Ma volt

Ma volt az első olyan napom az új munkakörömben, amikor úgy jöttem haza, hogy nem éreztem azt, hogy csak zombiként csináltam, amit kell. Na persze messze van ez még attól, ahová el kell jutni, de már nem tűnik lehetetlennek, és nem gondolom azt, hogy túl kemény ez a fa... Majd amikor jönnek az újabb és újabb holtpontok, akkor ezt próbálom magamban felidézni.
Az itthoni dolgok minden hétköznapon erősen háttérbe szorulnak, még szerencse, hogy van nekem egy anyám is, aki minden kérés nélkül, a legnagyobb természetességgel vállalta be, hogy ebben a zűrzavaros időszakban főz nekünk. Hatalmas segítség, az biztos. Ha még neki kéne állnom főzni, amikor a kiszipolyozott agyammal hazaérek, lehet, hogy már eret vágtam volna magamon. De persze igyekszem minél hamarabb felnőni a feladathoz, és újra normális háziasszonyként is helytállni.
Három és fél kilót fogytam három hét alatt, ami nem azért van, mert nem eszem eleget, hanem simán ilyen hatással van rám a stressz. Nem érzem magam idegesnek, de mégis van bennem egy "készenléti idegállapot", mert azért azzal tisztában vagyok, hogy az én munkàmtól rengeteg másik ember munkája függ. Ha elrontom, akár olyan következményei is lehetnek, ami miatt a mi területünkhöz tartozó üzletek nem jutnak áruhoz.
És a telefonom szerint holnap négy fokkal hidegebb lesz, mint ma volt... legalább Zsuzsának jó lesz. 😊