggel (vagy késő éjjel, kinek mi) kell azt újra elővennem. :)
Szó se róla, egyetlen pillanat lenne csak, hogy döntést hozzak, ha valaki feltenné a kérdést, akarok e most azonnal egy balatoni házat, vagy egy újabb nyaralást. De egy laza és felhőtlen hétvégére sem mondanék nemet. :)
Felhőtlen mondjuk lesz majd. Szó szerint, ahogy hallottam. De a többség ezt most már úgy mondja, hogy "a Te időd lesz egész hétvégén".

Addig meg már csak egyet fogunk dolgozni.

2015. aug. 5.

Dolgok

Ma több olyan dolognak is volt "évfordulója", ami fontos része az életemnek.
A legfontosabb, és ennek köszönhetem én többek között azt is, hogy a férjem belépett az életembe, hogy annak idején is már akkora nagy szám volt, mint most. Mert úgy történt, hogy ők ketten a barátjával mentek az utcán, és megkérdezte a barátja tőle, hogy "mikor van Krisztina nap?" Láttam rajtuk a tanácstalanságot, mire én csípőből rávágtam, hogy augusztus ötödikén. Na, így kezdődött minden. Most már ezt is tudjátok. :)
A másik dolgot meg nem mesélem el. :D
De azt azért elmesélem, hogy ma is szembesültem azért valamivel, amin a jövőben változtatnom kell. Egy véletlen folytán tudott meg Balázs valamit, amit el kellett volna mondanom neki. Akkor, amikor a dolog történt, megkértek rá, hogy ne mondjam neki. Később meg már eszembe sem jutott. Most megtudta, és rosszul esett neki, hogy nem tud róla, mikor amúgy mindig mindent meg szoktunk beszélni. Igaza van. Ezen is változtatnom kell, hogy ne tudjanak így kisiklani a dolgok a fejemből... hogy akár hetek múlva is jusson eszembe, hogy "ja, ezt még nem is mondtam".

2015. aug. 4.

Hogyan?

Hogyan lehet azt jól feldolgozni, hogy a gyerekeim szó szerint a fejemre, sőt.. a fejem fölé nőttek? Hogyan lehet azt jól megélni, hogy nincsen már kisgyerekem? Lassan-lassan alig van szükség rám.. ami persze, nem igaz, mert még mindig jó sokszor elhangzik naponta, hogy "anya", és persze, sokkal jobban szeretik, ha csinálok nekik szendvicset, mint ha maguknak kell. De azért eljutottunk oda most már, hogy bármit megoldanak nélkülem is.
Nem könnyű ez, még úgy sem, hogy azért tudtam én (csak nem sejtettem), hogy előbb-utóbb így fogok járni. Jelen pillanatban minden porcikám vágyakozik egy kisbaba után, mert mégiscsak jó lenne, ha még úgy lenne szükség rám, mint régen. Még akkor is, ha amúgy meg olyan fárasztó dolog néha három ekkora gyerek anyukájának lenni.
Persze, a vágy vágy marad csupán, mert minden racionális érv az ellen szól, hogy tovább bővüljön a család, ráadásul a gyerekek kétharmada sem örülne ennek. És mondhatni, nálunk ebben is demokrácia van, mert ha valamit kétharmados többséggel leszavaznak, hát az le van szavazva, kérem. (és akkor még a házelnök szavazatát ne is említsem :D)
Nincs más hátra, mint feldolgozni a feldolgozhatatlant, és arra koncentrálni, hogy ők ugyan nagy és önálló fiatalemberek, de én még mindig elég fiatal vagyok bármihez. :)

2015. aug. 3.

Hogyan éld túl...

... azt az időszakot, amikor Te már túl vagy a nyaraláson, de a kollégáid még csak most mennek?
Leginkább koncentrálj.. arra, hogy legyél annyira jófej, hogy őszintén azt kívánd, legyen jó idő, és sok napsütés nekik is.
De aztán koncentrálj a munkádra, és próbálj meg minél kevesebbet sóhajtozni azon, hogy milyen jó is volt a hajókázás, vagy a kikötőben a naplemente. Ne is gondolj arra, hogy naphosszat azt csináltál, amit csak akartál. Arra kell koncentrálni, hogy ez a munkanap is véget ér egyszer.
Ne nagyon lépj be a facebookra. Folyton löki az emlékeket az egy évvel, két évvel ezelőtti nyaralásról, és még mindig van, aki a mostani nyaralós fotókat lájkolja. Ez is van olyan fájdalmas, mint látni a kollégád nyaralós képeit.
Semmiképp ne számold ki, hogy mennyi idő van még a következő nyaralásig.
Tervezd el, hogy majd októberben még otthon töltesz egy hetet, és akkor egy-két napra újra ellátogatsz a nyaralás legjobb helyeire.
Tölts minél több időt azzal, hogy felidézd a nyaralás jó pillanatait, és hagyd, hogy a jó érzések uralkodjanak.
Minden alkalommal, amikor levetkőzöl, csodálkozz rá, hogy milyen barna lettél. :)

2015. aug. 2.

Emléke örökké

Ez egészen biztos, hogy nem csak egy üres frázis, amikor azt mondjuk, hogy "emléke örökké él bennünk". A saját bőrömön legalábbis azt tapasztalom, hogy ez pontosan így van.
Ma pont hét éve már, hogy elment valaki, aki valamikor nagyon fontos barát volt. A mai napig is felfoghatatlan, hogy csak úgy fogta magát, és egyik pillanatról a másikra már nem is volt itt. És ugyanígy a mai napig is itt van mindig, mert eszünkbe jut valamiről, és emlegetjük őt, vagy csak emlékszünk egy-egy mondatára, megjegyzésére.
Nagyon sok idő telt el már nélküle, és épp a napokban jutott eszembe, hogy mit szólna vajon ahhoz, hogy azóta mennyit változott a világ. Tudom, hogy folyton az okostelefonokat bűvölné, mert mindig is elvarázsolta minden technikai újdonság, és az elsők között akart lenni, akik használják. Biztosan utánajárna mindennek ezzel kapcsolatban, még olyan dolgoknak is, ami nekünk eszünkbe sem jutna. De arra is nagyon kíváncsi lennék, mit szólna ahhoz, milyenek lettünk mi az azóta eltelt években. Szeretném azt hinni, hogy elégedett lenne velünk, de azt hiszem, ez csak részben lenne igaz. Komolyan tudatná velünk, hogy többet kéne kikapcsolódnunk, hogy több időt kéne egymással töltenünk, és kicsit meg kéne tanulnunk lazítani. Felhívna akár minden nap, és megkérdezné, "Diuska, ma már relaxáltál egy fél órát, ahogy megbeszéltük?" És mielőtt válaszolnék, már tudná is, hogy nem. :) Legalább egy órán keresztül mondaná, hogy miért lenne ez jó nekem, és mire a végére érne, biztosan meg is győzne. Senki sem tudott úgy beszélgetni még velem, mint ő. Pasiként, legalábbis.
Nagyon hiányzik. Őrzöm az emlékét, a hangját, a mosolyát, és egyszer még majd találkozunk is valahol.

2015. aug. 1.

Már augusztus

Gondolom abban mindannyian egyetértünk, hogy őrület, mennyire gyorsan telik az idő. Alig egy hónap már csak, és kezdődik a gyerekeknek is a taposómalom újra, pedig jóformán tegnap volt csak az évzáró.
Tudom én azt, hogy megállítani nem lehet, mégis.. annyira szeretném egy kicsit lassítani ezt az egész őrületet, ami évről évre megy ezzel a repülő idővel. Egyszerűen nincs idő megélni sem semmit, mert mire felfognám, hogy már ez a hónap van, addigra itt van a következő.
Amúgy is hiányérzetem van. Gondolom leginkább abból fakad, hogy épp nincs semmi, amit lehetne várni. (meg gondolom a telihold is erősen befolyásolja a hangulatomat, meg a hatodik napja tartó fejfájásom) Szóval.. gondolkodom erősen, mit tehetnék azzal kapcsolatban, hogy intenzívebb legyen az élet-érzés bennem. Hogy meg is maradjanak a dolgok.
Az egyik ilyen gondolatom az volt, hogy lefotózom a jó pillanatokat. Ami mosolyra fakaszt, vagy simán csak örömmel tölt el.

Egyformán 
De még szövöm majd ezt tovább, és meg is fogom nyilván osztani ezeket. Hátha másnak is jól jön. :)