Elkezdem a maratoni post-ot, még addig, amíg van egy kis energiám. Este 11 óra van, normális esetben is ébren vagyok még ilyenkor, tehát nem kéne ezt az iszonyatosan ólmos fáradtságot éreznem, és nem kéne, hogy az legyen minden vágyam, hogy felmenjek a galériára, és betakarózzak. Igaz, ez már délelőtt 11-kor is elég nagy vágyam volt, és az azóta eltelt 12-t egészen jól kibírtam. És már nincs is hátra ugyanennyi. :)
Hülyeség, de reggel óta másra sem tudok gondolni, mint hogy hogy fogom túlélni. Máskor is voltam már ébren sokáig. Balázs ha szombaton "A" műszakba megy dolgozni, és kevés munkájuk van, akkor meg szoktam várni, olyan fél kettő tájban érkezik ilyenkor. Szóval nem idegen tőlem az éjszakázás.. csak ez a parancsra éjszakázás nem az én asztalom. Azóta, hogy fél hétkor felébredtem ma, már legalább ötszázszor állapítottam meg magamban, hogy "nem fogom kibírni", és mindannyiszor rögtön meg is győztem magam, hogy dehogynem. Muszáj.
Nem mondom, hogy nem idegesítettek a jobbnál jobb ötletek, mivel is kéne agyonütnöm az éjszaka ébren töltött órákat. Különböző variációk voltak.. takaríthatnék pl., vagy süthetek is valamit, esetleg vasaljak...meg ilyenek.. Patrik felajánlása vitte a prímet, ő azt javasolta, amíg nem alszom, csináljak neki a matekversenyes példáit, mert nagyon megdicsérné érte a matektanár. A másik, akik mély átéléssel úgy "biztattak", hogy ááá, ezt tuti nem tudod megcsinálni. Vagy: húúú, legkésőbb háromkor tuti bealszol. És volt a harmadik variáció, akik egy ilyenbe sosem mennének bele, mert ez embertelen, és nem lehet kibírni. Ufo-létre utal, hogy egyszer én már ezt kibírtam. Mondjuk élénken él bennem annak az éjszakának az emléke is, amit akkor nem itthon, hanem a székesfehérvári neurológiai osztályon töltöttem, egy könyvet kiolvastam akkor.
Most lassan elmegyek fürdeni. Egyrészt, mert kicsit felébreszt, másrészt a sajgó izmaimnak (csak a fáradtságtól sajog) jó lesz a meleg fürdő.
Éjfél van, fürdésen túl vagyok, és igen hülyén érzem magam, mert szándékosan ugyan, de most vacsorázom. :D Kicsit tényleg felébredtem, de az izmaim mindenképpen magukhoz tértek. Fura a csend körülöttem, ilyet ritkán tapasztalok, és most még kicsit élvezem is a helyzetet. Azt nem mondom, hogy nem ugranék fejest az ágyamba egy szóra, de megújulva a fürdő után most azt gondolom, az indulásig hátralévő hét órát "féllábon" is teljesítem.
Most, háromnegyed egykor már nyoma sincs a féllábon is kibírom érzésnek, átvette a helyét a szenvedés. A kezeim és a lábaim kb. mintha ólommal lennének kitömve, gondolom ebből az érzésből ered az ólmos fáradtság kifejezés. Ittam egy kávét, és komolyan fontolóra vettem, hogy lefekszem. :D
Két óra. Nem bírom ki. Egyszer túlestem a holtponton, de most megint magától csukódnak a szemeim, komolyan küzdenem kell, hogy nyitva tudjam tartani, és hogy egyáltalán ülve tudjak maradni. Pedig mindennél jobban vágyom rá, hogy feküdhessek. De nem lehet, mert azonnal elaludnék.
Negyed négy van. Már húsz órája vagyok ébren. Érzem is ezt a húsz órát. Nem kicsit lassultam be, minden téren. Az agyam sem forog már elég rendesen, meg a testem sem egészen úgy funkcionál ahogy kéne. Balázs emailben buzdít, hogy kitartás, nincs már sok. (dolgozik) Nekem, bevallom, most már egy örökkévalóságnak tűnik.. vagy inkább olyannak, ami sosem jön el. Bele sem merek gondolni, hogy nekem ma délután még tortát kell sütnöm, mert megígértem a keresztlányomnak már két hete. Hogy épp így jött ki a lépés, az az én pechem.
És eljött a négy óra. Magamban ezt gondoltam a vízválasztó időnek még délelőtt. Ha eddig kibírom, akkor már akármeddig. És minden jel szerint kibírtam. Igaz, egyszer-kétszer már eljutottam odáig, hogy mindjárt elalszom ülve, és muszáj volt becsukni a szemem is egy-két percre. Fázom, és nagyon hányingerem van a fáradtságtól, de most már biztos vagyok benne, hogy kibírom. Mondjuk még nem lesz könnyű menet, az biztos.
Öt óra van. Most már nagyon nehezemre esik összefüggően gondolkodni is, meg a szemem is egyre sűrűbben akar becsukódni. Fáj a derekam, és a lábaim. Olyan jó lenne elnyújtózni az ágyban. De most már nem rontom el. Csak már lennék túl rajta.
Fél hat. Gondolom most már többen közületek is lassan keltek, mert készülődni kell suliba, oviba, ilyesmi.
Sikerült ébren maradnom, bár még korai az örömöm, ki kell még bírnom a kocsiban Tatabányáig, meg ott addig, amíg nem szólítanak. Nem tudom ez mennyi idő. Most mindenesetre főzök magamnak egy kávét, ha már reggel lett...
Ja, és sose hagyjátok magatokat rávenni ilyesmire. Brutális.
Jól van Dius, ez is megvan! Mindenképpen jelentkezzél, ha visszaértél!
VálaszTörlésÖlellek,
Szilvi
El kellett volna menned bulizni... ;) Jó, persze,tudom, hülye ötlet... :D
VálaszTörlésÜgyes vay, kibírtad!!!! :)
De remélem, nem te vezettél...
ez milyen fura már, mikor az embernek ébren kell maradnia, akkor kínszenvedés, amikor meg aludna, akkor könnyen jön a nemalvás -hangulat.
VálaszTörlésDe neked megvan!!