Városunkból jelentem...

Leginkább azt, hogy itt is mindenki megbolondult. Nem jobban, mint ahogy ez elmondható az országunk egészére, de ahhoz épp eléggé, hogy kellőképp felbolydítsa a város életét, szembeállítson egymással boldog-boldogtalant, és rasszista jelzővel illessen bárkit, aki valamilyen formában is hangot ad a nemtetszésének.
Azzal kezdődött, hogy jött egy ellenőrzés a városba valahonnan jó magas hivatalból, és bizony, fény derült rá, hogy itt aztán nincs integráció, ellenben dúl a szegregáció. És ez így ugye nincsen jól a legújabb dakota közmondások álláspontok szerint, mert igenis integrálni kell, és felzárkóztatni, és munkát adni, meg esélyegyenlőséget biztosítani. És hol máshol lehet ezt elkezdeni, mint gyerekkorban. Így aztán valamelyik okos ember a képviselő testületből kitalálta, hogy ha már úgyis kaptak egy kis ejnye-bejnyét, meg amúgy is meg kéne nyirbálni a költségvetést, akkor hajrá, integráljunk. Kitalálták, hogy az eddig is két épületben működő iskolát átszervezik. Először kitalálták, aztán megfogalmazták, aztán zárt és übertitkos ülésen elfogadták, végül elő kellett állni a farbával, főleg, hogy az übertitkok is olyanok, hogy szivárognak ki az ajtó alatt, és mindenki hamarabb tudta pletykaszinten, mint ahogy hivatalosan tájékoztattak minden érintettet.
Réges régen, mikor még én is kicsi elsős gyerek voltam, akkor két iskola volt a városban. A régi, és az új. Ami hivatalosan I-es és II-es számú Általános Iskola volt, de még a mai napig is úgy ismerjük, hogy régi és az új (pedig már az új is majdnem összeomlik a harminc év használat után). Réges régen szépen körzetesítve volt a város, akik a kertvárosban és a városközpont közepén laktak, azok jártak az újba, a telepiek, és a városközpont másik felén élők pedig a régibe. Voltak 35-38 fős osztályok, természetesen integráltak, mindenhova jutott a kisebbségből bőséggel. Nem volt ritka, hogy egy-egy cigánygyerek nekem is, és a férjemnek is osztálytársa volt (ő egy évfolyammal fölöttem járt), de még a húgomékhhoz is lebukott (aki kettővel járt alattam). Nem volt ritka a lopás, a tetűirtás, és nem volt ritka az sem, hogy bármelyikünk kaphatott egy óriási maflást ha hülyeséget csinált. Nem volt tanácsos itthon elmesélni, mert sanszos volt megkapni a párját. Azért túléltük. :)
Aztán jött a szabad iskolaválasztás. Meg nyugdíjazták a régi iskola igazgatóját, és talán már akkor is a spórolás volt a vezérelv abban, hogy az addig két iskolából csináltak egyet. Szép, hangzatos neve lett, Csokonai Vitéz Mihályról. A két épület tehát megmaradt, egy igazgatás alatt. Elég hamar kialakult az a "rend", hogy a régi iskolába kerültek a cigánygyerekek, és a komoly tanulási zavarokkal küszködők, mondhatni ott a felzárkóztatás volt a cél igen kis létszámú osztályokkal (nem ritka a 12 fős osztály), míg az új iskolában a tehetséggondozásra fordították a nagyobb figyelmet. Volt hozzá gyerekanyag, az vitathatatlan.
Nos, az átszervezés most szépen összekever mindenkit mindenkivel. A két épület marad, mert kell, egy épületben továbbra sem fér el mindenki. A tanulócsoportok száma 38-ról 32-re csökken. Nem, nem osztályok lesznek, tanulócsoportok. Évfolyamonként négy. Az alsósok a régi iskolába fognak járni, a felsősök az újba. És együtt lesz újra mindenki mindenkivel. Kissé elszabadultak az indulatok városszerte, amikor minderre hivatalosan is fény derült, több okból is. Egyrészt, a kertvárosi gyerekeknek nagyon messze van a régi iskola épülete (minden nap minimum fél órával korábban kell majd kelni), testvéreket szednek szét. Másrészt igen, lehet rásütni bárkire, hogy rasszista, vagy nem elfogadó, de igenis féltjük a gyerekeinket egy olyan társadalomban, ahol már a másodikos gyerek is kést visz a suliba. És mint tudjuk, nem lehet ezt jól helyén kezelni, mert sem eltanácsolni nem lehet, sem két jól irányzott, nevelő szándékú pofont lekeverni.
Minden egyeztetés és ellenvélemény dacára, az átszervezés eldöntetett, és úgy lesz, ahogy megálmodták. És pont. HA nyernek pályázaton, akkor lesz felújítás, és lesz kamerarendszer a felsősöknél, de csak akkor, HA az önerőre valót is sikerül megnyerni pályázaton. Szóval eléggé veszett fejsze nyele.
Bevallom, aggódom. Többszörösen körbejártuk itthon is a témát, gondolkodtunk, hogy elvinnénk legalább Eriket innen valamelyik szomszédos faluba. Ő a veszélyeztetettebb, már most is azzal a nagyon integrált osztályával. Ha még hozzájuk integrálnak egy pár olyat, akiből már így is sok van, akkor az gáz.
Ráadásul nem tudom elképzelni, hogy ugyanazok a pedagógusok, akik eddig zömmel tehetséget gondoztak, képesek lesznek most hirtelen azokkal a gyerekekkel is jól együtt dolgozni, akik vagy "csak" 3H-sak  (azok a gyerekek a halmozottan hátrányos helyzetűek, akiknek a szülőjének nincs magasabb végzettsége, mint 8 általános, és erről nyilatkoznak is), vagy mondjuk súlyos beszédfejlődési zavarral, magatartási zavarral küzdenek. Nem mondom, hogy senki nem képes rá, de legalábbis nagyon kevesen.
De marad. Egyrészt azért, mert a logisztikáját nagyon nehezen oldanánk meg, másrészt azért, mert ő sem akar menni, megszokta már itt, ahogy ő fogalmazott.
Így aztán szeptembertől Erik és Patrik egy iskolába jár majd, de mégsem. Reggelente két helyre kell  menniük, ráadásul Erik kerül messzebb.
És itt nincs vége a megbolondulásnak. Mert ha már a sulikérdést is kirázták kisujjból, és nem utolsósorban 20 millió forintot spórolnak vele, akkor gyerünk, zárjuk be a cigányovit, de lehetőleg úgy, hogy az ovik kapcsán is borítsunk mindent. Ezt aztán végképp nehezen értem. De ezt is megpróbálom elmagyarázni, hátha közben nekem is leesik. Szóval, van a városban összesen négy óvoda. Kettő központi óvoda, és kettő tagóvoda. A Kakas ovi tagóvodája az egyes ovi (ez a legrégebbi ovi a városban), a Szivárvány ovi tagóvodája pedig a cigányovi. A kakasban van a tagovival együtt összesen 13 csoport 200 férőhellyel. A Szivárvány oviban pedig összesen 7 csoport 142 férőhellyel. De ez így nem jó, mert amíg a kakasban és a tagoviban nagyjából egyforma arányban van a hátrányos helyzetű gyerekek aránya (magas mindkét épületben, harminc százalék fölött van, de ebbe természetesen beletartoznak a Sajátos Nevelési Igényű, és a Beilleszkedési, Tanulási, Magatartási zavarokkal küszködő gyerekek is), addig a Szivárvány oviban ez az arány 10 százalék körül van, a cigányoviban pedig 100 %. Tehát a statisztika nem jó, meg úgy egyáltalán..  így aztán bezárják a cigányovit , az oda járó gyereket elosztják a többi épületben. És még ezzel sem lenne baj, de itt már vérszemet kaptak a képviselő urak/hölgyek, és úgy döntöttek, hogy ha már átszervezés, hát csinálják tisztességesen. Így lesz az egyes ovi a Szivárvány ovi tagóvodája, a Kakas pedig marad magában. Így lesz, és kész. Hogy ez mi mindennel jár a gyerekeknek, szülőknek, óvodapedagógusoknak senkit nem érdekel. Ma délután öttől háromnegyed nyolcig ültem miatta az oviban, mert nekünk, szülőknek (jobban mondva a szülői szervezet tagjainak) is véleményeznünk kell. Senki nem kíváncsi a véleményünkre, de muszáj nekik megkérdezni, mert így törvényes. Az oktatási bizottság elnökének elmondtuk az aggályainkat, de ő optimista, és bizakodó, még akkor is, ha a csoportok létszáma (a tényleges létszám) mindenhol 28 fő lesz. Technikailag ez a szám valahol meghaladja majd a 35-öt is, mert sok a két főnek számító (HH, BTM, SNI). Nem fér el ennyi ágy, nem fér el ennyi asztal. Nem utolsósorban.. képtelenség ennyi gyerekkel érdemben foglalkozni, úgy legalábbis nagyon nehéz, hogy továbbra is biztosítsák mindenkinek az egyéni fejlődését, felkészítsék az iskolára. A legnehezebb talán azoknak az óvó néniknek, dajka néniknek, akik most egy tollvonással másik vezetőt kapnak.
És tudom, hiába szavaztunk NEM-mel arra a kérdésre, hogy Egyetértünk e az óvodák átszervezésével, attól még megtörténik.
Nem tudom még milyen lesz. De nyilván a puding próbája az evés. De amíg abban biztos vagyok, hogy Roli jó helyen van akkor is, ha talpalatnyi helye nem lesz az oviban, addig egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy Erik és Patrik jó helyen lesz a suliban. Mindkettőjüket másért féltem ettől a dologtól.
Egy biztos, és ezt megígértem magamnak, hogy így lesz.. ha bármelyikőjük is félni fog az új helyzetben, vagy nem tud nyugodtan tanulni, elviszem innen valahova. Nem szabad hagynom, hogy erre az esztelenségre a gyerekeim esze menjen rá.

Az írás néhol olyan lehet, mintha fajgyűlölő lennék. De erről nincs szó. Teljesen tudom tolerálni az ő világukat, de bevallom, jobb szeretek távol maradni tőlük.