Szerda

 Nagyon furcsa napok ezek a héten is, mint ahogy már így van ez egy ideje. A mindenféle ezoterikus tudományokkal foglakozó ismerőseim hónapok óta mondogatják, hogy most már nagyon komolyan készül valami, én meg mindig várom, hogy akkor vajon mikor történik meg. Aztán valahogy mindig csak annyi történik, hogy nem történik nagyon semmi..De azért ahhoz nem kell nagy zseninek lenni, hogy az ember érezze, változásra van szükség, mert valahogy úgy haladtuk túl saját magunkat, hogy közben végzetesen lemaradtunk. 

Pedig egyébként ennek a néninek van igaza..

Kedd

 Annyira gyorsan eltelt a munkanap, hogy szinte észre sem vettem, és már ott tartottunk, hogy fel három van...nekem meg még mindig volt egy csomó dolgom. Volt, ami maradt valamikorra, amikor majd lesz több időm, bár nagyon tud zavarni, amikor nem tudok valamit egy nap alatt megoldani. 

Itthon nem sok minden történt, délután fél öt után már legalábbis, amikor hazaértem. Este megnéztük a Fradi meccset, ami nem volt épp a legjobb meccsünk, kikaptunk 2:0-ra Dániában. Nem sok remény maradt a jövő heti visszavágóra, de majd meglátjuk. 

Ma egyébként fájt a fejem délután, gondolom érzi, hogy közelít a melegfront. Vagy ki tudja mit..

Hétfő

 Megint elkezdődött egy hét. Ez már az utolsó nyári hónap első hétfője, ami azért nem túl szívderítő. Nekem legalábbis..

Úgy jártam, hogy a kolléganőm elment két hét szabira (most ő nyaral), a raktár másik területén dolgozó kolléga pedig beteg lett. Így most ezen a héten egyedül vagyok mindenre. Legalább tutira nem lesz unalmas egy nap sem, és biztosan gyorsan telik majd a munkanap. 

Megérkezett ma a sheones rendelésem. Megjött a cuki pöttyös ruha, amit már vártam. Egy kicsit nagy rám, Balázs szerint csak egy öv, vagy egy szalag kell, ami kicsit összefogja, és úgy már jó. Még alszom rá egyet, de valószínűleg megpróbálom az ő módszerével. 

Vasárnap

 Ma reggel egyedül ébredtem, ami már hetek óta nem fordult elő, és most nagyon furcsa is volt. De ez ilyen, volt már bőven idő hozzászokni. És hát évek teltek el úgy, hogy csak heti egy-két éjszaka volt olyan, hogy együtt aludtunk éjszaka. Na, az nagyon jó, hogy az már csak emlék mostanra. Ismerek olyanokat, akik már akkor is állandó éjszakás műszakban dolgoztak, amikor Balázs is, és a mai napig is ott vannak. Embert próbáló lehet így élni. 

Délelőtt voltam vásárolni, aztán mire Balázs hazaért, már majdnem készen volt az ebéd is. Negyed órával kb elszámoltam magam, illetve azt nem kalkuláltam bele, hogy csak kettő kezem van. De persze azert elkészült az ebéd is. Délután elpakoltam a konyhában, aztán amíg a fiúk elmentek rollerezni, én végigporszívóztam a lakást, és fel is mostam mindenhol. Még ez után a fürdőt kitakarítottam, és meg is volt minden, amit mára terveztem. 

Az olimpiai eseményeket folyamatosan követjük, a magyar érintettségű versenyeket igyekszünk mindig megnézni. Ma nagyon megható volt látni Vass Kata Blankát, ahogy a negyedik helyen való célba érkezést követően nyilatkozott. Olyan kis szomorkás volt szegény, ami érthető, mert olyan jól ment, és úgy kihajtotta magát. A szívem szakadt meg, ahogy mondta, hogy ő csapatban segítő, és sosem jut emiatt így a cél közelébe emiatt, és most meg akarta mutatni. Titkolta a könnyeit a végtelenségig, és a csalódottság ellenére is olyan intelligens és szimpatikus nyilatkozat volt ez. Igazi sportember, igazi példakép lehet a kicsiknek. 

Meccsnap

Ma reggel arra ébredtem, hogy irgalmatlan szél fúj, és meglepő módon csak 21 fok van a szobában. Tényleg meglepett, mert egyáltalán nem emlékszem arra, hogy bárhol is láttam volna olyan előrejelzést, hogy ma erre lehet számítani. Nem mintha nagy jelentősége lett volna az időjárásnak, mert csak az esti meccs volt mára a program, de a szelet nem szeretem. Főleg nem azt a fajtát, ami a fejemet is le akarja tépni. De nyilván nem is azért fújt, hogy nekem jó legyen. A mosott ruha mindenesetre igen jó ütemben száradt miatta. 

Ebédre hamburger készült, saját bucival, saját hússal. Finom lett, a fiúk örültek neki. 

A meccs előtt sikerült mindent kimosni, majdnem mindent el is tudtam rakni a szekrényekbe.

Hámori Luca hősies bunyóját már a kocsiban néztük, Milák Kristóf szenzációs úszását pedig a meccs félidejében telefonról. A lelátó népe is egy emberként ünnepelte, a kivetítőn is megjelent a hir nagyon gyorsan. 

A meccset megnyertük, 1:0-ra. Még sok minden furcsa volt, új edzőnk van, sok új játékos is érkezett, de vannak azért biztató jelek arra vonatkozóan, hogy ez az idei is izgalmas szezon lesz. Patrik ezúttal nem jött, más programja volt. 

Könyves péntek

 Vagy inkább könyvek, pénteken, mert a legutóbbi ilyen bejegyzés óta három könyvet is olvastam már. Éppenséggel nyugodtan lehetett volna a nyaralás alatt is ilyen poszt, de úgy voltam vele, hogy a szabadság az szabadság. 

Ez a könyv borzasztóan nagy csalódás volt. Amikor a könyvtárban elolvastam a hátoldalán a rövid tartalmát, sokkal többet ígért annál, amit végül kaptam. Érezhető volt végig, hogy van azért komoly téma a háttérben, mégiscsak egy komoly depresszióval küzdő férfi és egy társfüggő nő szerelme az, aminek tanúi lehetünk, de ez csak olyan mellékszál maradt. Minden más pedig valahogy csapomgott, nem éreztem egy percig sem azt olvasás közben, hogy nem azt várom, végül mégis hogyan lesz ennek vége (és mikor..). Nagyjából a haromszázadik oldal környékén kezdett kicsit jobban beindulni, vagy inkább élvezhetővé válni, és onnantól a végéig azért már elég jó volt. Egyébként egyáltalán nem az lett a vége a történetnek, amit én gondoltam. 

Az már hagyomány, hogy nyaralás alatt Pető Pétert olvasok. Most a tavalyi és az idei év között kettő könyve is megjelent. Mindkettőt Patriktól kaptam kölcsön, aki egészen különleges dedikált példánnyal rendelkezik mindegyik könyvből. 

Ahogy a cím is mutatja, egy focival foglalkozó könyv valakitől, aki nem csak szurkol a focinak, hanem részese is volt, bíróként. Különleges stílusban ír, olyan mondat szerkezeteket használ, hogy néha komoly koncentráció szükséges hozzá, hogy biztosan ott maradjon az ember a sztoriban, és ne vigye el egy-egy odavetett idézőjeles, vagy kötőjeles megjegyzés. Sokféle sztorit ismertem meg a könyvön keresztül az író életéből, volt, ami miatt irigyeltem, volt, ami miatt meghatódva mosolyogtam, és volt, amin nagyokat csodálkoztam. Nem mondanám hatalmas írói remekműnek (főleg, ha összehasonlításként ott van az ő könyvei közül a halálka, ami teljesen más műfaj, emiatt más írói kvalitások kerülnek előtérbe), de egy magamfajta fociszerető embernek jó kis olvasmány. 

És akkor egy újabb magyar szerző, teljesen más vonalon. Ha jól tudom, ö vezetett (vagy még talán most is) könyves blogot, és ő olyan író, aki az olvasas szeretete miatt lett író. A könyvek és az olvasás, illetve annak a fontossága, vigasztaló hatása ebben a könyvben is benne van. Egyébként egy sima és egyszerű kis nyári olvasmány, ami gyorsan olvasható, nagyon szép helyen játszódik. Nem az a fajta történet, amiből nincs másik hatszáz. Válságban lévő házasság, titokzatos múlt, szerelem, mind benne van.

Egyszer olvasós könyv olyan időszakra, amikor nem kell semmi más, mint könnyed, semmi gondoskodásr nem igénylő kikapcsolódás. 

Nem hiszem el

 Nem is tudom mit mondjak, mert utálom amúgy is az egészet, ahogy éppen történik, meg utálok panaszkodni is. De egyébként meg minden gondolatomat lefoglalja, mert olyan mértékben befolyásolják a testi tünetek az egész valómat, amit nem tudok figyelmen kívül hagyni. Az egészben a legborzasztóbb, hogy csak azt tudom elmondani, hogy mindenem fáj, és folyamatosan jelen van az érzés, hogy vagy el fogok ájulni, vagy valami szétrobban bennem belülről. Vannak nyilván sejtéseim, mi okozza, és olvastam is már utána, mit tehetnék, vagy kihez fordulhatnék, nem túl nagy sikerrel. Ha tehetném, holnap mennék, és megszabadulnék a ma már inkább teher szerveimtől, de ugye ilyen nincs. 

Mindenesetre próbálok minél többet pihenni, találni olyan dolgokat, amik örömet szereznek.