2017. jan. 14.

:(

Akartam írni valamiről, csak aztán beléptem a facebookra, és láttam egy hírt, amitől padlót fogtam. Nem vagyok annyira "kemény" csaj, mint gondoltam, és még vár rám egy nehezebb menet is ennél a mostaninál. Amiről azt gondoltam, gond nélkül menni fog. De már látom, nem fog. Vagy ha fog, addig még sok munka vár rám.
Áhhh.. mindegy, rébuszok csak, de jobb ez így.

2017. jan. 13.

Mai nap

Lehet mondani, hogy cseppet sem túloztam, amikor azt írtam tegnap este, hogy fáradt vagyok. Kicsit ciki bevallani, és már látom is, hányan fogjátok kikerekedett szemekkel olvasni, de én bizony ma délelőtt tízig aludtam. :D Igaz, hogy csak éjfél után aludtam el, de az akkor is majdnem tíz óra alvás. :) Mit ne mondjak, jól is esett.
Aztán a nap további részében főztem, majd ücsörögtem a kanapén a pinterestet böngészve a telefonomon, elpakoltam a ruhákat, porszívóztam, majd megint a pinterestet böngésztem.
Este jöttek az ezer éve nem látott barátaink látogatóba. Nagyon jó volt látni őket végre, tényleg évek óta nem találkoztunk élőben, csak online és telefonon tartjuk a kapcsolatot, de a legjobb (és innen lehet tudni, hogy igazi barátokról van szó) semmi feszélyezettség nem volt bennünk, pont olyan volt, mintha tegnap is találkoztunk volna.
Jó nap volt. (és nálunk nem nagyon esett hó, inkább az eső, így lucskos és trutyis minden)

Ja, és azért azt is elmesélem, hogy mostanában olyan sokszor van részem apró kis kedvességekben, és annyira jó ez. :) Olyan jó nekem. :)

2017. jan. 12.

Ha fáradt vagy

A héten elfáradtam, kimerültem, és leeresztettem, mint egy lufi. Így aztán ma hajnalban, alig elindultunk dolgozni, már ki is mondtam a kérdést, ami abban a pillanatban fogalmazódott meg bennem: "Nem jövünk el holnap szabira?" Abból, ahogy Balázs rögtön rávágta, hogy jöjjünk, azt gondolom, valami hasonló állapotban van, mint én. Ki kell most onnan szakadnunk, lesz három napunk itthon, feltöltődni, és nem gondolni az előttünk álló változásokra. Ami nyilván nem lesz így, beszélni is fogunk róla, mert mindkettőnket foglalkoztat, mindkettőnket érint, és még fogalmunk sincs róla, hogy milyen hatással lesz ránk. Megint új főnökünk lesz, mindkettőnknek. Ami most épp egyikünknek sem esik jól, ahogy az előző váltás sem.. de amíg arra várakozással tekintettünk, most ez valahogy más. Neki van jobb helyzete, abból a szempontból, hogy ő nem csak egy "porszem a gépezetben", hanem komoly hajtóerő abban a motorban, ami a gépezetet viszi. Más szempontból vizsgálva pedig neki a nehezebb.
Én közben mással is küzdök, mert egyre inkább azt érzem, hogy több van bennem ennél, amit csinálok, lehetne ez jobb, lehetne több, és érzem azt is, ahogy az agyam "sikoltozik" másfajta kihívásokért. Nincs lehetőségem, és ezt kicsit nehéz most elfogadni. Próbálom úgy tekinteni,hogy jó ez így is, porszemként, egy jól megfizetett porszemként, de egyre ritkábban sikerül. Félreértés ne essék, továbbra is szeretem a munkámat, jó nekem itt dolgozni, csak látom, ahogy toporgunk mindig ugyanabban a cipőben, elkövetjük ugyanazokat a hibákat, nem fejlődünk, nem próbálunk változtatni, pedig millió ötletem lenne a változtatásra és a fejlődésre.
Na.. ezt most jól leírtam, szépen el is felejtem pár napra. Úgyis mondhatnám, hogy hello, hétvége. :)

2017. jan. 11.

Ma nincs kedvem

Ma nem sok kedvem van bármit is írni. Amihez lenne, arról most még nem szeretnék, megvárom, amíg magamban rendezem az ehhez kapcsolódó érzéseket, gondolatokat (nincs semmi baj)
Még mindig szórakozik az áram is, és nagyon unalmas már....

Na majd holnap jobb lesz.

2017. jan. 10.

Csak kíváncsi vagyok

Most, hogy leszedtük a hétvégén a karácsonyfát, meg eltűntek az ablakdíszek, meg az a kevés díszítés is, ami jelen volt, olyan kopár és üres lett minden. Nincs túl sok "csetreszünk", mert eddig mindig menekültünk előlük, mondván, nincs hely hova tenni őket. Ráadásul emiatt jól be is épült a tudatunkba, hogy nem kellenek az ilyenek.
Nem szeretnék most mindenféle bigyókát összevásárolni, mert az nem is én lennék, meg előfordulhat, hogy pillanatnyi felindulásból olyat is megvennék, amit aztán később mégsem szeretnék eléggé, de azért szeretnék itt-ott valami szépet. Például a tálaló szekrény tetejére. Meg a még üres falakra is. A falakra polcot szerelni majdnem felesleges, ráadásul a gipszkarton falak miatt azért kissé macerás is (bár ismerjük a gipszkarton tiplit), meg minek is polc, ha nem is tudnám mivel megtölteni, meg nem is nagyon lehet rájuk súlyt pakolni.
Szóval.. ötleteket gyűjtök, hogy Ti miket tennétek ezekre a helyekre?

2017. jan. 9.

Semmi gond, megoldom

Minden nagyképűség nélkül azt mondom, hogy szerintem logisztikából és problémamegoldásból simán jelesre vizsgáznék bárhol, bármikor. Igaz, ezzel a gyerekes szülők többsége ugyanígy van, de azért hadd legyek egy kicsit büszke rá.
Mert ma is például, simán megoldottam a fodrásztól, hajfestékkel a hajamon, hogy a villanyszerelő haladéktalanul jöjjön, és nézze meg mi történt, mert a lakás felében nincs világítás. És lássatok csodát, ment, kicserélt két kismegszakítót, meg majd egy harmadikat holnap, merthogy ezek a kismegszakítók igen rövid idő alatt megszakították magukat, és tönkrementek.
Na.. hát így kell ezt, nem? És amíg mindez megoldódott, az ősz hajszálaim is eltűntek átmenetileg.

2017. jan. 8.

Mindig ugyanaz

Van két örök és állandó problémám. Több is, de ezeket képtelen vagyok legyőzni. És igen, lehet, hogy úgy tűnik, hogy csak siránkozok itt rajta, de semmit nem teszek azért, hogy változtassak is ténylegesen, de azért ez nem egészen így van.
Szóval, az egyik a korán lefekvés. Ami nekem nem megy.  A halálomon vagyok minden délelőttös héten, mert napi négy-öt óra alvás jut csak, de hiába is szeretném, nem tudok kilenckor, de még tízkor sem ágyba kerülni. Azt mondjuk nem tudom, hogy ha ott lennék, tudnék e aludni, mert egy csomószor van olyan is, hogy hajnali fél kettőkor még megnézem az órát, mert nem tudok elaludni. Igaz, azt még nem próbáltam ki, hogy otthagyok csapot-papot, ahogy van, és lefekszem.
A másik pedig az ivás (hiánya). Most elég keményen ki vagyok száradva, érzem a bőrömön is, meg úgy egyébként is. Valószínűleg ettől vagyok ilyen rettenetesen fáradékony is. De bent a munkahelyemen szinte egyáltalán nem iszom. Hideg is van, meg legalább így nem kell mennem folyton a wc-re. Itthon is keveset, mert mindig van valami, amit előbb megcsinálok, és majd utána. Ha a kezem ügyébe készítem, akkor meg hányingerem van tőle olyan három dl után, és akkor meg már azért nem.
Lehet, hogy reménytelen eset vagyok? Mondhatjuk úgy is, hogy reménytelenül hülye.. :D