Ha

Ha tudnék énekelni, mármint hogy vállalhatóan, nem pedig úgy, ahogy most (általában táncra buzdítanak, mert a port jobban bírják), akkor egészen biztosan indulnék az x faktorban. És átélném azt a csodát, amit az jelenthet, amikor egy stúdiónyi közönség állva tapsol, vagy azt, amikor attól, ahogy én énekelek, emberek törölgetnék a szemüket. És ó, igen, átélném azt a csodát is, hogy amikor legalább három igen szavazattal tovább jutnék, akkor odakint, a színfalak mögött a rám várakozók könnyes szemekkel, de büszkén-boldogan ölelnének.
Tudom, exhibicionista dolog. És ciki, meg minden, mert a tehetségkutatók nem menők, még nézni sem. De nem baj. Nekem továbbra is tetszik, néha sírok rajta, néha nevetek, előfordul, hogy tátott szájjal szörnyülködöm, vagy csak úgy próbálom kitalálni, hogy most akkor ő mit keres itt? Azt is tudom, cirkusz kell a népnek (mondjuk, ezen a hétvégén egy száguldó cirkusz Monzában), és ez a műsor is tökéletesen alkalmas arra, hogy a népnek meglegyen a cirkusz, a csatornának meg a kenyér belőle. Nem zavar. Nálam tökéletesen elfér egy héten egyszer, kikapcsol, és kész. Szavazni nem fogok, akik megteszik, ám legyen.
Ma este ezt énekeltem volna. Valószínűleg magyarul.

Énekelni nem fogok, legalábbis megkímélek ettől mindenkit. Írni viszont szívesen írok, és várom még a mondatokat. :)