és még gyalázat is, hogy egy hét is eltelik úgy, hogy nem írtam egyetlen sort sem. :( Most pedig, mikor végre itt ülök, és írhatnék nyugodtan, mert épp ráérek, meg épp már nem kell se vacsorát adnom, se fürdővizet engednem, se segíteni megtörölközni, és halleluja, holnap iskola sem lesz, így nem kell előkészítenem sem semmit.
Na és akkor mi történik ilyenkor? Na, mi? Belépek, megnyitom a bejegyzéseket, azon belül is az új bejegyzés menüpontot, és azzal a lendülettel ahogy meglátom a sima fehér ablakot, törlődik minden a fejemből is. Nem mintha amúgy olyan sok minden lenne benne, főleg a mai nap után. Tele lennék sirámmal, és sérelemmel, lehet, hogy csúnyán káromkodnék is. Ez nem is baj, hogy törlődött odabentről, és nem köszön vissza blogbejegyzés formájában. Még a végén kiderülne rólam, hogy micsoda kocsmárost megszégyenítő módon tudok káromkodni. :D
De mindenképpen szégyen, hogy kitörlődtek a fejemből azok a mindenfélék, amik a gyerekekkel kapcsolatosak, pl. Patrik mostani ilyen-olyan lelki nyűgjei, amik hol megijesztenek, hol felidegesítenek, Erik iskolai megtáltosodottsága, és nem utolsósorban Roliról is derültek ki a héten érdekes dolgok.
És akkor még szeretnék írni egy csomó minden másról is, de egyszerűen nem megy.
Tiszta béna vagyok, efölött a pár sor fölött is itt ülök már vagy húsz perce.
Szóval... majd inkább holnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése