2025. márc. 14.

Könyves péntek

 

 

Úgy tűnik, mostanában több olyan könyv kerül a kezembe, ami több idősíkon zajlik egyszerre, mint talán eddigi életemben összesen. Ez is egy ilyen, ráadásul igaz történeten alapul. Enélkül a tény nélkül is elég megrázó, hihetetlen, hogy ilyen dolgok megtörténhettek bármikor is. Szépen megírt könyv, nagyon gondosan, aprólékosan megírt történet. Semmi sem sok, vagy kevés, valahogy érződik az írónő végtelen együttérzése és tuduteleze a történtek felé minden mondatban. 

Kicsit az elején vontatottnak tűnt, de aztán ráereztem a hangulatra, és nagyon jó olvasmány lett belőle. 


Ez pedig egy újabb Colleen Hoover könyv, megint egy olyan, ami kicsit sem hasonlítható össze a többivel. A különlegessége, hogy a covid alatt írta az írónő, és előbb jelent meg digitális formában (hiszen lényegében egy internetes közösségnek írta fejezeténként), mint valódi könyv formájában. A könyv szokatlanul kemény témát dolgoz fel, egy bántalmazó kapcsolatról, drogokról, bűncselekményekről. Így, hogy én már a teljesen elkészült könyvet olvastam, kicsit fura volt a cselekmény felépítése, de aztán amikor olvastam hogyan is írta, ez a furcsaság is értelmet nyert. Semmiképpen sem sorolnám abba a kategóriába, amit mindenkinek olvasnia kell, de gondolatokat ébreszt a témában, az biztos. Az írónő pedig amúgy egy zseni szerintem, bármit ír milliók olvassák, minden könyve egy érdekes új oldalát mutatja meg a világnak. Azoknak, akik csak szép szavakat és mely értelmű gondolatokat szeretnek olvasni, nem ajánlom, mindenki másnak igen. 

2025. márc. 13.

Alakul

 Tegnap este önmagamhoz képest jó korán lefeküdtem, és ez jót is tett, mert sokkal jobb napom volt, mint a héten bármikor. Pedig szakadó esőben indultunk dolgozni, délután meg a szél tépte le majdnem a fejemet is. Szóval nem feltétlenül foghatok mindig mindent az időjárásra. 

A vérnyomásom mostanra szépen beállt a normális tartományba, most erősítgetem magamban, hogy így marad, csak ezt a napi kettő darab gyógyszert kell hozzá elviselni, ami nem olyan nagy áldozat. 

Ma is Balázs főzött, amikor hazaértünk, nagyon finom lett ma is, amit pillanatok alatt összedobott. 

Azért annak nagyon örülök, hogy na már csütörtök volt, és már csak holnap kell menni dolgozni. Több naphoz semmiképpen sem lenne már kedvem a héten. 

2025. márc. 12.

Ma sem

 Ez a ma esti poszt is inkább csak becsekkolás, mert megint olyan álmos vagyok, hogy épp csak egy kis keskeny résen nézek már. Nem tudom mi van velem, mert egyébként aludtam rendesen.

Egyébként nem is tudom történik semmi, amit érdemes lenne megörökíteni. Sehol egy utazás, sehol egy jó program, csak a szokásos hétköznapi robotlét. 

2025. márc. 11.

Egy fokkal jobb

 A mai nap egy fokkal jobb volt, mint a tegnap, pedig nagyon korán kezdődött, hajnali ötkor már a munkahelyi asztalomnál ültem. 

Láttam ma egy videót a tiktokon, amiben a lány összehasonlította a hagyományos, munkahelyen végzett munkát és az influenszerkedést. Nagyjából, mint almát a körtével. Utóbbi esetben mindkettő gyümölcs, előbbi esetben mindkettővel pénzt lehet keresni. Egy percig nem gondolom, hogy tök jó lehet kitenni magukat annak, amit nap mint nap kapnak a megmondóembetektől, de azért semmiképpen sem összehasonlítható abban az embernek az életével, aki egy szalag mellett állva robotol a norma teljesítésért napi 12 órában, miközben folyamatosan figyelik. 

Na jó, ezt majd még lehet hogy folytatom, de közben olyan álmos lettem, hogy már nem bírom nyitva tartani a szememet. 

2025. márc. 10.

Hétkezdés

 És már megint ott tartunk, hogy hétfő volt, és menni kellett dolgozni. Reggel még nagyon jó kis tavaszi idő volt, ami aztán délelőtt el is múlt, megérkezett a szél, meg a felhők. Így aztán ma erre fogom, hogy kifejezetten szar napom volt, mert így lényegesen egyszerűbb. 

Az egyébként tök jó lenne, ha szar napokon lenne ilyen láthatatlanmá tévő köpeny, mint a Harry Potterben. Vagy lehetne egész nap olvasni egy könyvet, ami elvisz egy másik világba. 

2025. márc. 9.

Balatonos nap

 Már tegnap megbeszéltük, hogy még mára is olyan jó időt ígérnek, hogy kár lenne itthon maradni, megyünk a Balatonra. Azon volt csak némi tanakodás, hogy északi part, vagy déli part legyen, és ez tulajdonképpen még az indulás pillanatában is kétséges volt. 

Végül azzal nyert a déli part, hogy ott van Siófokon KFC, ahol ebédelni terveztünk. Még olyan kora tavasz van, hogy nem mertük megkockáztatni, van e bármi nyitva máshol (amúgy volt). 

Siófokon arcul csapásként ért, hogy a kikötőben és a parton nem azt éreztem, mint eddig, volt valami furcsa hiányérzetem. Egymásra néztünk Balázzsal, és nem is kellett mondani sem, láttam, hogy nála ugyanez a helyzet. Elég gyorsan tovább is álltunk. Először megálltunk Lellén, ahol ettünk egy sütit, és ott is sétáltunk egyet a parton. Még itt is volt ez a fura érzés, és itt meg is beszéltük, hogy hát basszus, nem biztos, hogy olyan jó ötlet volt látni a tengert, mert most ez olyan más lett. Egyáltalán nem akartam ezt érezni. 

Bogáron aztán kiszállítunk a kocsiból a parton, és meg is nyugodtam. Mert ott azonnal ott volt minden érzés, mintha hazaérkeztünk volna. 

Szerintem ez marad örök szerelem, csak esetleg időnként lesznek elhajlások. 




2025. márc. 8.

Szombat

 Ma reggel háromnegyed nyolckor úgy ébredtem fel, hogy az volt az első gondolatom, hogy azta, de jót aludtam. Nagyjából úgy is éreztem ettől az alvástól, hogy ma aztán ide nekem az oroszlánt is, úgyhogy nekiálltam lehúzni az ágyneműt, meg az összes többi mosnivalónak. Amíg a gépek dolgoztak, én megcsináltam a gyümölfstortát. Olyan régen csináltam már, hogy majdnem nem is emlékeztem hogyan kell. Dél körül megérkezett Patrik is, onnantól már négyen vártuk haza Balázst. Mire ő is megérkezett a munkából, elkészült az ebéd is, sült krumpli, sült krumpli saláta, mézes -mustáros csirkemell, és sütőben sült tarja (a tiktokról). Finom lett minden..

Délután volt egy nagyon cuki meglepetésben részem. Kaptam egy messenger üzenetet egy volt kollégámtól, hogy úgy látta, levelem érkezett. Visszakétdeztem, úgy na és mi van a levélben? Mire jött is a válasz, hogy azt nézzem meg én, bent van a postaládádban. Lementem, és tényleg volt a postaládádban egy boríték, benne egy tábla csoki. Nagyon régen nem leptek meg így, nagy mosolyt varázsolt az arcomra.