Rég vártam ennyire a péntek délutánt, mint ma. Megterhelő volt ez a hét testileg-lelkileg, időjárásilag.
Az mondjuk nem én vagyok, aki teljesen ki tudja kapcsolni az agyát, és félretenni mindent, arra koncentrálva, hogy itt van a hétvége, és itt van az ideje a pihenésnek, lazításnak. De már az is jó, hogy nem kell korán ébredni. A héten a hat óra is túl korai volt, pedig igen gyakran volt olyan is, hogy olyankor már egy órája dolgoztam.
Azon vagyok, hogy ne feszítsem túl a húrt, már legalábbis azt, ami a határaimat jelenti, és megteszem azt, hogy ha fáradt vagyok, akkor nem állok neki semminek.
A hétvégét pedig arra szánom, amire való. Lesz házimunka, lesz meccsnap, lesz joy napok kuponos vásárlás, alvás...meg ami még adódik. Kell majd egy kicsit a munkával is foglalkozni, de csak épp annyit, ami jólesik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése