Akkor zenéljünk!

Elkezdhetném elemezgetni a ma esti érzéseimet, de rájöttem, hogy felesleges. Apró kis mozaikok ezek megint az egészben, ami úgyis mindig valahogy cserélődik. Néha előtérbe kerülnek azok a mozaikok, ahol a fájdalom és a csalódás uralkodik, néha pedig azok, ahol az önbecsülés és a boldogság. És van olyan is, hogy egyik sincs előtérben, hanem csak úgy vannak. Na, az a legjobb.
Szóval nincs elemezgetés.
Helyette van egy kis Gangnam Style. Aki szereti, annak azért, aki nem, annak meg azért. És ha van még, aki sosem hallotta, hát neki meg aztán főleg.
Nyugodtan fel lehet háborodni az abszolút nullához közelítő zenei ízlésemen, de nekem körülbelül a harmadik meghallgatás óta tetszik.

És van még egy másik zeném is. Ami épp most az aktuális kedvencem. És mondjuk, hogy küldöm szeretettel az én drága kis barátomnak, a majdnem 11 hónapos Freddy-nek, aki megint lesántult. Hátha meggyógyul tőle (meg a vitamininjekciótól, amit kapott).