Idén utoljára

 De azt gondolom most, hogy jövőre sem szakad félbe még ez a sorozat az életemben. 

Mindent leírtam év közben, amiről úgy gondoltam, hogy mindenkivel szeretném megosztani. Amiket nem, azokat pedig most sem fogom elmesélni. 

Volt az idén is mindenféle esemény, voltak büszke pillanataink,voltak boldog napjaink, voltak szomorú események is, és feszült napok is. Voltak kisebb - nagyobb gondjaink, voltak betegségek, amiket hol könnyebben, hol kicsit nagyobb erőfeszítéssel tudtunk rendbe hozni. Ettünk finomakat, voltunk jó sokat a Balatonon. Voltunk egy csomó meccsen, voltunk koncerten. Olvastam egy csomó jó könyvet..

Összességében most is pozitív a mérleg, mert sokkal több volt a jó, mint a rossz, és nagyon remélem, hogy jövőre sem lesz ez másként. 

Az idei az utolsó olyan év volt, amikor még van tizenéves gyerekünk.

Boldog új évet kívánok mindenkinek. 🍾🥂

Hétfő

 Különös hétfő volt ez. Kb mintha nem is igazi lett volna. Nálunk a raktárban látszólag minden ugyanúgy zajlott, ahogy egyébként egy hétfőn szokott, kivéve, hogy főnök csak nyomokban volt jelen, illetve azt is érzékeltük, hogy az irodaszinten dolgozó kollégák közül senki nincs jelen. Egyébként már ez így, ahogy volt jó is volt, nem hiányzott senki ahhoz, hogy a munkánkat elvégezzük. 

Különös volt olyan szempontból is, hogy nagyon keveset aludtam. Még kettőkor megnéztem az órát, négykor meg már kelni kellett. Hogy mindehhez még köd és hideg is volt, nem tette őszintévé a mosolyomat. 

Délután korán jöttünk haza, de még kellett menni vásárolni. Ott jól felhúztam magam, mert egy csomó mindent nem kaptam. Mondjuk azzal is csak magammal szúrtam ki, hogy felhúztam magam, mert emiatt meg jó pár dolgot elfelejtettem. Mindegy, majd még reggel gyorsan megoldjuk.

Vasárnap

Ma reggel a saját ágyambam ébredtem, ami valami egészen fura és szürreális érzés volt. Nem is tudom elmagyarázni, de valahogy kicsit ottragadtam a balatoni feelingben. Nehezen is indult be a nap, de végül persze megérkeztem ide, a jelenbe, és lett ebéd is. 

Olyan nap volt, mint bármelyik másik vasárnap, kora délután Patrik is befutott. Tegnap este Pécsen volt programjuk, nem is számítottam rá, hogy végül hazajön még, de örülök neki, hogy így tett. Ebédelt, vitt magával sütit is, elcsomagoltam neki a maradék főtt ételt is. 

Holnap hajnalban dolgozni megyünk, amihez jelen pillanatban semmi kedvem sincs. Ebben a lelkiállapotban bármeddig szívesen lennék itthon. 

És már itthon

 Ma reggel még balatoni panorámát láttam ébredés után.. Igyekeztem kiélvezni a látványt, most egy pár hónapig nem lesz ilyenben részem. 

Délelőtt összepakoltunk, rendet raktunk, és elindultunk haza. A KFC -bem ebédeltünk, így itthon rögtön neki is láthattunk a kicsomagolásnak, nem kellett már ebédre gondolni. Fel háromra készen is volt minden, és már az első adag mosást is elindítottam. Mondjuk eddigre elég jól el is fáradtam már, ha akkor engedek a csábításnak, és lefekszem a kanapéra egy kicsit, biztos, hogy el is aludtam volna. De ilyesmit már nem merek, mert akkor éjszaka nem tudok aludni..

Most egyébként megint fura itthon lenni, még akkor is, ha egyébként szeretem az otthonunkat..

Könyves péntek

 

Azt hittem, hogy ez már a villa sorozat utolsó könyve, de miután komoly hiányérzet maradt bennem olvasás után, így megnéztem, és rájöttem, hogy van még egy rész..

Ez a könyv nem volt annyira jó, mint a többi, de lehet, hogy csak túl sok volt ez már így egymás után. Mert egyébként nem változott a stílus sem, meg az sem, hogy továbbra is nagyon gördülékeny a család története, mégis volt valami fura hiányérzet bennem. 

A mai volt az utolsó teljes napunk itt Lellén az idénre. Szép idő volt ma is, de már egészen másféle hideg, mint eddig. Voltunk sétálni is, az egy csoda, hogy gyakorlatilag a kert végében ott van a Balaton. 

Kora este voltunk Bogláron, megnéztük a FénySzilit, ahogy megérkezett az állomásra, majd továbbment Budapest felé. Élőben még sosem láttuk, örültünk neki, hogy ma este járt erre. 

Este még itthon pizzáztunk, társasoztunk. Tök jó volt ez a pár nap, sikerült igazán gondtalan napokat eltölteni itt. 

Karácsony második napja van

Köszönt, és minden jót kíván két gerle, és egy csíz a csupasz körtefán. 

Ma gyönyörű, napsütéses nap volt. Igaz, hideg is járt mellé, legalábbis hidegebb, mint eddig. 

Patrik ma délután hazament, neki van más programja is hétvégén, holnap pedig a barátokkal karácsonyozik. Nincs ezzel semmi baj, azért is hálás vagyok, hogy ennyi napot együtt voltunk megint mindannyian. 

Siófokon ebédeltünk még együtt mindannyian, ott ebéd után külön utakon folytattuk, Patrik ment vonattal Budapestre, mi pedig Szántódról komppal az északi partra. Tihanyon csak áthaladtunk, Balatonfüreden voltunk egy jó nagyot sétálni. Ott elképesztő tömeg volt, rengetegen koriztak, sétáltak, ültek a kávézók teraszán, nézték a korizó embereket. Tavaly is voltunk ott, de akkor nem voltak ennyien. 

Hazafelé a kompon megcsodáltuk a naplementét is..

Hazaérkezés után még itt Lellén is sétáltunk egy nagyot, de mire a sétából visszaérkeztünk, már jól esett a meleg lakásba belépni.

Chill

 Szerintem az lenne a legjobb, ha ezentúl úgy lenne, hogy minden hónapban tartanánk olyan két napot, amikor kicsit megáll a világ. Tudom, hogy most is vannak, akiknek dolgozni kell, tegnap emlegettem is őket, hogy mennyire nem lehet könnyű az egészségügyi dolgozóknak, illetve rendőröknek, tűzoltóknak, közösségi közlekedésben dolgozóknak (meg akik nem is jutottak eszembe), mert nekik azért sosem teljes az ünnep. Mindenki másnak azért legkésőbb 24-én délutántól elérkezik az az idő, amikortól pár napig azt és úgy csinál, ahogy neki a legjobb. De abban biztos vagyok, hogy ha ez akár havi rendszerességgel történne, sokkal több boldog, kiegyensúlyozott ember lenne. 

Nem vagyok az az ember, aki szereti a hosszú ideig tartó tétlenséget, de azt nagyon szeretem, amikor nem vagyok időhöz kötve, nem történik semmi, ha valamihez nincs kedvem, vagy ha épp úgy döntök, hogy egy napig csak ülök és nézek ki a fejemből. Ez utóbbi nem történt ma sem, de volt helyette tizenkétezer lépésnyi séta (délutánra egészen jól elcsitult a szél, és sütött a nap), póker parti, sequence parti, kluster parti. Végzetesen alul maradtam minden játékban, de sebaj, az a világ rendje, hogy a gyerekek túlszárnyalják a szüleiket. 

Jó most itt így. 

Szent Karácsony eljött

 Az ég a földre szállt...Annak idején nagyon szerettem ezt a Happy Gang számot, most a napokban hallottam valahol, akkor jutott újra eszembe, hogy tényleg, milyen jó volt. Nem is feltétlenül amiatt, hogy mekkora zene, vagy milyen különleges értéke van, hanem mert amikor megjelent, üdítő változatosságot jelentett az addig unalomig ismételt karácsonyi mindenfélék után. 

Nekünk ma itt nagyon jó kis napunk volt. Délelőtt még vettünk kávét, meg egy-két dolgot, ami tegnap lemaradt. Kettő körül megérkezett a rendelt tál, a halászlé, töltött káposzta és rántott patkó is, így egy késői ebédet ettünk. Finom volt minden, maradt vacsorára is belőle. 

Ebéd után ajándékoztunk. Patrik ajándéka miatt izgultunk nagyon, hogy mit fog szólni hozzá. Kapott 12 db könyvet, aminek mindegyikét valaki ajánlotta neki. Négyet mi, nyolcat pedig a barátai. Egyik jó barátján keresztül szereztem meg a többiek ajánlását, nagyjából október utolsó napjaiban kezdtünk el erről beszélgetni messengeren. Kellett egy-két hét, mire mindenkitől megérkezett, aztán kezdődhetett a beszerzés. Volt ami könnyen meglett, volt, amit külföld antikváriumból kellett rendelni, volt, ami miatt izgultunk, hogy ideérjen időben. De végül megérkezett, rendeltem hozzá olyan öntapadós kartont, ami kifejezetten könyv csomagolására van kitalálva. Mindegyiken volt egy szám, és amikor kibontotta, a könyvet látva ki kellett találnia vajon ki ajánlotta neki. Majdnem mindent sikerült segítség nélkül is. Szerintem örült neki. 

Ha már belejöttünk a játékba, még pókereztünk is egyet. Jó sokáig én álltam nyerésre, végül Patrik volt, aki a végső győztes lett. 

Egyébként elképesztő szélvihar van itt, úgyhogy a napi lépésszám rekordot nem most fogjuk megdönteni, de holnapra talán már csitul. Meglátjuk. Ha nem, akkor majd társasozunk. 

És nézzétek milyen szépet kaptam: 

Megint leléptünk

 Mi már megint úgy döntöttünk, hogy az idén is csak és kizárólag egymással szeretnénk karácsonykor együtt lenni, és ünnepelni. Emiatt volt az, hogy az elmúlt napokban szinte megállás nélkül csináltam valamit. Leginkább sütit, mert azért bárhol legyünk is, a karácsony nem karácsony "anya zserbója" és "anya bejglije" nélkül. Az ilyen kijelentések után nincs, ami visszatartana attól, hogy ez így is legyen. 

Mondjuk tegnap estére már nagyon fájt a lábam, nem is tudtam elaludni, csak fél kettő körül, miután végre egy órakor eszembe jutott, hogy talán vehetnék be egy fájdalomcsillapítót is. Na mindegy is, sosem állítottam magamról, hogy minden helyzetben teljesen normális vagyok. 

Fel hatkor keltem, Erik akkor indult dolgozni. Én egy gyors kávé után megcsináltam a tiramisut, meg szép sorban kisütöttem a bejgliket is. Összesen nyolc tud készült. Nem repedt, márványos, és finom is. Amilyennek lennie kell. Erre mindig olyan büszke vagyok, pedig csak annyi a titkom, hogy szó szerint betartom a receptet, amit még nagyon régen a nlcafe sütik képpel című topikjáról mentettem le. 

Mire Erik hazaért (ma hamarabb eljöhetett), már majdnem a pakolás is teljesen készen volt, apróságok voltak csak hátra már. Otthonról hóesésben indultunk, de itt, a Balatonnál (hol máshol?) nem esik, cserébe olyan szél fúj, hogy egészen félelmetes. 

Berendezkedtünk, bevásároltunk több körben is már. Holnap reggel azért még körülnézek mielőtt itt maradunk két napra bolt nélkül, azért itt nem úgy van, hogy legfeljebb kiveszünk valamit a fagyasztóból. 

De a terv az, hogy holnaptól csak a pihenés és az egymásra figyelés lesz a program. 

Boldog karácsonyt kívánok nektek is. Legyen az ünnep olyan, amilyennek szeretnétek. 🌲

Vasárnap

 Mondhatom, hogy így az utolsó pillanatban valóban ráfordultunk a célegyenesre. Most, vasárnap este már a bejglik is csak a holnap reggelt várják a spájzban, hogy mehessenek a sütőbe. Minden nagyképűség nélkül mondom, hogy az idén is világbajnoknak tűnik, amit alkottam. Mondjuk ehhez biztosan hozzájárul az, hogy én az vagyok, akit ez a bejgli készítés először felspannol, és alig várom, hogy a hozzávalókból összegyúrjam a tésztát. Olyan pontosan mérek ki mindent, mint egy patikus, és olyan élvezettel gyúrom össze, hogy szerintem a tészta is tudja ezt, mert még sosem okozott csalódást. A hűtőben pihenés után gyönyörűen hagyja magát nyújtani, nem szakad, nem ragad, csak szépen alakul olyanra, amilyenre én akarom. És amikor a végén minden rúd bekerül a tepsibe, és várják, hogy lekenjem előbb a tojás sárgájával, aztán a fehérjével is majd, simán össze is kacsintunk. 

Amikor gyerekként megfogadtam, hogy bármi történik is, én sohasem fogok sem veszekedni senkivel semmiért karácsonykor, sem sóhajtozni, vagy épp hisztizni, hogy mennyi mindent csináltam. Igaz, mindig annyit csinálok, amiről úgy érzem, hogy belefér. Nem mindig sikerül minden tökéletesen, de ettől sem borulok ki..Eddig sikerült ezt betartanom, és remélem ez így is marad már.

Szombat

 Ma az egész napot a konyhában és a fürdőben töltöttem. Borzasztóan kiszámítható és rémségesen unalmas módon főztem ebédet, aztán sütöttem zserbót, végre készre csináltam a linzert és az islert, közben mostam és szárítottam négy adag ruhát, amit aztán még el is pakoltam. 

A sütikkel nem vagyok teljesen elégedett, sikerült már sokkal jobban is. A sütik tetejére a csoki még sosem készült ilyen nehézkesen. De sebaj, ez most ilyen. Remélhetőleg az íze azért jó lesz, meg ha nem is a legszebbek. El is fáradtam ebben az egészben, de ez jóleső fáradtság. 

Könyves péntek

 

Ez a könyv most még az egyébként is lehengerlő stílusú írónő szokásos formáját is felülmúlta. Pedig az elején kicsit megijedtem, hogy na, sikerült beleszaladni egy ilyen tökéletes "nyálas" tiniszerelmes könyvbe. 

De ennél sokkal több. A tiniszerelem sem átlagos, a szereplők élete sem. És az sem, ahogy egy borzasztó tragédia kapcsán kiderült súlyos titok miatti válságot megélik. Két különböző korosztály szemszögéből zajlanak az események, és az is tök érdekes, hogy egyik sem volt sem idegen, sem jobban, vagy kevésbé szimpatikus a másiknál. 

Az külön nagyon tetszett, ahogy a problémáikat kezelték.. Mindenki tudott dühöngeni, sírni, és mindenki tudott bocsánatot kérni, megbeszélni. Olyan igazi volt benne minden érzelem, hogy szinte vártam, hogy mindjárt szembejön velem valahol valamelyik szereplő. 

És a végén, amikor már minden megoldódott, de még bőven volt hátra jó sok oldal (és már forgattam a szemem, hogy biztos a vége lesz összecsapva) még az egészet meg tudta fejelni egy újabb kis történéssel, egy briliáns kis történettel a nagy egészben. Ami pont azt tette hozzá, amitől az ember szíve csordultig telik meg szeretettel és megbocsátással. 

Szóval.. olvassátok, szeressétek ti is majd egyszer. 

Csütörtök

 Nagyon lassan telik ez a hét, legalábbis az a rész, amit még a munkahelyen kell tölteni. Semmi kedvem nincs ott lenni, az idénre minden motivációm elveszett teljesen. Ilyenkor szoktam elrendezni a mindenféle mappákat, ahová év közben mentegetem a táblázatokat, megcsinálni azokat, amiket vezetni kell egész évben. Most ezekhez sincs semmi kedvem, de megyek majd harmincadikám is, lehet, hogy akkor majd szívesen csinálom. 

Itthon persze elrepül az idő. Ma végre elkészült a linzer és az isler, már csak betölteni kell. Ezt mondjuk nem szabad elkapkodni, mert akkor hamar el is fogy. Nem mintha nem azért lenne. 

Holnap még egy nap, amikor korán kell kelni, aztán egy hétre le van a gond. 

Szerda

 Ma még munka után voltunk vásárolni. Valószínűleg bennem van a hiba, de nagyon nehezen találok a ruhaboltokban olyan ruhát, ami tetszik, és szívesen hotdanám..Így ilyet most sem vettem..

Most már majdnem minden más megvan, majd holnap azért még átgondolom. 

Ami a leginkább hasznos volt ebben a vásárlásban az az, hogy most végre àlmos vagyok, pedig ez már napok óta nem történt meg. 

Kedd

 Nagyon ritkán van ilyen, épp ezért érdemes is arra, hogy feljegyezzem: ma unatkoztam munkaidőben. Szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor fordult ez eddig elő.. Természetesen, ha nagyon akartam volna, akkor találok magamnak valami olyat, amire egyébként, terheltebb időszakokban nincs idő, de nem éreztem erre semmilyen késztetést. 

Sikerült ma úgy vásárolni a dm-ben, hogy nagyon sok pontot kaptam. Ilyenkor mindig nagyon büszke vagyok magamra. 

Hétfő

 Megint egy hétfő. Most már szerencsére nincs sok nap addig hátra, amíg majd végre megint elkezdődik az az időszak, amikor már nem lesz hosszabb időre sötét, mint világos. Jó, hát még arrébb lesz az, amikor ez igazán észrevehető lesz, de már a tudat is jó. 

Biztosan a hétvégi történések miatt is, de úgy érzem most, hogy a szokásosnál is jobban idegesít a sok felszínes ember, és az a rengeteg semmiről sem szóló, és semmi mögöttes tartalommal nem rendelkező klisé, amit egy-egy napon végig kell hallgatni. Különösen irritáló most az is, amit egyébként már általában a megszokás közönyével szoktam tudomásul venni. Ezek a semmire sem való, kreált mindenféle fontossági sorrendek, amik csak erőfitogtatásra valók. Nem vezetnek sehová, nem szolgálnak más célt, mint valakinek az egóját erősítgeti. Egy ideig ezeket szánalmasnak gondoltam, ma már még annak sem. Ha valamiért belekerülök egy ilyen játszmába, akár csak egy emailben feltett kérdés formájában is, nem adok teret. A lehető legrövidebben megválaszolom a kérdést, tényszerűen, és minden mást figyelmen kívül hagyok. 

Persze vannak napok, amikor ez nem megy ilyen jól, de gyakorlom szorgalmasan. 

Vasárnap

 Voltak mára nagy terveim, amik szépen dugába is dőltek. Magam sem tudom teljesen megmagyarázni az okát, de ma ez egy olyan nap volt, amikor semmire sem voltam igazán alkalmas. Azt meg már egy ideje beláttam, hogy ilyenkor aztán jobb nem is erőltetni semmit, mert csak rosszabb lesz. 

Érdekes, hogy valami csak kerülget, vagy mi, mert ma is volt hőemelkedésem. Időnként jelen van mindenféle furcsa végtag fájdalom is, a kettő nyilván összefügg, de egyébként azt leszámítva, hogy ilyenkor azért jobb csak úgy lenni, nem mondanám, hogy jajj, beteg vagyok. 

Most egyébként még nem pánikolok a karácsony miatt, mert jövő hétre is van menetrend a fejemben, amit mondjuk jó lenne tartani is, de majd meglátjuk. Végül is újratervezésben is jó vagyok már. 

Különös éjszaka volt

 Na nem lesz semmiféle pikáns sztori valami vad és féktelen éjszakai buliról. Ez fiatal koromban sem volt rám jellemző, most meg, ahogy mondani szokták, öreg vagyok már bohócnak..

Helyette tegnap éjjel a nagyapámat hoztuk haza Fehérvárról a sürgősségiről. Tegnap délután volt nála a háziorvos, mert napok óta nem eszik, csak pár elhanyagolható falatot, nyögdécsel, hogy fáj minden, szemmel láthatóan is le van gyengülve. Ami persze a 89 évének is köszönhető, annak is, hogy mióta a mama nincs, ő sem akar már itt lenni, és hát egyébként is vannak egészségügyi problémái. A háziorvos megvizsgálta, és nem volt teljesen nyugodt, úgy ítélte meg, jobb lesz neki pár napig a kórházban, kap egy kis vért, pár adag infúziót, és valamennyit megint erőre kap. Anyukámnak is jót tenne, mert teljesen felőrli ez a folyamatos felügyelet. 

Ehhez képest a kórházban úgy gondolták, nincs szükség bent fekvésre, és este tizenegykor közölték, hogy akár méhet is, ha van, aki hazavigye. Mentünk, ez természetes, még ha egyébként ennél sokkal jobb programot is el tudtunk volna képzelni. Negyed kettő után értünk haza, szerencsétlennek addigra már alig volt annyi ereje, hogy bejöjjön az udvarról a házba. A konyhábam lerogyott az első székre, pillanatokon múlt, hogy nem esett össze. Nagyon nehezen tudtunk ott már lelket és erőt önteni bele, hogy az ágyáig el tudjon menni, majdnem húsz percet is vártunk ott, és biztattuk, hogy igyon egy keveset legalább. 

Kettő után kerültem ágyba, jó nehezen aludtam el. Amúgy nem értem, hogy tényleg ennyi idősen, ilyen legyengült állapotban legalább a hétvégén miért nem adtak neki valami kis infúziós segítséget ahelyett, hogy az éjszaka közepén kirakják onnan. 

Ma nem is volt különösebb pörgés itthon, ebédre pizzát rendeltünk. Patrik is itthon volt, hajnalban ide jött haza. 

Könyves péntek

 Ez már a negyedik kötet a sorozatból. A stílus ugyanaz, és nagyon érdekes tapasztalás nekem, hogy annak ellenére sem unalmas és egysíkú az egész még mindig, hogy tulajdonképpen ugyanarról a pár emberről szól. Jöttek minden kötetben újabb szereplők is a családtagok mellé, akik mindig tettek hozzá eddig valamit. 

Most már nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy a sorozat utolsó része is ilyen marad e. De ezt jövő héten elmesélem majd. 

Csütörtök

 Ma úgy jöttünk haza, hogy azt gondoltam, ennek a hétnek én csütörtököt is mondok, mert hőemelkedésem volt, és akkor úgy is éreztem magam, mint aki majd meg sem áll egy komolyabb lázig. Aztán összepakoltam a konyhában, kicsit lefeküdtem a kanapéra, szerintem egy kicsit bóbiskoltam is a takaró alatt. Azt nem mondom, hogy hiperaktív állapotban keltem fel onnan meccset nézni fél hét körül, de határozottan jobb a helyzet, és nem érzem azt, amit napközben, hogy fáj a bőröm..

Igaz, ehhez lehet hogy hozzájárult, hogy a Paok-Fradi meccs, ahol sikerült őt góllal kikapni. Ideges éppen nem lettem tőle, de legalább most nem arra figyeltem, hogy van e lázam vagy nincs..

Mindenesetre most úgy készülök, hogy megyek reggel dolgozni, aztán majd akkor derül ki igazán, amikor kelni kell. 

Szerda

 Továbbra is tart ez a borzasztó sötétség és szürkeség. Amit egyébként remekül ellensúlyoz(na) a lakás szinte minden szegletében elhelyezett fényforrások, csak az a baj, hogy kevés ideig látom. Az adventi időszak az elcsendesedés ideje lenne, amikor az ember befelé figyel, és készül arra az elképesztő és katartikus örömre, és boldogságra, amit a karácsony jelent. Ehhez képest szinte mindenhol ez az év legmegterhelőbb időszaka, mert még mindenki hajt, hogy meglegyen az ünnep előtt, aminek a saját céljai érdekében meg kell lennie. 

Emlékszem, amikor kicsik voltak a gyerekek, szanaszét idegeskedtem magam mindig, hogy még nincs ajándék, még nem jutottunk el vásárolni, közben most már rég nosztalgiával gondolok arra az időszakra, és csodálkozom, hogyhogy nem tudtam akkor, hogy micsoda jó dolgom van. Egyébként tudtam, csak nem sejtettem. 

Minden nap akad valami plusz hátráltató tényező is, ma például a nokedli éves utáni borzasztó gyomorfájás volt ez. Annyiszor megfogadtam már, hogy nem eszek többet, de aztán mindig elfelejtem, hogy nem kéne.

Kedd

 Kitart az eső és a szürkeség, ami nincs rám jó hatással. Sohasem volt ez az időjárás a kedvencem, de mostanában már komolyan le is húz minden tekintetben. Pedig próbálom olyan szemüvegen keresztül nézni, ahogy már többeknél olvastam, hogy miért is szeretik. De meghagyom ezt nekik. 

Munka után még voltunk masszázson, ami tök jó volt, jól is esett. Még az egy órán felül is bírtam volna. 

Itthon meg megint csak épphogy összepakoltam a konyhában, és már este is lett. 

Borús, szürke

 És még hétfő is. Ez így együtt már majdnem a világvége nálam. Reggel majdnem sírva is fakadtam, amikor indulni kellett dolgozni. Még sötét volt háromnegyed hétkor, esett az eső. Tudtam, hogy nem elég, hogy Balázs itthon lesz ma, még az egyetlen olyan kollégám nem S szabadságon lesz, akivel lehet normálisan pár szót váltani. 

Ehhez képest azért túlélhető volt a nap, de semmiképp sem olyan, amit visszasírnék. 

Itthon már üzembe is volt helyezve a 3d nyomtató, amit a fiúk tegnap rendeltek. Na mondjuk tényleg csoda masina, elképesztő hogy így nyomtat. Ahogy az is elképesztő nekem, hogy nekik meg ez milyen egyértelmű, hogy ilyesmit otthon is lehet már. 

Vasárnap

 Ma Balatonos napot tartottunk. Már hét közben felvetődött az ötlet Eriktől, hogy vasárnap ne meccsre menjünk, hanem a Balatonra, és hamar magáévá tette mindenki (aki még itthon lakik)..

Délelőtt még borús időben indultunk, de mire odaértünk, már kisütött a nap. Siófokon ebédeltünk, aztán átmentünk Boglárra, itt sétáltunk egy nagyot. A parton fújt a szél nagyon, az annyira nem esett jól, de egyébként léleksimogató nyugalom volt ott. Mindig arról álmodozom, hogy valahonnan az ölünkbe pottyan egy akkora (elképzelhetetlenül nagy) összeg, ami lehetővé teszi, hogy legyen ott egy házunk, és még marad annyi, amivel lehet kezdeni valami olyat, ami biztosítja a megélhetést is, meg azt is, hogy ott maradhassunk. 

Hazafelé még megálltunk Siófokon, de sajnos az ottani adventi vásár az idén csalódást okozott, alig volt pár stand, ahol nézelődni lehetett. Sebaj, meg a kikötőbe is lementünk. A fiúk ettek egy-egy gyrost Mustafanál, és utána indultunk haza. 

Este megnéztük a meccset itthon, hát, nem kellett bánni, hogy kihagytuk, még a győzelem ellenére sem. 

Szombat

 Kicsit túltoltam tegnap az ashwagandát, mert úgy aludtam fél tízig, mint egy kisbaba. Akkor mondjuk úgy kipattantam az ágyból, mint akit kidobtak onnan. Szerencsére azért nagy dolgokról nem maradtam le, nem is volt tervben a főzésen és a mosáson kívül más. Ez utóbbinál azért hiányzott az az idő, amit alvással töltöttem, mert végül este kilenckor járt le a szárító az utolsó adaggal. De sebaj, megvan, és voltam olyan maximalista, hogy már minden a helyére is van pakolva. 

Patrik is megérkezett ebédre, így ma is ötösben ebédeltünk. Ebéd után Balázs palacsintát sütött, aztán együtt nézték a forma 2-t, forma 1-et. Közben természetesen mindenki cseszegetett mindenkit, ami nekem csak egy ideig vicces, utána felhúzom magam rajta. 

Most már végre a helyén van minden kis mütyür, minden manó, minden fény itthon (bár én az a fajta vagyok, akinek mindig lehetne több is még akár) . Nagyon szeretem ezeket a fényeket mindenfelé a lakásban, olyan hangulatos, és olyan más lesz tőle minden. 

Könyves péntek

 

Amikor a sorozat első két részét olvastam, tudtam, hogy az összeset el fogom olvasni. Így aztán, amikor legutóbb voltam a könyvtárban, kézenfekvő volt, hogy elhoztam magammal a következő rész(eke)t. 

Ez a könyv sem okozott csalódást, bár néha voltak benne kicsit unalmasabb részek. Pont tökéletes volt arra is, hogy ezen a héten a nem túl vidám, és kissé zaklatott lelkemet megnyugtassa. Szerettem azt is, hogy az egyébként már ismerős karakterek mégis új arcukat is mutatták ebben a könyvben. 

Határozottan tetszik az írónő stílusa, szerintem mindenki olvassa el, aki szereti a nyugodt, lassú tempóban felépített családregényeket. 

Csütörtök

 Ami rögtön péntek is lett, legalábbis munka szempontjából. És ez most pont jó is, mert semmi kedvem nem lenne holnap is menni még. Nincs semmi olyan egyébként, ami miatt így érzek, csak ilyen általános év végi hangulat. 

Nem volt semmi extra történés ma, kivéve az esti Fradi meccs. Most már lehet mondani, hogy szokás szerint csalódást okozott, bár nem szeretnék ehhez hozzászokni. Kikaptunk Debrecenben. Szomorú. 

Ma lekerült az a bizonyos hiányzó doboz is a padlásról, úgyhogy holnap minden a helyére kerül reményeim szerint. 

Szerda

 Na most itt hirtelen gondolkodóba estem, hogy milyen nap is van ma, és számolgattam kicsit, hogy meglegyen. Az egyébként félelmetes és egyben elképesztő is, hogy valóban létező jelenség ez a ködös agy dolog. Igyekszem nem hagyni, és amennyire csak lehet frissen tartani, illetve tornáztatni az agyamat, semmiképp sem szeretnék elbutulni. De oda kell figyelni rendesen..

Ma újra rácsodálkoztam arra, hogy Erik milyen jó helyen van ott az áruátvételen. Nem titok, sőt, a legtöbben egészen kicsit gyerekkora óta "ismeritek" őr, így igazából inkább nyílt titok, hogy ő az a gyerekem, akiért a legtöbbet aggódtam mindig. Soha, szemernyi kétség sem volt bennem afelől, hogy egy csomó mindenben tök jó, de mindig aggódtam amiatt, hogy ő maga is tisztában legyen vele. Nem a magabiztosság és a nyitottság a legfőbb erénye, de itt most ez sem okozott egy pillanatra sem gondot. Csak nézem őt, (ma még titokban egy könnycseppet is kitöröltem miatta a szemem sarkából), és csodálkozom , hogy olyan, mint aki ide született, ezek között az emberek között nőtt fel. Annyira jó, hogy így alakult. 

Voltam ma az üzemorvosnál, megmutattam neki a vérnyomás naplót. Előtte halálra izgultam magam, hogy mi lesz, ha megméri, és nem lesz jó, de esze ágában sem volt ilyesmi, úgyhogy feleslegesen izgultam. 

Aztán hazafelé voltam vásárolni a Tescoban és a Pepcoban. Na, amiatt nem kell aggódni,, hogy össze-vissza vásárolok mindent, mert se türelmem, se motivációm nincs ehhez. Ráadásul mindent úgy ítéltem meg, hogy vagy csúnya, vagy drága. 

Ahh

 Megint nem aludtam túl jól, de legalább most senki nem beszélt hozzám. Azt még nem tudtam eldönteni, hogy azért van nyomi hangulatom, mert nem alszom jól, vagy azért nem alszom jól, mert nyomi hangulatom van. 

Az biztos, hogy már reggel úgy kezdtem a napot, hogy inkább szerettem volna világgá menni, mint ott lenni az irodában. Nehezen lendültem át ezen a hangulaton, de azért valahogy sikerült. 

Mondjuk azt sohasem értettem, hogy ha valakinek nyilvánvalóan kerüli a társaságát a másik ember, akkor ő miért nem veszi a lapot? 

Most estére egyébként úgy érzem, mint akit kerülget valami kórság, de remélem, hogy végül nem így lesz. Nemsokára be is fekszem egy kád jó meleg vízbe, az csodát is tud tenni néha. 

Holnap rá kell szánni magam arra, hogy komolyan körülnézzek honnan kell rendelnem, és miket, mert hajlamos vagyok addig halogatni, amíg végül lemaradok, és vagy izgulni kell, vagy személyesen elmenni valahová. Egyik sem esne jól. 

Hétfő

 A mai napom nem volt valami jó nap. Eleve rányomta a bélyegét, hogy alig egy órányi alvás után fél kettőkor arra ébredtem, hogy egy férfihang jó hangosan a nevemen szólított. Most is itt van még a fülemben a hangja, de egyszerűen képtelen vagyok azonosítani, hogy kihez tartozik. Így aztán nem tudom mit akar tőlem, mindenesetre beparáztatott rendesen. Nesze neked CoHo könyv. Vissza tudtam aludni egyébként, de egy kicsit sem volt pihentető alvás ez most. 

És akkor még a munkanap is olyan volt, amin inkább csak túlesik az ember. Mindig keresem egyébként azokat az apróságokat, amik a sok egyforma, vagy értelmetlen hülyeség között is tudnak örömet szerezni, vagy némi sikerélményt nyújtani, de aztán mindig van valami, ami pluszban lehúz. De mindegy, az éltet most, hogy 21 nap múlva megint lesz pár tök jó napunk, és ezekért a napokért megéri kitartani. 

December 1

 Tök véletlenül jutott eszembe, hogy ma van a blogom szülinapja. 16 éves lett. 

Bevallom, még én sem gondoltam sohasem, hogy ennyi ideig írni fogom. Azt most már hirtelen nem is tudom, hány éve van az, hogy minden nap írok valamit, de az is jó pár már. Igaz, az utóbbi időben a mennyiség már bőven a minőség rovására ment. Azt nem is tudom, hogy tudnék e minden nap igazán érdekes és minőségi "tartalmat gyártani", ahogy szeretik ezt a műfajt mostanában nevezni. Bár ne legyek kishitű, persze, hogy képes lennék rá, ha nem a nap végén írnék, és nem telefonról tenném. Na majd lehet, hogy ezügyben kitalálok magamnak egy új kihívást, hátha sikerül változtatni valamin. 

Kíváncsiságból megnéztem ma este a statisztikát, elég érdekes számokat láttam. 

Egy 2017-es bejegyzés volt a legnépszerűbb, nem csak sokan olvasták, de tök jó kis beszélgetés is alakult ki a poszt alatt. Ez egyébként hiányzik, hogy egyre kevesebben aktívak ezen a felületen, de én magam is elég sokszor vagyok úgy, hogy olvasok valakinél, de aztán mégsem szólok hozzá, mert akkor épp nincs időm, később még elfelejtem. 

Azt nem tudom, hogy mennyi ideig fogok még írni, mert néha úgy érzem, már mindent leírtam, máskor meg úgy, hogy öreg néniként is szeretném majd elmesélni, hogy milyen az az élet. 

Lesz, ami lesz. 😊 

Köszönöm nektek, akik olvastok. 🙏

Könyves péntek helyett

 Könyves szombat. 

Szeretem az írónő könyveit, mert olyan stílusban ír, ami mindig visz magával, az ember azon kapja magát, hogy már kihűlt a fürdővíz, de még mindig lapoznál tovább, mert folyton történik valami. Nem tudom hogyan csinálja (de nagyon irigylem a tehetségét), de bármilyen témában ír, olyan elképesztő mély karakterkidolgozottsággal dolgozik, hogy szinte itt vannak körülöttem az emberek a könyv lapjairól..

Ez a könyv olyan témában íródott, ami nagyon megosztó, mert paranormális dolgok vannak benne. Voltak azért olyan részek, amikor kicsit para is volt utána itt egyedül a tök csendes lakásban. 😅 Rengeteg meglepetés volt benne, mert egyáltalán nem arra számítottam, mint ami a végkifejlet lett, de az ő befejezése sokkal jobb, mint amit én menet közben gondoltam volna. 

Azzal most bajban vagyok, hogy ajánlom e, mert kapásból azt mondanám, hogy persze, mindenkinek olvasni kell, de azért kell hozzá egyfajta nyitottság. Azt hiszem tipikus példája annak, hogy vagy nagyon szereti valaki, vagy gyűlöli. 

Szalagavatós péntek

 Ma a könyves napot felülírta, hogy ma volt Roli szalagavatója, így ma erről mesélek.. Holnapra marad a könyves poszt. 

Érdekes, hogy Roli már a harmadik, középiskolában végző gyerekünk, mégis "csak" második szalagavató, amin részt vettünk. Eriknek is volt, ugyanitt, ahol ma is voltunk, csak az övé a covid idején zárt ajtók mögött, maszkban. Ez majd az emlékeink között ettől lesz különleges. Akkor is, és azóta is igyekszem ezekre így gondolni, nem pedig veszteségként. 

Együtt ebédeltünk itthon mindannyian, Patrik is pont addigra ért haza. Ebéd után Roli már készülődött, neki korábban kellett menni, én akkor álltam neki a többiek ingét vasalni. Persze, azért mindenki bepróbálkozott, hogy ők mégsem jönnének, de ezt szeretik minden ilyen alkalommal eljátszani, mert tudják, hogy idegesítenek vele.. Magamnak természetesen utoljára találtam valamit, amit felvehetek úgy, hogy valahogy ki is nézek benne. Hiába, az elmúlt egy évben feljött rám vagy nyolc kiló, rémesen előnytelen helyekre is. (De mostanában nem ez volt a legnagyobb problémám)

Fel négyre mentünk, de elég sokat kellett várni, amíg be lehetett menni. Közben találkoztunk Johanna nővérrel, aki nagyon örült nekünk, jót beszélgettünk várakozás közben. 

Ez az iskola egyházi fenntartású, ennek megfelelően nem csak a rend apácái voltak jelen, hanem Márton atya is. Ő mondta a beszédet is, nem az iskola igazgatója. A szalagokat is megáldotta, és a közös ima sem maradt el. 

A szalagtűzés elég hosszú volt, mire minden osztály megkapta őket. Pont nem jó oldalra ültünk, Roli a másik oldalon volt, így csak nagyjából láttuk, ahogy az osztályfőnökétől megkapta a szalagot. 

Volt itt egy nagyon mókás eset is. A gépész osztály osztályfőnöke következetesen mindenkinek fordítva tette fel a szalagokat, nem győzték a fiúk igazgatni magukon..

Amíg a lányok öltöztek, volt egy kis zene, meg holt idő, de aztán kezdődtek a táncok. Minden osztály külön készült, helyesek voltak. Az egyik osztályban egy lánnyal kevesebb volt, mint kellett volna, oda beállt az osztályfőnök is 

Roliék voltak a legkomolyabbak, látszott rajtuk, hogy ők egyébként is két évvel idősebbek. Ők voltak az egyedüli technikumi osztály, a többiek tizenegyedikesek, ők "csak" szakmát tanulnak. 

Roli elképesztően komoly fiatalember lett menet közben. Látszik ez a mindennapokban is, de most kifejezetten szembetűnő volt. Bármilyen furcsa is, de ő is felnőtt most már így igazán. 

Épp az előbb ment el a szalagavatós afterra. 

Furcsa érzés, hogy már itt tartunk. 

Meccsnap

 Rég voltunk késő esti meccsen, de a mai Európa Liga mérkőzés este kilenckor kezdődött. Az az egy jó volt benne, hogy nem kellett korábban mennem dolgozni, hogy aztán korábban tudjak hazajönni. Amúgy azzal sincs baj, de nem mindig esik jól hajnali négytől késő estig talpon lenni. 

Na de ez most mellékes, végre ma este olyan meccsen voltunk, amilyennek egy focimeccset szeretünk. Nyilván azért is, mert győztünk, de azért is, mert jó játékkal győztünk, jó hangulatú meccs volt, jó volt a szurkolás, sokan voltunk. 

Mondanám, hogy bárcsak mindig ilyen lenne...de ilyen nemigen van. És minden bizonnyal arra is rá lehet unni. 

Wow

 Hát el sem hiszem még én sem, de képzeljétek el, hogy micsoda csodára ébredtem ma. Nem fájt a lábam. Mondta tegnap Eszter, aki csinálta a kezelést, hogy ez most már nagyon komoly javulást fog hozni, de az elmúlt két hónap kálváriája után szkeptikus voltam. Egyébként is azzal viccelődtünk már a kollégákkal, hogy lassan meg kéne rendelni a falábat, mert azt is idő kifaragni, hátha csak az lesz a megoldás. Nem vettem zokon senkitől, mert egyébként tök jó fejek voltak velem. Érdekes, hogy azok, akikről nem is gondolná senki, hogy bármi érzelmet, együttérzést tanúsítanak bárki felé. Akikről meg azt gondoltam volna, hogy na majd teljes mellszélességgel támogatnak, pont hogy nem ezt tették. De lehet, hogy pont ez volt ennek az egésznek az értelme, hogy ezt a leckét is megtanuljam. 

Na de..nem csak úgy ébredtem, hogy nem fájt, de két hónap után ma először úgy jártam, mint egy normális ember. Nem is tudom elmondani micsoda élmény volt ez, de komolyan mondom, hogy minden egyes lépés egy különleges élmény volt. Teljesen fel is dobódtam ettől, a hangulatom is teljesen más volt ma. 

Megvolt ma könyvvizsgáló látogatás is, nagyon jó fej lány jött ezúttal, öröm volt vele együtt dolgozni. 

És aztán délután még a körmeim is megszépültek.

Kedd

Ez ma egy olyan nap volt, amikor csak rohantam egyik feladatból a másikba, egyik helyről a másikra. 

Megmondom őszintén nem tartozik a kedvenceim közé az ilyesmi, de van, amikor így adódik Munka után voltam lökéshullám kezelésen, aztán amikor onnan hazaértünk, fél hétre mentem fodrászhoz. 

Elfáradtam, de most sokkal jobb a lábam, és a hajam is. Szóval megérte. 

Hétkezdés

 Azt már a múlt héten is tudtam, hogy nem ez lesz a kedvenc hetem, de még a várhatót is sikerül felülmúlni. Most már tényleg úgy van, hogy minden napra van valami plusz a napi dolgok mellett munka terén is, meg munka után is. 

Holnap megyek lökéshullám kezelésre, utána fodrászhoz. Szerdán körmös, csütörtökön meccs, pénteken szalagavató. Közben leltár, ehhez mindenféle plusz adatszolgáltatás a főnököknek, szerdán könyvvizsgáló, utána egy megbeszélés (ez utóbbi tök felesleges dolog szerintem). 

De legalább az jó volt a mai napban, hogy reggel hárman együtt mentünk dolgozni. 

Meccsnap

 Ma délután megint meccsre mentünk. Van még némi izgalom és várakozás egy-egy ilyen napon, de már nem olyan, mint régen volt. Van ebben olyan is, hogy már megszoktuk, már annyi mindent átéltünk, hogy egyre ritkábban érnek bennünket olyan meglepetések, amik azt az élményt adják, ami miatt tulajdonképpen hétről hétre neki indulunk. De sokkal inkább van mögötte az, hogy mostanában többször érnek bennünket csalódások, mint amennyiszer a felhőtlen szórakozást jelentik. Ez nem azt jelenti, hogy csak az a jó meccs, amikor nyerünk. Nincs olyan csapat a világon, amelyik mindig, minden meccsen győzni tud. De a győzelem és a vereség között rengeteg minden van. Vagy lehet. Méginkább lehetne. 

Ma úgy esett, hogy az első félidő után elindultunk haza. Mert kevesebbet adott, mint amennyit mi tettünk bele, és ezt most nem tudtuk jó szívvel végigülni. Igen, lemaradtunk pár gólról, és arról, hogy végül döntetlen lett, és nem kaptunk ki. Ez egyébként kevésbé esett szarul a lelkének, mint az, hogy Patrik maradt (mert úgy volt programja, hogy csak a meccs után tudott indulni, nem volt értelme hazamenni, majd újra elindulni), mi meg otthagytuk. Tök nagy hülyeség ezt érezni, mintha ott felejtettem volna valahol. 

De mindezek ellenére csütörtök este megint ott leszünk majd. 

Egy újabb elpazarolt nap

 Ez volt ma is. Pedig tök jól kialudtam magam végre, úgyhogy akár lehetett volna energiám az egész házat felforgatni, vagy bármi másra is. 

Hát ehhez képest csak mostam és főztem ma is. Tervben volt, hogy majd délután sütök valamit, de aztán tervb maradt, mert nem volt végül kedvem hozzá. 

Megnéztem délután pár vásárlós appot, hátha lesz valami ötletem karácsonyra, de nálam általában ott ki is merül a vásárlás, hogy végignézem mi hol és mennyiért kapható, megállapítom, hogy vagy felesleges hülyeség, vagy nem éri meg az árát, vagy találok benne valami kifogásolnivalót. Így szoktam magamnak ruhát venni is. Végignézek csomó oldalt, és aztán nem veszek semmit. 

A lábammak viszont jót tett ez a fajta pazarlás, úgyhogy felfoghatom úgy is, hogy regenerálós nap volt. 

Könyves péntek

 

Azóta vártam, hogy ezt is olvashassam, mióta át első részt befejeztem. Kicsit aggódtam miatta, hogy esetleg nem lesz olyan jó, mint az első rész, se egyáltalán nem okozott csalódást.

Rögtön az első oldalaktól teljesen beszippantott, minden történés szinte meg is elevenedett. Ez sem könnyű időszakban játszódik, a berlini fal építésekor, illetve a hidegháború idején. Két ellentétes világ találkozása is a könyv, a maga mindenféléjével. Nagyon tetszik, hogy észre lehet venni, mennyire felkészült a történelmi események kapcsán. Mégsem lehet unni egy percig sem. 

Nem teljesen úgy alakult, ahogy gondoltam volna előzetesen, de csak annyi hiányérzet maradt bennem, hogy egyszercsak elfogytak a lapok. 

Az írónő zseniális, ezeket a könyveket meg szerintem mindenkinek olvasni kell. 

Csütörtök

 Ma is hajnalok hajnalán (de még inkább az éjszaka közepén) mentünk dolgozni. Nagyon nehezen keltem ma is, épp ezért csak tényszerűen beszámolok róla, hogy voltam na lökéshullám kezelésen. Sokkoló élmény volt. Nagyon fájt, és jelen pillanatban még bizonytalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy még bevállalom e többször. 

De lehet, hogy ha alszom egy jót, utána szebb színben látom majd a világot. 

Ez még nem volt

 Jártam na az ortopédián. És hát az van, hogy most az achillesem van begyulladva. Jó, hát sejtettem, mert igen furcsa fájdalom van azon a részen, és minden lépésnél bele is nyilall. 

Erre most megint ugyanaz a terápia, mint az előző esetben, holnapra van is már időpontom lökéshullám kezelésre. 

Egyelőre nem megyek betegállományba, annyira azért nem rossz a helyzet, de ha rosszabb lesz, vagy nem tud javulni, akkor nem erőltetem. 

Egyébként nagyon unom már ezt az egészet ..

Kedd

 Szerintem ez mostani köd valahogy kivetíti azt, ami ebben a világban rengeteg ember lelkében és fejében van. Azok, akik mindenféle ezoterikus dolgokkal foglalkoznak, már elég régóta mondogatják, hogy most már aztán nagyon komolyan itt van a változás. Én nagyjából azt gondoltam erről, hogy majd egy ilyen nagy csinnadratta lesz, afféle modern purgatórium, és majd egy reggel úgy ébredünk, hogy maradt, aki még alkalmas, a többiek meg valahová eltűntek. Persze, nincs ilyen, hogy is lehetne. De azt érzékelem, hogy a hülyék mintha hülyébbek lennének, de mindenképpen hangosabbak, és mindenképpen mindenhol ott akarnak lenni, elmondani, leírni. 

Olvastam pár cikket a szombati holland -magyar meccs kapcsán. Talán azok is tudják, akik nem követik a magyar focit, hogy a meccs elején Szalai Ádám, aki két éve még a magyar válogatott csapatkapitánya volt, most pedig pályaedzője, rosszul lett a kispadon, és hosszú percekig csak azt láttuk, hogy a komplett orvosi stáb ott van, mindenki nagyon meg van ijedve. Aztán hordágyra került, a meccs folytatódott. Kikaptunk 4:0-ra. De a (szerintem) normális többség úgy gondolta akkor este, hogy a pályán ugyan veszítettünk, de a legnagyobb harcot mi nyertük hiszen szerencsére nem történt tragédia. Azon az estén az volt a legfontosabb, hogy ugyanannyian mennek haza, mint amennyien érkeztek Hollandiába. És az ilyen vélemények, cikkek kapcsán megérkeztek a hülyék. Akik szerint nincs ezen mit aggódni, hiszen "csak" epilepsziás rohama volt. Akik szerint csak magyarázkodás, mert amúgy szar minden, és könnyű most ez mögé bújni. 

Ettől a "csak" epilepsziás rohama volt dologtól egyébként is falra mászok, és el vagyok képedve az emberi tudatlanságtól. Nem tudnak és nem is akarják tudni, hogy mi ez, pedig emberek milliói élnek ezzel a betegséggel, és emberek milliói végeznek nap mint nap életmentő, újraélesztő tanfolyamokat. Én nem végeztem ilyet, így nem tudom mi hangzik ott el, de azért feltételezem, hogy említésre kerül, mit lehet és kell tenni olyan esetben, ha valakinek ilyen jellegű rohama van. De (és csak magamból indulok ki) szerintem alapvető emberi normalitás lenne tisztában lenni azzal, hogy senki baját, betegségét nem bagatellizáljuk el, és ha segíteni nem is tudunk, legalább ártani ne ártsunk sem szóval, sem tettel, sem cselekedettel. 

És ez csak egy kiragadott esemény visszhangja a sok közül, amit nap mint nap tapasztalok. 

Hétfő

 Hát én nem is tudom, hogy mitől, de azt tapasztalom, hogy valahogy évről évre mindig rosszabb ez az év végi időszak. Ugye ilyenkor leltár van, jövő héten jön a könyvvizsgáló. Nagyjából mindenki megőrül egy kicsit, és mire oda jutunk, hogy majd itt van a december, és jó lenne az a "szeressük egymást gyerekek" érzés, már nyomokban sem tartalmaz ilyesmit egyikünk sem. Még megy az egyezkedés arról, hogy akkor hogy lesz az év végi munkavégzés, mert az aztán ki van zárva, hogy itt napokig láblógatás lesz, meg amúgy sincs már szabi sem. Akinek van,, azzal is keményen kell bánni, mert nehogymár két ünnep között otthon maradjon.  Na sebaj, így szoktuk ezt meg. Ha nem felejtik el, azért huszonharmadikán lesz kellemesünnepeket email is. 

A lábam kitartóan fáj, úgyhogy ma kértem időpontot az ortopédiára. Nem tb rendelés, úgyhogy szerdán már mehetek is. 

Viszont ma megint volt némi napsütés is. Igaz, hideg is volt mellé, de még a hideg is más napsütésben. 

Vasárnap

 Ma itt nálunk megint egész nap kód volt, szürkeség és hideg. Hát nem tudom hogy fogok én ezzel megbarátkozni, egyelőre utálom. Nagyon. 

Igaz, így, hogy megint folyamatosan fájdalmaim vannak, hol csak kicsit, hol erősebben, nagyjából mindent és mindenkit utálok. 

Ma bepótoltam a tegnap elmaradt dolgokat. Főzés terén is, meg a többi mindenfélét is. Épp elég is volt ez mára, extra vállalásaim nem voltak inkább. 

Szombat

 Valami ájult alvásban volt részem éjjel, mert reggel úgy ébredtem, hogy a mozdulatlanság miatt fáj a nyakam. Jó rég volt már ilyen egyébként, kicsit aggódtam is, hogy na, most akkor ettől még a fejem is megfájdul majd, de szerencsére azt megúsztam. Ahogy a főzést is, mert egyéb ötlet híján pizzát rendeltünk..

És ha már főzni nem kellett ma, akkor gondoltam, hogy végre nekiállok a konyha takarításának, mert gyalázatos állapotban van már. Igazából már akkor meg is bántam, amikor a szekrény tetejével végeztem nagy nehezen, mert a lábam nagyon nem szerette ezt a székre fel, székről le mozgást. Egyébként is az elmúlt két napban sokkal jobban fáj, mint eddig, és megint sántítok is. Kicsit olyan érzés, mintha készülne ott valami elszakadni, vagy nem is tudom mi történik már. Hétfőn szerintem kérek megint időpontot ahhoz az ortopéd orvoshoz, akinél voltam már, meg talán újra szükség lesz a lökéshullám kezelésre is. Az biztos, hogy az előző állapotból lett ez, de már nem ugyanúgy. Valahogy feljebb költözött a fájdalom is, és állandósult egy érdekes merevség is. 

Na de mindegy is, a konyhaszekrény felső részét sikerült megcsinálni. Ez a látványosabb része amúgy is, de mire az készen lett, annyira elfáradtam, és úgy fájt a lábam, hogy mást már nem tudtam csinálni. 

Most még nézzük a válogatott meccset. Megrendítő volt látni a kispadon történteket, remélhetőleg Szalai Ádám rendbe jön, és nincs nagy baj. 

Rendhagyó könyves péntek

 Ez most egy olyan, amikor nem hozok könyvajánlót, mert a héten nem olvastam. Vagyis igen, de könyvet nem. 

Teljesen prózai oka volt egyébként. Az összes könyvtári könyvet elolvastam, de nem volt hét közben munka után már időm és kedvem elmenni. Az itthoni könyvek meg most nem hoztak lázba. 

Na de ma...már előre eldöntöttem, hogy ma, mivel korábban jövök haza, már megyek is a könyvtárba. Aztán elbizonytalanodtam, mert hazajött Patrik, és olyan hülyének éreztem a szitut, hogy én meg lelépek. De aztán csak ott motoszkált a fejemben, hogy de, nekem ma el kell mennem. Véletlenek ugye nincsenek, és a történtek után biztos vagyok benne, hogy pont azért nem hagyott nyugodni ez a gondolat, mert ott volt a könyv, amire azóta várok, mióta az első részét elolvastam. 

Egyébként majdnem ott maradt, már a kölcsönzős pultnál álltam a kis kuoacommal, amikor a szemben lévő polcról oda mosolygott rám. Úgy megörültem neki, ...

Így akkor most megmutatom a könyvkupacot, amiből a következő hetekben várható az ajánló. 

A legfelső az a bizonyos...😊 Jövő héten elmesélem milyen volt. 

Csütörtök

 A nap fénypontja, nem is...ennek a hétnek a fénypontja volt, amikor ma kora délután egyszer csak utat tört magának a felhők között a nap. Hát komolyan mondom, hogy abban a pillanatban egészen más lett a hangulatom is. Ráadásul az egész olyan volt, mint egy giccses filmjelenet, mert szinte pillanatok alatt történt az meg, hogy az addig mindent uraló szürkeségből varázsolt egy ragyogó napsütésben fürdő valamit. Igaz, esetünkben egy raktár udvarát, ami ugye csupa beton, de ettől el tudok vonatkoztatni. És egyébként is utána megnéztem az időkép webkameráján keresztül, hogy milyen volt ez a Balatonnál. 

Ma jutott eszembe, hogy addig halogattam anyukámnak a névnapi ajándék beszerzését, hogy most már biztosan csak a személyes beszerzés jön szóba, mert mindjárt itt lesz. Van mondjuk erre is tervem, aztán majd meglátjuk hogyan alakul. 

Aztán az is eszembe jutott ma, hogy ha úgy adódna egyszer, hogy mindenkit, aki valaha fontos volt nekem, meghívnék egy adott időpontban sütizni, vajon mennyien jönnének el közülük. 

Leltár időszak van nálunk, ilyenkor, hogy kicsit pihentessem az agyamat, mindenféle hülyeség eszembe jut. És ha már eszembe jut, én bizony tovább is szoktam gondolni, mert miért is ne. És hát valljuk be, mostanság egyébként is jobb a valósággal nem foglalkozni. 

Szerda

 Továbbra is csontig hatoló ez a mostani hideg. Én nem feltétlenül vagyok ezügyben mérvadó, mert ugye nem vagyok túlságosan jóban a hideggel, de mások is azt mondják, hogy most valahogy hidegebb ez a hideg, mint szokott lenni. És nehezebben lehet átmelegiteni is a lakást. Nem tudom mitől lehet ez, vagy tényleg így van e, egy biztos, nekem már jól esik esténként bevackolódni egy takaró alá. 

Ma délutánra megint fájni kezdett a lábam, most mondjuk inkább az Achillesem, mint a sarkam, de ugyanolyan kellemetlen. Most már magam sem vagyok benne biztos, hogy valaha lesz olyan, hogy nem fáj. Pedig egyébként nagyon unom. 

Kedd

 Ma egy fokkal jobb nap volt, mint a tegnapi, de mindenféléből jutott azért ma is. De szerencsére csak a szokásos dolgok, megspékelve egy tűzriadó gyakorlattal. Ez utóbbi mindig vicces kicsit, mert ugye előre tudjuk, hogy lesz, és aztán ennek tükrében mérik, hogy mennyi idő alatt érünk ki. Mindegy, megvolt ma is, elég gyorsan ott volt mindenki a gyülekezőponton, ahogy kell. 

Délután voltam masszázson, jó volt, a még mindig kicsit fájós lábammak különösen jól esett. Mondjuk a lábamat, talpamat bármikor, bármennyi ideig lehet(ne) masszírozni. 

Ködös, hideg

 És még hétfő is volt ma reggel. Így kezdődött ez a hét. Bár bevallom, nekem a hétzáró este sem volt a legjobb. Olyan érdekes mellkasi (?) szűrő, fájdogáló érzésem volt, amitől kissé be is pánikoltam. Főleg mert fekve rosszabb volt. Természetesen a vérnyomás mizéria miatt a legrosszabb lehetőség is eszembe jutott, és már éppen ott tartottam, hogy most vagy felébresztem Balázst, hogy akkor lehet hogy nekem éppen infarktusom van, amikor eszembe jutott az a lehetőség is, hogy talán a vacsorára evett paradicsom miatt a gyomorsavam szórakozik velem ilyenformán. Ettől e lehetőségtől azért meg is nyugodtam kicsit, meg vettem be espumisant is, és így sikerült fel kettőkor megnéznem utoljára az órát. 

Na egyébként többek között ezért nem vagyok nagy rajongója ennek a sötét, borongós őszi időnek. Az embernek van egy kis problémája, amit napsütésben, millió más dologgal foglalkozva észre sem nagyon vesz, ilyenkor meg már éppen csak mentőt nem hívtam. Persze, tudom, nem törvényszerű ez, de rám ilyen hatással van. 

Egy ilyen borzasztó éjszaka után rám ömlött egy rakás megoldandó feladat, és szinte megállás nélkül ki is tartott ez egész nap. Valamiért ma mindenkinek kellett a tanácsom, a segítségem, az emlékezetem..

El is fáradtam ma ebben az egészben. 

Vasárnap

 A mostani zűrzavaros világban én a magam részéről tökéletesen elégedett vagyok azzal is, ha épp nem történik semmi rendkívüli, és csak úgy rendben van minden. 

Ez egy ilyen vasárnap volt, amikor abszolút tipikus módon rántott hús és krumplipüré készült ebédre, utána pedig tiramisu. Aztán délután megvolt a szokásos heti fürdőszoba takarítás, felmosás, ruha hajtogatás, és Fradi meccs is. Ez utóbbi ma sem volt a legélvezetesebb meccsélnény, de legalább nyertünk. 

Természetesen fel tudnék sorolni egy csomó mindent, amit lehetett volna csinálni még, vagy akár ezek helyett is, de nem teszem, mert most ez tényleg így volt jó. 

Szombat

 Igazából azt hiszem tegnap este kezdődött ez az egész már. Amiről nem tudom, hogy mi, de soha nem is fog rá fény derülni. 

Nagyon fáradt voltam tegnap, és emiatt nem is olvastam túl sokáig a kádban. Amikor megtörölköztem, már éreztem, hogy nem stimmel valami, mire felvettem a pizsamámat, azt éreztem, hogy el fogok ájulni. Kinyitottam az ajtót, hátha csak meleg van, és mivel jobb is lett, elintéztem ezzel. 

Jó sokáig aludtam, és gondoltam, na, akkor ma gyorsan megcsinálom az ebédet, közben mosok, délután sütök valamit, vagy végre kitakarítom a konyhát. Aha...meg ahogy azt én elképzeltem. Gyors porszívózást tartottam délelőtt, de már az annyira kimerített, hogy csak lestem. De volt mire fogni ezt is, ma cseréltem porzsákot, és ilyenkor sokkal erősebben szív. Még elmentem ez után a szomszéd kisboltba almát venni, addigra eldöntöttem, hogy sütök almás muffint. Ez után már tényleg a gyors elkészítése következett. Csakhogy ahogy lehajoltam a tálakért, már éreztem is, hogy ajjajjaj, itt baj lesz, mindjárt el fogok ájulni. Nem mozdultam, szépen, mélyeket lélegezve koncentráltam arra, hogy be történjen meg. Megúsztam, de azért jobbnak láttam Eriket figyelmeztetni, hogy ne érje váratlanul. Persze ő azért bepánikolt kissé, és rögtön le kellett feküdnöm, meg csokit hozott. 

Szerencsére Balázs és Roli is pont végeztek a kerékcserével, ők is megérkeztek, így végül lett ebéd is, meg én is össze tudtam szedni magam. 

Ebédre megérkezett Patrik is. Délután pedig elkészült azért az almás muffin is. Semmi más, mert ha rosszul nem is vagyok, teljesen jól sem. Úgy, hogy egyébként semmi bajom. 

Gondolom hogy a vérnyomás gyógyszer a ludas, majd hétfőn felhívom a dokit, melyikből szedhetek esetleg kevesebbet. 

Könyves péntek

 

Bevallom, elsősorban a kíváncsiság vezérelt, amikor ezt a könyvet hetekkel ezelőtt megláttam a könyvtárban (és nem is véletlen, hogy ez az utolsó az akkor elhozott kupacból). Kíváncsi voltam rá, hogy mégis hogyan ír egy hercegné (mégha tudom is, hogy volt segítsége is ebben) 

A történet egyébként a saját családjából merített ihletet, a dednagynénje életéről van szó. A viktoriánus korba megyünk vissza, már -már elképzelhetetlen világba, ahonnan a főhősünk teljesen kilóg. Kicsit olyan is, mintha ő maga a jövőből érkezett volna oda a maga életfelfogásával, merészségével. 

Nagyon részletesen kidolgozott minden, és annak ellenére is jó olvasni, hogy azért azt be kell vallani, nem éppen kiemelkedő a saját műfajában sem, bár nem tudnám egyértelműen besorolni sem a romantikus, sem a történelmi, sem pedig a családregények közé. A három keveréke inkább. 

Nem rossz, de az "egyszer el lehet olvasni, ha épp nincs más" kategória.

Csütörtök

 A héten olyan érdekes szokást vettem fel, amiről magamra sem ismerek. Magamtól ébredek fel általában, nagyjából egy órával korábban, mint ahogy egyébként szoktam hosszas könyörgés után. Vagy Balázst kérem meg, vagy én kijövök a vérnyomásmérőért, és az ágyban történik meg az első mérés. Ez után pedig még jól bevackolom magam a takaró alá, és csak így élvezem a fekvést. Még percekre vissza is alszom, de ezekből is magamtól ébredek. És aztán egyszer csak ráveszem magam, hogy keljek fel, és öltözzek. 

A nap eseményei közül az egyik legkiemelkedőbb, hogy hárman voltunk ma a munkahelyre szervezett véradáson. Eriknek első alkalom volt. Eddig szerintem kicsit tartott ettől, most megtapasztalta, hogy nincs mitől, reméljük máskor is részt vesz majd. 

A másik esemény a Fradi meccs, ami még tart, de szerencsére most csak örülni van okunk, jelenleg négy góllal vezetünk a Dinamo Kijev ellen. Most épp kellemes, hogy és még van hátra legalább tíz perc. 

Szerda

 Nekem nem szokásom egy-egy új év kapcsán új életet kezdeni. Már csak azért sem, mert ezt az egy meglévőt próbálom élni hol több, hol kevesebb sikerrel. Így most sem készülök erre, de mindenképpen van pár dolog, amit felül kell vizsgálnom olyan értelemben, hogy kevésbé tekintsem fontosnak. Annyi mindennel kapcsolatban vontam le idén már mindenféle tanulságot, és húztam egy komolyabb határt ezeknek. Sokan vannak, akikre más szemmel tekintek, sok mindenkiben csalódtam, ami azzal jár, hogy egyre csak szűkül az a kör, akiknek még elhiszem, ha azt próbálják velem elhitetni, hogy fontos vagyok nekik. 

A buta kis játszmákhoz már öreg vagyok, ahogy ahhoz is, hogy megtehessem azt, hogy csak úgy hátat fordítok mindennek és mindenkinek, akitől nem azt kapom, amit érdemelnék. 

Az egészen biztos, hogy jövőre kevesebb energiát kapnak tőlem ezek az emberek és ezek a helyzetek. Másra fogom fordítani, olyan dolgokra, amiktől jobb hely nekem ez a világ, és amiktől jobb nekem magam lenni. 

Kedd

 Nem tudom miről írhatnék. Hideg van, de legalább süt a nap, és ez némileg ellensúlyozza a hűvös idő miatti rossz érzést. Nem, továbbra sem a barátom az ilyen időjárás. 

Ezen a héten Erik délelőttös, így jó sokat találkozunk munka közben. Még mindig furcsa őt ott látni, de jó is. Tetszik neki, amit csinál, tök jól beilleszkedett. Örülök neki, hogy így alakul, izgultam miatta azért. 

Hétfő

 Hű, milyen hideg volt reggel. Nem kellett volna, hogy váratlanul érjen, mert mégiscsak november van már, de azért nem esett jól. 

Jó sok dolgom volt ma, a kolléganőm szabadságon volt, így minden rám maradt egyedül. Legalább nem kellett azon gondolkodni, hogy mivel üssem el az időt. A tapasztalok alapján azért nemsokára már lesz ilyen is. Aztán ki tudja, annyi furcsaság történik mostanában mindenhol.

A mai nap jó híre, hogy végre engedélyezték a saját munkavédelmi cipőt. Nem mondom, hogy elkapkodták, de mindegy is. Egyszer kellett csak ezt a hercehurcát végigcsinálni szerencsére. 

Meccsnap

Kapkodva főzős nap volt ez ma, mert korán kezdődött a meccs, már 14:45- kor. Megállapítottam, hogy nem megy már nekem igazán jól a fejben tervezés és a megvalósítás összehangolása, mert hiába gondoltam ki mindent nagyon jól, nem így sikerült, ahogy gondoltam. Mindegy, már túl vagyunk rajta, de legközelebb másképp csinálom, az biztos. 

Ráadásul ez megint egy olyan meccs volt, amin nem érte meg ott lenni, több volt miatta a bosszúság, mint az öröm. De remélem azért most már nemsokára véget ér ez mostani sorozat, és visszatér az az időszak, amikor az ember alig várja, hogy hétvége legyen, es induljunk. 

Egyébként van valami furcsa érzésem továbbra is magamról, de magam sem tudom, hogy mi is az. Elég fura. 

Wtf

 Ezen a hétvégén nem sok mindent csináltam, igazság szerint kicsit azért berezeltem attól a százkilencves vérnyomástól, és gondoltam, akkor most megint húzok a féken minden tekintetben. Fizikai értelemben nem vagyok mostanában nagyon aktív, a lábam azért még nem lájkolja a komolyabban igénybevételt, én meg szenvedtem már vele eleget, ami nem megy, azt nem erőltetem. Cserébe igen komolyan tudok agyalni, aggódni teljesen felesleges dolgokon is. 

De most akkor legyen, gondoltam, nincs agyalás, nincs semmi extra takarítás, csak nyugi. 

Nem épp a legjobb módja, de pörgettem a tiktokot is eleget. És ott jó pár videót láttam a Dubai csoki néven futó slágertermékről. Ez nem is érdekes, minden évben van valami most már, a fehér csokis shaken eszpresszó csak valami kispályás találmány volt, azóta már végigette/itta a világ a sós karamellás mindenfélét, meg a oumkin spice, és pisztáciás ízesítésű élelmiszeripari remekeket is. Na és akkor most ez az új őrület. Láttam már csoki kóstolást , Dubai csokis palacsintát, valami golyó formájú sütit, vagy mit. Addig tátottam a számat ezeken, hogy az algoritmus csak úgy tolta elém ezeket, mígnem elem került egy olyan tiktok, ahol a srác egy vidéki cukrászdában most már ipari mennyiségben állítja elő a táblás csokikat a fent említett különleges ízvilágban. Na és most kapaszkodjatok meg...egy tábla csoki 4500 Ft+ szállítás. 

Hát na..én nem vagyok az a demagóg fajta, tőlem mindenki arra költi a pénzét, amire akarja, és nem jövök azzal, hogy bezzeg mások éheznek, na de azért ne vicceljünk már..ennyi pénzt egy tábla csokiért...? 

Könyves péntek

 

Megtetszett a borító, és azt gondoltam, hogy akár jó lehet ez, kicsit hangolódok majd a télre, meg a karácsonyra. 

Az elején még unalmas is volt, gondoltam is, hogy na, hát ez egy ilyen kis semmi nyálas sztori lesz, egy a sok közül. Hát aztán jó nagyot koppantam ezzel a véleménnyel, mert menet közben valahogy úgy alakult, hogy nem csak a két főszereplő karaktere lett sokkal jobb, de velük együtt alakult ez az egész történet is. Egy idő után már nagyon drukkoltam nekik, és amikor a vége előtt kicsivel már úgy tűnt, étkezik a happy end, már tök jó érzés volt nekem is. És még itt azért volt egy hatalmas csavar a történetben..nem fogom elmesélni, hogy mi, hátha valaki olvasni szeretné. Rég volt már, hogy sírtam egy könyvön, de ez úgy szíven ütött, hogy alig tudtam abbahagyni a sírást. 

Nem azt kaptam, amit gondoltam, de kar lett volna, ha nem olvasom el. 

Csütörtök

 Ez megint egy négynapos hét lett, és bőven elég is volt belőle ennyi. Azt továbbra is nagyon tudnám értékelni, ha ebbe az irányba mennénk el, hogy ez minden héten így van. Lehet, hogy utána majd az lenne, hogy már az is soknak tűnne, de most szép álom csupán. 

Semmi érdemleges nem történt ma, megy már az év végi mizéria. Leltár, karácsonyi édességek beérkezése, ilyesmi. 

Ma este egyetlen gyerekünk sincs itthon. Erik éjszakás, Roli meg elment pár barátjával az Etele moziba valami horror maratonra. Ez nagyjából olyan program, amire engem fegyverrel sem lehetne rávenni, de ő nagyon be volt zsongva, amikor meglátta a mozi programjában. 

Szerda

 Szerintem ezen a héten délutánonként van olyan időjárás, amivel (szinte) mindenki elégedett. Nincs se hideg, se meleg, de a nap gyönyörűen süt, és még ereje is van. Mondhatni tökéletes. Az tette volna nekem még tökéletesebbé, ha nem a munkahelyemen lettem volna. Bár az már lehet, hogy telhetetlenség részemről, de arról ábrándoztam ma, hogy ó, milyen jó lenne ücsörögni a Balaton partján egy kávéval. 

Nagyon álmos vagyok ma, nem is tudok többet írni. 

Kedd

 Ma sem volt még a legjobb napom. Valahogy nem találom a helyemet most, és semmi sem jó. A lábam sem az igazi még, a cipő mizéria sem oldódott meg még mindig. Jött hozzá ez a vérnyomás dolog megint, ma délután a gyomrom is megint olyan fura volt. Szóval ezek most nem az én napjaim. 

De lesz ez jobb is, abban egészen biztos vagyok. Csak idő és türelem kérdése. 

Hétfő

 Az utolsó októberi hétfő. 

Ma reggel háromnegyed hétkor értünk a munkahelyi parkolóhoz. Épp akkor mutatta meg magát a nap is. Össze is néztünk, hogy ilyet nyáron hajnali öt óra tájban látunk. És az azért egészen más hangulatú hajnal, mint ez. 

Voltam ma üzemorvosnál cipő engedélyezés ügyében. Az teljesen sima ügy volt, de megmérte a vérnyomásomat is. Olyan elképesztő magas számot mondott, hogy először majdnem mondtam neki, hogy szerintem nem jó az a kütyü. Még kétszer mérte, de nem sikerült igazán jó értéket mérni, úgyhogy majd egy hónap múlva meg kell neki mutatni vérnyomásnaplót. 

Ez most nem hiányzott egy kicsit sem. 

Vasárnap

 Ez az az óraállítás az, amit még akkor sem szeretek, ha egy órával többet lehet ilyenkor aludni. Ami amúgy hülyeség, mert szimplán csak annyi történik, hogy felkelek ugyanabban az időben, csak még egy órával korábban van, mint amit az óra mutat. De nekem ez a korán sötétedés nem a barátom, soha nem is volt, és már nem is lesz.

Ebédre csirkepörkölt és nokedli készült, mert Patrik múltkor említette, hogy azt enne, és tudtam, hogy ma jön haza. Igaz, nem ért haza délre, így nem együtt ebédeltünk, de azért örült neki, és a maradékot is elcsomagoltam neki.

Sütöttem délután kakaós csigát is, ami mindig jól sikerül, és szeretik is. 

Este megnéztük a Fradi meccset. Még szerencse, hogy nem mentünk el Győrbe, mert nem lett volna jó ott végig állni ezt a meccset. Csak egy döntetlen sikerült.