Holnap meló

 Remélem, hogy nem bánom meg, hogy ma délután azt mondtam a háziorvosomnak, hogy nyugodtan kiírhat már holnaptól dolgozni, nem szükséges még egy napot ráhúzni. Igaz, van olyan kollégám, aki még ma délben is azt írta, maradjak otthon egész héten, nem érdemlik meg, hogy menjek. Amúgy igaza van, és még magam is hülyének gondolom magamat, mert tényleg nem érdemlik meg, én meg még mindig túlságosan lelkiismeretes vagyok. De ez már nem sokat fog változni. 

Ma délután egy kicsit sétáltunk is, nagyon szépen sütött a nap, és ahol zavartalan volt ez a napsütés, ott nagyon kellemes meleg is volt. Árnyékban még bőven kell a télikabát, de már van egy kis tavaszillat a levegőben. A séta jól esett, de még bőven érződik, hogy jó punnyadt vagyok. Na sebaj...van idő. 

 Megnéztem ma a nyaralás visszaszámlálót, már csak 128 nap. Március végén már kevesebb lesz, mint 100. Az már igazán jól néz majd ki. 

Patrik tegnap kezdett az új munkahelyén, eddig minden rendben, még tart az ismerkedős szakasz, de azt hiszem, nem kell majd megbánni a döntését. 

Új hét

Új hét kezdődött ma, remélhetőleg azt az ígéretet is magával hozza, hogy most majd mindenki rendbejön teljesen. Az a rész mindenkinél pipa, hogy már elrakhatjuk a lázmérőt és a lázcsillapítót. Amivel Roli és én is küzdünk még, az az étvágytalanság, illetve mindketten érzünk furcsa undort bizonyos ételek, szagok iránt. Nagyon -nagyon furcsa, de a húst nyers állapotában nemigen tudom elviselni. Ma voltam egy hét után vásárolni a lidlben, a húsos hűtők előtt olyan gyorsan elhaladtam, hogy aki látott, biztos azt gondolta, nem vagyok teljesen normális. Azért remélem ez elmúlik hamarosan. 

Az édes ízeket nagyon kívánom, ölni tudnék egy adag palacsintaért, de sokat semmiből nem tudok enni. Ez mondjuk nem olyan nagy baj, hogy ez a kettő így együtt van jelen, pillanatok alatt vissza is híznàm azt a két kilót, amit lefogytam. 

Elvileg arra készülök, hogy szerdán már megyek dolgozni. Nem hiányzik egy kicsit sem, de arra pont jó lesz egy ilyen hétközi kezdés, hogy hamarabb hétvége lesz. 

Vasárnap

 Ma reggelre megint visszatért a télies hideg. Nem örülök neki, én azért miközben itthon nyomtam az ágyat már jól beleéltem magam a tavasz ígéretébe, ami a szellőztetésekkor is beköszönt a nappaliba. 

Ma már azt lehet mondani, hogy egészen jól vagyok. A fáradtság még könnyen utolér, de már nem akarok minden áron feküdni. Pont egy hét jó intenzív betegeskedés volt ez. Na, azért még túlzásba nem viszek semmit, de szépen, apránként felveszem most már a fonalat. 

Délután megnéztük a Fradi meccset. Ma Debrecenben játszott a csapatunk, ahová majd egyszer szeretnénk elmenni, de inkább valami melegebb időt választanék egy ilyen kiránduláshoz majd. Nem volt pedig rossz meccs, nyertünk is 0:2-re. Sajnos ma is megsérült egy játékosunk, ráadásul az egyik fő kedvencem. Remélem, hogy nem nagyon súlyos.

Roli még nem nagyon van jobban, bár ma már legalább láztalan ő is. 

Nincs miről

 Nem tudok miről írni. Még jelen van nálunk ez a kórság, de ma már azért volt ahhoz is energiám és erőm, hogy próbáljam kiirtani. A fiúk ágyneműit kimostam, a párnákat, takarókat is hatvan fokon, pusztuljon belőle minden, ami csak valahogy is idetalált. Két szobában is lefertőtlenítettem a bútorokat, kilincseket, sajnos a többire ma már nem futotta az erőmből. 

Balázs főzött ma is, nem tudok elég hálás lenni érte, mert a főzés egyébként sem a szívem csücske, most meg mindennél nagyobb tortúra lenne. Főleg, mert a gyomrom nem az igazi még, és pont úgy irritálnak a szagok, mint egy várandós kismamát. 

Egyszer

 Valamikor réges régen, még Patrik is óvodás volt, amikor így jártunk ezzel az inflenza dologgal, mint most. Akkor is szép sorban ledöntött mindenkit a lábáról, és akkor is Balázs volt az egyetlen, aki szerencsésen megúszta. Úgy látszik, hogy a történelem időnként tényleg ismétli önmagát, még ilyen kis dolgokban is. 

Minden reggel azzal a reménnyel ébredek, hogy na, ma már majd biztosan egy csomó minden sokkal jobb lesz. Azt nem mondom, hogy azért pici javulás sincs, de most már azért tényleg unom nagyon ezt a kanapén fetrengést. 

Ma Roli volt, aki nagyon komoly lázban égett, 39,4-et is mutatott a lázmérő. És nem csak a délben lezajlott El sorsolás tartotta lázban, bár azt is izgatottan vártuk mindannyian. (A Bayer Leverkusen lesz az ellenfelünk a nyolcaddöntőben). Visszatérve Rolihoz, szegény megint jól lebetegedett, neki néha a hangja is elmegy. 

Most már azért azt gondolom tényleg kedvére kitombolta itt magát ez a kórság, valahogy jó lenne távozásra kényszeríteni.  

A hétvégére csak az a terv, hogy erőt gyűjtsek minél többet..Mondjuk még kedden megyek majd vissza a dokihoz, legkorábban szerdán megyek dolgozni. Addigra rendben leszek teljesen. 

Ma már

 Kezd alakulni a helyzet, és most már el tudom azt is képzelni, hogy lesz még olyan is, amikor nem fog fájni minden izületem, és nem fáradok el attól, hogy bepakolom a mosógépbe a ruhákat. De a mai napot már sikerült láz nélkül abszolválni, és ezt nagyon tudtam értékelni. Pár apróbb dolgot meg is tudtam csinálni már, és ez jó. Természetesen nem holnap állok neki a nagytakarításnak, de az elmúlt napokhoz képest értékelem az apró kis javulást is. 

A nap meglepetése viszont, hogy ma reggel torokfájással ébredtem. Ennyi nap láz után ..na mindegy, ezen már nem lehet segíteni, majd lesz valami azzal is. 

10 év

 Éppen ma van 10 éve annak, hogy elkezdtem dolgozni ezen a munkahelyen. Szerintem egy csomóan emlékeztek még rá, hogy mennyire be voltam tojva az egésztől. Mozgalmas tíz év volt. Egy csomó mindenben tanulságos is. 

Vannak nehézségek, voltak is mindig, de eddig is mindig sikerült legyőzni, remélem ez után is így lesz. 

Akárhogy is, azt hiszem lesz itt még húsz éves évforduló is.. legalábbis rajtam nem fog múlni.