Röviden

Ma brutálisan elfáradtam. Többször is sikerült megfagynom már napközben is, majd aztán este még mindezt megtetéztük egy Fradi meccses fagyoskodással. Volt rajtunk bőven ruharéteg, de azért nem volt kellemes idő, ami azt illeti. (de hogy képben legyetek, a Fradi nyert a Puskás ellen a Magyar Kupában, és ezzel a 16 legjobb közé jutott)
Itthon nem sikerült semmit sem csinálni, vár a mosás, van még pakolnivaló, stb. stb. Nyilván megvár, de azért frusztrál.
És ma, hivatalosan is befejeződött minden munkálat, mert végre a külső szigeteléssel is végeztek. A színezés majd csak tavasszal lesz, mert öt fok alatt nem lehet már, de így is nagyon szép lett.

Az már biztos,

hogy óriási lakásunk lett. :) Egész komoly távokat kell megtenni egy-egy dolog miatt, ha például csak a szemetes zsákot viszem be a helyére a wc-be, de kint felejtem a szintén oda való wc papírt, akkor legalább húsz lépést tettem pluszban. :D Ami még szokatlan, de kellemes gond, könnyen hozzá fogok szokni szerintem.

Az is biztos, hogy az új lakáshoz újfajta életmódra lesz szükség. Még csak nagyon kezdetleges gondolatok vannak ezzel kapcsolatban a fejemben, de egész másképp kell itt csinálni majd a dolgokat, mint eddig. Eleve sokkal többet kell takarítani majd, ha a gyerekek szobáját nem is számolom, mert valahogy majd megpróbálom rászorítani őket, hogy legalább heti szinten csinálják meg maguk. Nyilván néha majd egy-egy nagyobb takarítást ott is nekem kell csinálnom, mégiscsak fiúk.. 

Az is biztos, hogy mindez egy jó kihívás, és legalább nem hagy sem belefásulni semmibe, sem elkényelmesedni majd. 

Már a jegyzeteim is mások

Nemcsak abból veszem észre, hogy bizony, rohamléptekkel telik az idő, és mindjárt december van, hogy elromlik az idő is (és ahogy egyre hidegebb lesz, úgy leszek én egyre nyűgösebb). Abból is, hogy a telefonomon lévő keep alkalmazásban újabban már nem olyan jegyzetek vannak, hogy pl."szigeteléshez", hanem felváltják az olyanok, hogy venni kell még sót, zsemlemorzsát, lisztet, stb. stb. Mert kb. úgy vagyok most, mint kezdő b.zi a gőzben... az olyan természetes, hogy ha van konyhám, akkor van itthon minden. Hát nem. Sem só, sem semmi más. Elég nagy kihívás észben tartani minden apróságot, amik egyébként minden háztartás alapvető kellékei, így aztán nem is próbálkozom már az észben tartással, hanem felírom. A telefonom úgyis mindig kéznél van.
De kellenek még papírkosarak, asztali lámpák, milliónyi apróság, amit tök jó lenne válogatni, ha nem pont a decemberi őrület kezdődne. Nem is tudom, hogy be merem e még vállalni, de van egy ikeás bevásárlólistám is.. pedig oda mindig egy külön idegállapot kell. Főleg azokért az apróbb dolgokért, amik nekem fel vannak írva. Azt megtalálni is kihívás. :D

Képek

Előre is bocsánat azoktól, akik a facebookon is ismerőseim, mert nekik ez most unalmas lesz, ott már látták a képeket. De megígértem, így ma este fotóztam. Direkt nem raktam rendet előtte, ahogy volt, olyanok lettek a képek. Még ezek után kipakoltam vagy három dobozt, így lehetne most szebb képeket is gyártani, de majd lesz még erre is alkalom. 

Ja, és a kád az valami elképesztő. :D Majdnem kicsi vagyok hozzá. :)

Csípjetek meg

Itthon vagyunk. Mindenhol minden úgy van, ahogy mi akartuk, minden ott van, ahova mi raktuk. Mégsem hiszem még el igazán, hogy akkor most mától mindig ide lehet majd hazajönni, és ez a csoda itt bent tényleg a mienk. Igaz, most még nagyon fáradt vagyok, és emiatt aztán nem is úgy jönnek sem az érzéseim, sem a gondolataim, ahogy én azt "vártam", de az biztos, hogy elképesztő ez az egész.
Nem tudom elmesélni sem, hogy mit érzek, nem tudom szavakba önteni. Egyik pillanatban sírni tudnék, a másik pillanatban átölelném az egész világot.
Párszor már megszámoltam a sarkokat, biztos, ami biztos. Észrevétlenül körülnéztem, hogy biztos nem jön e senki, aki azt mondja, hogy vissza az egész, ez mégsem lehet a tietek. (persze, hogy nem jön) Minden olyan ismerős, azt is tudom, hogy a vakolat alatt hol megy a villanyvezeték, és emlékszem még arra, amikor a sittet lapátoltuk, és mégis idegen még.
Furcsa, hogy itt van még a lakásban vagy hat darab banános doboz, amiket nem tudtunk kipakolni, de bőven elférünk tőlük, nincsenek útban. Régen ez úgy volt, hogy bent volt a lakásban hat banános doboz, és mi már nem is fértünk be tőle. :D
A fiúk egyébként mindannyian Erik szobájában bandáznak. :D A kádat már mindenki kipróbálta rajtam kívül, és mindannyian ódákat zengtek róla, úgyhogy lassan itt az ideje, hogy én is kipróbáljam.
Hamarosan pedig, ha már vállalható képek is készülhetnek, azokkal is jelentkezem. Itthonról. :)

Jó kis hétvége lesz

A péntek a legtöbb munkahelyen laza és rövid nap. Na, nekem ma kijutott a jóból rendesen, laza semmiképp nem volt semmi, sőt.. többször kaptam infarktust menet közben. :)
De mindegy is, már itthon vagyok, túl vagyok rajta. És ráadásul sokkal nagyobb dolog vár rám a hétvégén mindennél. Semmi láblógatás, semmi pihenés... :) Költözünk. :)

Hálaadás

Sosem voltam Amerikában, bár a bakancslistámon rajta van, hogy szeretnék a Central Parkban sétálni. Sosem voltam Amerika-majmoló sem, nem tartunk sem Valentin napot, sem Halloweent, és karácsonykor sem a Mikulás hozza az ajándékot.
De ez a Hálaadás, ez valahogy olyan kedves dolog nekem, hogy minden évben úgy gondolok rá, hogy na, ezt bizony szeretném tőlük én is átvenni. Nem néztem utána az eredetének, azt tudom róla, hogy ilyenkor mindenki pulykát eszik, és együtt van a család.
Az idén különösen kedvem lett volna megünnepelni, mert van miért hálát adnom. De tulajdonképpen ez is egyfajta hálaadás ünnep, ha itt elmondom, mi mindenért vagyok  hálás.
Elsősorban a férjemnek, amiért nem csak hagyott nagyot álmodni, hanem álmodott velem együtt, majd mindent megtett az álmok valóra váltása érdekében is.
Hálás vagyok a gyerekeimnek, azért, mert vannak, és azért, ahogy ezt az idei évet végigcsinálták velünk, minden nehézség és minden megpróbáltatás mellett is.
Hálás vagyok a szüleinknek, mert volt hol laknunk, és élni a mindennapjainkat, mindig volt mit ennünk, volt, aki mosott ránk, amikor a szükség úgy hozta, és még a kutyáinkat is ellátták.
Hálás vagyok azoknak az embereknek, akik a munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy az otthonunk elkészüljön.
Hálás vagyok a barátaimnak, amiért a barátaim maradtak így is, hogy nem sok időm maradt rájuk.
Hálás vagyok a kollégáimnak, amiért tartották bennem a lelket, amikor kiborultam, és biztattak.
Hálás vagyok azoknak is, akik ezekben a hónapokban is mindent a rossz oldalról közelítettek meg, és mindent elkövettek azért, hogy nehezebb dolgunk legyen, mert újra megtanulhattam magunkról, hogy nem hagyjuk magunkat soha, senkinek.
Hálás vagyok nektek, amiért nap mint nap itt vagytok, és velem együtt örültök, sírtok.