Végre van egy félórám. Illetve nem feltétlenül lenne, ha nem döntöttem volna úgy, hogy majd csak azután állok neki a főzés felemelő pillanatainak, és a fürdő polcainak lepakolásához, miután jól megérdemelten itt ültem.
Tegnap megint állásinterjún voltam. Vagy nem is volt ez igazi interjú. Tájékoztató volt leginkább, mert egy most induló vállalkozásról van szó. Aztán volt mindenkivel egy személyes pár perces beszélgetés. Ahol megtudhattam, hogy az adminisztrációs feladatokat nekem szánták. (halleluja) Örültem neki, egyrészt, mert jól esett, hogy a többszöri beszélgetésünk e témában az illetővel nem olyanok voltak, hogy egyik fülén be, a másikon ki. Másrészt örültem neki, mert ugyan nem halnék bele dobozokba pakolni olajat, májkrémet, meg mittudomén még mit, de a másik rész valóban közelebb áll a szívemhez. A "mindenképpen benne vagy a kezdő csapatban" pedig szintén jól esett. Végre valami, ahol nekem volt "hátszelem". Nem is érzek miatta bűntudatot. Annyit mérgelődtem rajta, hogy mindig mindenhol másnak van, hogy épp itt volt az ideje, hogy most én érezzem magam ettől "nyeregben". Nem fogok jól keresni, de a nullánál azért jóval többet. Meg persze, mint minden induló vállalkozásnál, itt is benne van a pakliban, hogy nem úgy jön be, ahogy tervezték, és akkor megint ugyanoda kerülök, ahol a part szakad, de én optimista vagyok. Aztán meg majd úgyis meglátjuk. Úgyhogy úgy tűnik, unalmas napjaimnak hamarosan vége. Nem gondolok bele... csak megteszem a szükséges óvintézkedéseket. Mától ismét jókislány leszek, és beszedem a 2*1 Trileptalt, ami elő van írva. Már csak azért is, hogy bizonyítsak, én is képes vagyok helytállni hosszú távon. Bizonyítsak mindenkinek, de elsősorban magamnak. De nem akarok mindenáron utolsó lehelletemig bizonyítani. Be fogom látni, ha sok, vagy ha az egészségem lesz a tét. Akkor képes leszek azt mondani, hogy oké, én ennyit bírok, fogadjatok el ilyennek. (majd légyszi emlékeztessetek erre a mondatomra :D)
Szóval, úgy tűnik, mégiscsak igaz lehet ez, hogy minden évben újraéljük ugyanazokat az eseményeket, mert tavaly pont ugyanígy októberben kezdtem dolgozni. A november meg remélhetőleg elmarad. A 25-e mindenképp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése