Röpke lepke..

... a gondolataim sokaságából.
Ez a hét sem volt egyszerű mifelénk. Igaz, lassan már el is felejtem, milyen volt az, amikor eltelt úgy egy fél óra, hogy unatkoztam. Bevallom, volt a héten egy este, amikor ott tartottam, hogy betegállományba vonulok úgy egy fél évre, mert unatkozni akarok. De persze nem tettem meg.
Mondhatnám, hogy a héten éltünk normális életet, mert Balázs nappal dolgozott. De ez nálunk a nemnormális helyzet, és néha már nem is tudjuk ezt jól kezelni. Most ilyen gond nem volt, azon kívül, hogy Balázs dögfáradt volt attól, hogy éjjel aludt, nem nappal. Hülye helyzet, de ez van. Én mondjuk személy szerint imádom ezeket a nemnormális heteket, mert jó, ha van az embernek valaki, aki vele alszik egy ágyban. :)
Ehhez kapcsolódóan volt egy helyes párbeszédem is a héten, amit muszáj megosztanom veletek. Rég nem látott ismerőssel futottam össze. Kérdezte hogy vagyunk, gyerekekkel mi újság, ilyenek. Eljutottunk odáig, hogy Balázs már nem dolgozik a szakértős áruháznál üzletvezetőként, hanem a fenyős kereskedelmi láncnál áruátvevő.
-És akkor három műszakba jár?- kérdezi
-Nem, szerencsére nem. Állandó éjszakás. Illetve kb. két és fél havonta egy hetet megy délelőtt. -mondom
Hatalmas szemeket mereszt erre.
-És akkor minden éjjel megy? Nem is alszotok együtt?
-De, hetente két napot. Neki is jár a két nap szabadnap. Az egyik mindig péntek, a másik pedig vagy a szombat, vagy a vasárnap.
-Te jó ég. És ezt régóta csináljátok így?
-Az idén már második éve.
-Akkor ezért nincs több gyereketek? Mert nincs is alkalmatok legyártani?
Erre mi a jó válasz? :D :D :D Nem, nem ezért. És nem is ettől függ a gyártási folyamat. De azért ebbe úgy gondoltam, nem kéne belemennünk. :) Mindenesetre azóta is jókat derülök,ha eszembe jut.

Szerdán voltam orvosnál, ugye be voltam rendelve kontrollra, így, gyógyszermentesen mi van velem. Még délelőtt sem tudtam eldönteni, mit is mondjak. Mert a jól vagyok nem igaz, de a rosszul vagyok sem. Köztes állapot, ilyen-olyan tünettel. Nos, elmondtam az igazat, és aztán teljesen összezavarodtam. De erről egy másik bejegyzésben fogok írni. Annyit azért elárulok, hogy nem, nincs baj.

Csütörtökön megküzdöttem egy irdatlan fejfájással, hogy aztán fél öttől fél nyolcig megtarthassam az oviban az szülői szervezetnek a megbeszélést. Kellett házirendet módosítani is, de a fő téma az április 16-án tartandó bál volt. Már nem az első ilyen, amit szerveznem kell, mégis elég nehéz most összeszednem hozzá  a gondolataimat. Öregszem, vagy mifene. No mondjuk itt is volt aztán kedvenc szm-es apukától olyan megjegyzés, amiért majdnem képen töröltem. "Sosem élt még ekkora szellemi mocsárban, mint ez a város." Bahh.. mehet is akkor tovább. :D

Ma pedig szülői fórum volt az iskola átszervezésével kapcsolatban. És mivel jó nekem, részt vehettem az alsósokén 17:00-tól, a felsősökén pedig 18:30-tól.  Azt hiszem, egy életre megutáltam a költséghatékony, integrált, szegregált, halmozottan  hátrányos, nehéz sorsú és tehetséggondozás szavakat.  De ez is egy másik bejegyzés témája kell, hogy legyen.