2013. máj. 20.

Lehet egy kérdéssel több?

Nesreca-tól (akinek ezúton is Boldog Névnapot kívánok) kaptam egy díjat, ami ezúttal úgy érkezett, hogy feltett egy kérdést (meg még három másik blogtársamnak). Köszönöm neki.
És akkor a kérdés:
Mi az, amit jelenleg a legjobban el szeretnétek érni? Mi az a cél?

Ott, és akkor, amikor megláttam a kérdést, kettő szóban megválaszoltam. De aztán gondoltam, hogy ezt így mégsem lehet, mert amúgy sem arról vagyok híres, hogy szófukar lennék, így aztán mostanra megérett a dolog, hogy leírjam.
Nem tudok tárgyakat megnevezni, mert már egy ideje rájöttem, hogy az ilyen materiális dolgokat nálunk Balázs kéri, és vonzza be, én meg szépen learatom az ő vágyainak gyümölcsét. :) Könnyen vagyok, mert általában ugyanazokra vágyunk.
Amit én el szeretnék érni... a legelsődlegesebb és legfontosabb célom az életben, hogy a fiaimat boldog és elégedett felnőttként láthassam. Fogalmam sincs, mi mindent kell ehhez még végigcsinálnunk, vagy mennyi áldozatot kell hozni, és igazából nem is érdekel. Van egy kép előttem, a három felnőtt fiammal, mind magasabb nálam, állnak körülöttem, és néznek le rám mosolyogva. Ha ez megvalósul, elégedett leszek. Nem szövök terveket arra vonatkozóan, hogy mik legyenek, nincsenek elvárásaim sem. Azt akarom, hogy bármit is csinálnak majd, bármi lesz a munkájuk, érezzék jól magukat, és legyen mellettük valaki, aki minden hülyeségükkel együtt is legalább úgy fogja szeretni őket, mint én. (jobban lehet)
És még van egy célom.. ami kicsit hülyén és magasztosan hangzik majd, bár, annak fényében, amit ma Balázs tökspontán mondott nekem a kocsiban, talán nem is... (fogalma sem volt róla amúgy, hogy én ilyeneken gondolkodom). Szóval magammal kapcsolatban van egy olyan önző és öntömjénező célom, hogy azt szeretném, ha bárki, akivel valaha is kapcsolatba kerültem, úgy gondoljon rám, hogy jó érzés legyen neki. Nem tudom ezt jobban megfogalmazni, de talán érthető. És milyen érdekes.. hogy ma azt mondta nekem Balázs, hogy "Az biztos, hogy Téged lehet szeretni, vagy akár közömbösnek lenni irántad, de utálni senki nem utálhat". A többit nem jegyeztem meg lányos zavaromban, de azért ha Ő ilyeneket mond, akkor talán jó úton járok. Jó, hát néha kisiklok még, de jó pap is holtig.. :)

És akkor most nekem is fel kell tennem egy kérdést négy blogtársamnak. :)
Ami pedig a következő:
Az lettél e, ami akkor akartál lenni, amikor azt kérdezték, hogy mi leszel, ha nagy leszel? 
Muszáj csalnom, és egy ehhez kapcsolódó mellék kérdést is feltennem. És változott e valami, mióta gyerekeid vannak, vagy még mindig ugyanaz akarsz lenni nagyként? 

A válaszokat pedig nagyon szeretném olvasni
Júliától
Lilitől 
Superwomantől
és Fuvallától.

Köszönöm nekik előre is. :)

6 megjegyzés:

  1. Micsoda kihívás...van, mit mesélnem, csak éppen tudjam értelmesen, élvezhetően megtenni. Köszönöm, mielőbb felelek:) ( De jó, itt a blogom lényege- KÖSZÖNÖM.)
    Ami a te célodat illeti- csupa emberszeretet.:)
    Ezért jó rád gondolni....

    VálaszTörlés
  2. Ami engem illet, a magasztos célod mindenképpen megvalósult! :-)))

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm Júlia, és várom a feleletet. :)
    Dominika. :) Köszi. :)

    VálaszTörlés
  4. Jaj nagyon szépen köszönöm itt is :)

    VálaszTörlés
  5. Játszol velem is? (részletek nálam)

    VálaszTörlés
  6. Dius, nagyon köszönöm, hogy engem is kérdeztél :) Sajnos elég időzavarban szenvedek, mert ugyan már kész is van a válasz a kérdésedre ide reagálni vagy időm, vagy előkotorható energiám nem volt. Ne haragudj!

    VálaszTörlés